Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

PROTESTÁNS EGYHAZksI SKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28,, a hová a kéziratok, elő fizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Nemzeti nagyság, (bj.) —- Vezérczikk: A missziói és szocziális munkák hivatalos szervezése. —n. — Krónika: A Keletnek nagy magyar tudósa. — Táreza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XIII. Dr. K. I. — Belföld: A vértesaljai ref. egyházmegye értekezlete és közgyűlése. — r. — A solti ref. egyház­megye közgyűlése. Szentmiklósi. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. Tudósító. — Szocziális ügyek: Ad vocem — üzleti élet. Lénárd Jenö. — Külföld : Svájcz. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. Az Elet Könyvéhői. Nemzeti nagyság. „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved ké­réseit." 37. Zsoltár 4. v. Különböző meggyőződések útján járhatunk; elvá­laszthat egymástól tudomány, rang, gazdagság, világ­nézet; sokféle jó szándék és törekvés is foglalkoztat­hatja lelkünket, de mégis, van egy közös, dicsőséges törekvésünk, a mely még a különböző felekezetűeket is összekapcsolja a közös eszményért való munkálkodásban és ez: nemzetünk nagysága, nemzeti életünk megerősö­dése. Ennek a megvalósulását azonban nagyon sokféle­kép gondoljuk. Sokan úgy képzelik, hogy politikai ala­kulások és pártok ereje az, a mely nagy erővel viheti azt diadalra; mások árra gondolnak, hogy csak széle­sebb néprétegeket átható művelődés és fejlettebb kultúra mellett valósítható meg; és mennyien vannak, a kik abban a hitben ringatják magukat, hogy a küzdő tár­sadalmi osztályok szegénységének, nyomorának az eny­hítése, tehát az anyagi segítség az első és legnagyobb feltétel. Mindezekben van némi igazság; mert tényleg sok­féle tényezőnek kell közreműködnie, hogy kialakulást nyerjen olyan nemzeti nagyság, a mely előtt a többi nemzetek gyermekei is tisztelettel hajolnak meg. De sajnos, még mindig nem nagy számmal van­nak azok, a kik a meggyőződés erejével hirdetnék, hogy a nép lelki életének megnemesítése, evangéliumi tarta­lomban való meggazdagodása, röviden : evangelizálása is feltétele az erőteljes nemzeti életnek. A protestantizmus a múltban épen ezzel tette a legdicsőbb szolgálatot, hogy nemcsak világosságot árasztott, hanem valósággal nem­zeteket emelt magasra az evangéliummal. Es a mult történelmének ezt a nagy igazságát nem elég csak hir­detnünk, hanem küzdenünk kell, hogy a jelen életének is igazsága lehessen. A protestáns gyülekezeti élet nagyon sok helyen elerőtlenedett nálunk is és természetes következménye lett ennek, hogy mindenfelől panaszokat kell hallanunk a nép gondolkozásának, erkölcseinek romlása miatt. Az Úrban gyönyörködő gyülekezet, midőn szívvel-lélekkel az Isten nagy szabadításában örvendezik és a szerint él: valóságos nemzeti vagyont jelent; az a gyülekezet pedig, a melyik már elszakadt templomától, egyházától és a tiszta életet, megtérést követelő evangéliumtól, valóság­gal a nemzet vesztesége. És most, hogy itt járok a magyar nép között és látom közelről annak életét; hal­lom parancsait; gyönyörködöm, hogy milyen szeretettel tud ez a nép szeretni és kesergek, hogy milyen gyűlö­lettel tud gyűlölni; elcsodálom erejét a munkára, nagy szerelmét az ő földjéhez; és a fényes tulajdonok mel lett a sötét vonások is felvonulnak naponkint előttem óh, mindez újabb bizonyságul szolgál nekem, hogy csak az Úrban gyönyörködő gyülekezetek százai és ezrei mel­lett lehetséges hatalmas nemzeti élet. Hogy mindnyájunk közös vágya, szive-kérése: a nemzeti nagyság össze van kapcsolva az Úrban való gyönyörködéssel. Evange­lizáló és evangéliumi munkáink nagy értéke ilyen vilá­gításban lesz igazán láthatóvá; a jelennek ez a munkája a jövő legdicsőbb diadalait alapozza meg. Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit. A zsoltáríró még nem ismerte Krisztus szaba­dítását, de azt tudta, hogy az Úrban gyönyörködő : nagy ajándékot nyer. Mi azonban már ismerjük a krisztusi világot és szüntelen gyönyörködhetünk Isten irgalmában, szeretetében, szabadításában. Vigyük hát ezt az örven­dezésünket a mi népünkhöz, hogy szívünk kérése: nem­zeti életünk meggazdagodása, a magyar nép új élete boldog valósággá lehessen 1 (bj.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom