Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-15 / 24. szám

TÁRCZA. Emlékezés a csehországi magyar papokról. A felvilágosodott gondolkodású II. József császár által 1781. október 25-én kibocsátott türelmi parancs és ezzel kapcsolatban úgy az udvari kanczellária, mint a magyar helytartó tanács rendeletei következtében a hazai protestáns főpapok közül Szalay Sámuel tiszáninneni református szuperintendens számos sárospataki végzett theologust ordinált 1783. évben a Csehországban alakult új református egyházközségekbe lelkészekiil. Szalay Sámuel szuperintendens, a Sárospatakon őrzött egyházkerületi levéltár adatai szerint, szépapám, Kiss Benjáminra vonatkozólag ezt sajátkezűleg a következő módon örökítette meg: „Reverendus Dom. Benjámin Kiss ex possessione Vajda inclyto Comitatui Abaujvariensi ingremiata oriundus, ordinatus est in Ecclesiam Bosin in circulo Boleslaviensi sitam". Kiss Benjámin Csehország-bosini református lelkésznek ugyancsak a sárospataki főiskolán végzett hasonnevű fia, Kiss Benjámin szintén csehországi református lelkész és később esperes lett. Ennek fiai, u. m. Lajos, Adolf, Károly és Gusztáv, hasonlóként magyarhoni főiskolákat végezvén, mindnégyen magyar hazájukban telepedtek meg, bár az édes apa óhaja az volt, hogy Deo et ecclesia volente Lajos fia hivatalbeli utóda legyen. A négy fitestvér közül Lajos gyömrői lelkész és a pesti egyházmegyének hosszú időn át volt esperese, Török Pál és Ballagi Mór kortársa, barátja és munkatársa s a gyömrői birtokán tartózkodó gróf TeZe/a-család bizalmas embere, Adolf az újsóvéi németajkú református egyház lelkésze, Károly előbb gárdonyi, utóbb mányi református lelkész, Gusztáv Pest megye által 1847-ben a pozsonyi diétákra Kossuth Lajos mellé kirendelt jurátus, majd 1848/49-iki honvédszázados, az ezután bekövetkezett üldöztetésének és bujdosásának megszűnte után pedig hódmezővásárhelyi főgimnáziumi tanár és igazgató lett. Ezeknek utódai közül még ma is többen református lelkészek. A hazából elköltözött Kiss Benjámin Abaujmegyei régi nemes családból származott. Atyja, a külhoni egyetemeken járt s ezért „clarissismus" jelzővel említett Kiss György nádasdi, majd abaujvári, utóbb pedig k.-vajdai református lelkész volt. A rendelkezésemre álló adatok szerint csupán az 1720. körül született clar. Kiss Györgytől számítva mostanig eltelt csaknem két századon és öt emberöltőn át a családnak számos lelkész tagja volt s így az méltán mondható papi családnak. Azt hiszem, hogy nem egészen érdektelen, ha ezen immár két századon á,t Ároni család történetével kapcsolatban néhány kortörténelmi adatot említek. Az abaujvári, utóbb k.-vajdai református lelkész clar. Kiss György nevét az akkori gondnok s ottani földesúr, Szentimrey József a k.-vajdai anyakönyvben következő versben örökítette meg az 1792. évben : „Kiss György prédikátor ezután következett. Ez tudós pap volt, áll róla emlékezet." Megemlítem továbbá azon levelet, melyet Csernánszky János bányakerületi ág. ev. szuperintendens magyar papoknak Cseh-Morvaországba leendő kiküldése tárgyában az 1782. évben Szalay Sámuel tiszáninneni református szuperintendenshez intézett: „Mitte, fráter dilectissime, ministros tuae confessionis in Bohemiam et Moraviam, quia mei non sunt acceptabiles." Eleintén ugyanis a csehországi protestánsok a hozzájuk közelebb eső pozsonyi ág. ev. liczeumból kikerült papokat hívtak magukhoz, utóbb azonban már csaknem kizárólag sárospataki és debreczeni református theologusokat kerestek. Az sem érdektelen, hogy az ezen korbeli elméket mily kizárólagosan uralták a vallási eszmék és mennyire háttérbe szorították a családi és nemzeti érzületet, vagy épen a mai kort jellemző anyagelvies gondolkozást. Mindennél szentebb volt előttük az evangélium hirdetése, melynek érdekében még családjukat és hazájukat is elhagyták. Élénken illusztrálja ezt a sárospataki annalesekből vett következő adat: 1782. szeptember egyik napján a 6 órakor tartatni szokott esti istentisztelet alkalmával Szentgyörgyi István, az ősz rektor-professzor beszélt. Meszedének hatása alatt „az evangélium terjesztésére a Jézusért" vállalkoznak huszonhármán, közöttük Kiss Benjámin, kivel egy időben mentek Csehországba a többek között Balta István, Csécsi Nagy István, Breznay János, Szalay József, Ladányi István, Szilasi-Végh János, Bacsa Máté, Molnár Péter, Sallai János, Kazai János, Berethi István, Tardi Mózes, Kaposi Sámuel, Toronyay Miklós stb., kik közül többeknek unokái és szépunokái, például Molnáré és Taráié, sőt nő-ágon Fleischer név alatt családunkbeliek is élnek még Cseh- és Morvaországban. Szóhagyományként ma is él Csehországban a két Kiss Benjámin emléke; az idősebbé, mint rendkívül szálas és testileg is erős férfiúé, az ifjabbé mint tudósé és kiváló egyházi szónoké. Továbbá az, hogy az első magyar lelkészek egyházi beszédeik elmondása közben — bár arra az egész héten át készültek — a cseh nyelvnek hiányos ismerete miatt mennyi nyelvhibát ejtettek, melyek aztán az ájtatos híveknél gyakran jóízű mosolyt keltettek. A cseh- és morvaországi hitrokonok, egyháziak és világiak, de főleg az első magyar lelkészek mai hivatalbeli utódai és így tetteiknek közelebbről ismerői hálásan emlékeznek meg a sok nélkülözés és szenvedés közben is kötelességüket híven teljesítő első magyar papokról. Elismerik azt, hogy az ő érdemük, hogy Cseh- és Morvaországban a már-már teljesen elnyomott protestántizmust — a templom, lelkész és tanító nélkül maradt, tehát minden támaszt nélkülöző protestánsokat — új életre ébresztették és hitükben megerősítették, mely nélkül a protestántizmus teljesen elpusztult volna Cseh- és Morvaországban. Egyik csehországi református lelkész, az