Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-03 / 31. szám

elkészültek. Jó minőségű papírból vannak kiállítva s ára 100 darabonkint 1'80 K lesz. A második kiadásnál a boritéklap belső oldalán gyermekeknek való beszélgetések lesznek a hazafiságról, a vasárnapi iskoláról, az iskolai takarékpénztárról, az egészség védelméről, az alkoholizmusról, a vasárnap megszenteléséről, a fák és madarak szeretetéről stb. A lelkész és iskolaigazgató urak szíves figyelmébe ajánljuk ezt a vállalkozást és bizalommal kérjük, hogy a szeptemberben kezdődő új iskolai évre az elemi iskolákban szükséges irkákat Kókai Lajos könyvkereskedőnél (IV., Károly-utcza 1. sz.) méltóztassanak beszerezni s a megrendeléseket már most beküldeni. Mintafüzetet a czég készséggel küld. IRODALOM. A Magyar Kultúra czímű társadalmi és tudományos szemle, a melynek irányáról első számai alapján (f. évi 10. számban) olvasóinkat tájékoztattuk, elérkezett első félévének végére. E folyóirat szellemi vezetésében állandóan fokozódó erő és tudatosság nyilvánvalóvá teszi, hogy a „szerkesztő-bizottság" ezímén jezsuiták vezetik a szemle ügyét és különös előszeretettel a protestántizmust sértő támadásokat. Felesleges ennek igazolására a bennünket bántó czikkek sorozatára hivatkoznunk, álljon itt az utolsó három számból néhány példa. Reformátoraink jellemzését a „Pajzs és kard" czímű rovat egyik elmélkedésében így kapjuk: „könnyelmű kézzel megbontják Európa vallási egységét azok a részeges, mulierózus barátok és utópiás fantaszták, a kiknek nevéhez ez a megbontás véletlenül a mai napig fűződik"... stb. A „Szemlék és kritikák" rovatban hipokritasággal így írnak: „Luther a házasságot csalogatónak használta fel gyenge erkölcsű papok, szerzetesek, apáczák megnyerésére" ... És más helyen a „Napló" rovatban ezt olvassuk: „a protestantizmus, kivált a német, megszűkíti a látókört". A ki ilyen életlen kardok elcsúszott vágásai mellett figyelemmel kiséri, hogy más helyen ilyesmiket olvasunk: „szellemi és erkölcsi téren a kath. egyház az egyetlen, mely egységet, világnézetet tud nyújtani", továbbá „világi apostolok képzésére és tömörítésére első sorban a Mária-kongregácziók alkalmasak", valamint „egy protestáns" név alatt Pázmányt valaki „a legnagyobb író és államférfiú"-nak magasztalja, könnyen jut arra a következtetésre, hogy itt a „magyar kultúra" czíme alatt nagyon is egyoldalú, elfogult, „rozsdás fegyverekkel" a levegőben vagdalózó sereg harczol. Bántó még az is, hogy „társadalmi és tudományos" szemlében erősen a politikába avatkozó véleményt olvasunk és — a nélkül, hogy személyeket állítanánk előtérbe — felemlítjük a „Napló" amaz állítását, mely szerint a jelenlegi kormány kultusz ügyekben közönséges „uzsorapolitikát" óhajt folytatni és ezt a szentencziát: „attól a kath. autonómiától, melyet Tisza István hoz nekünk, mentsen meg az Úr minket" ! Több szempontból azonban e folyóirat részünkre tanulságul szolgálhat. Bepillantást nyerünk sok helyen a katholiczizmus életébe, például a fővárosban rendelkezésükre álló 41 templom mellett is hangoztatják a „fővárosban dúló hitéleti nyomort". Hol vagyunk mi ezzel szemben ? Irodalmi rovatában és kritikái között több-kevesebb sikerrel a magyar irodalom túlhajtásai ellen találunk védekezést. A legutóbbi számban pedig „a polgári házasság első húsz évéről" beszámolva, Bozóky Géza dr. a könnyelmű elválások számának feltiinő szaporodására hívja fel figyelmünket, melynek megszüntetésére a Kálvin-Szövetség is mozgalmat indított. Még megjegyezzük, hogy e folyóiratot az „Apostol-nyomda r. t." adja ki és ugyanez a czíme a szerkesztőbizottságnak, a mely a kath. egyház előharczosaiból, jezsuita atyákból áll. Nyilatkozat. Rá se gondoltam, hogy a „Durva kirohanás "-sal kapcsolatban nyilatkoznom kell. De mivel még olyanok is felkerestek kétkedő soraikkal, a kikről feltételeztem, hogy érzelem- s gondolatvilágomat jól ismerik: szükségesnek tartom kijelenteni, hogy a Nyugatban megjelent durva czikk szerzője nem én vagyok.* Eöri Szabó Dezső, daruvári ref. lelkész. EGYHÁZ. Templomszentelés. Feketehegy-fürdőn július 20-án szentelték fel a közadakozásból emelt protestáns templomot. Az ünnepélyes istentiszteleten Gura Jenő merényi ev. lelkész bibliát olvasott, majd Révész Kálmán ref. esperes tartotta a felavató beszédet, Szontágh Sándor ev. alesperes imája után Gönczy Gábor eperjesi ref. missziói lelkész alkalmi beszédet mondott. Az istentisztelet előtt a templom építésének eszméjét megpendítők egyike, Könyves Tóth Kálmán debreczeni ref. lelkész olvasta fel alkalmi ódáját és az építést vezető Bolla Mihály miniszteri tanácsos átadta a templom kulcsait. Lelkészválasztások. A fintaházai ref. egyház Kerestély János s.-lelkészt meghívás útján és — a felsökemenczei ev. gyülekezet Alt Lajos s.-lelkészt választotta meg lelkipásztorává. A reformáczió négyszázadik évfordulója alkalmából az ev. egyház 1917-ben maradandó emlékeket tervez állítani. Eddig a következő nagyobb tervek kerültek nyilvánosságra : 1. Luther-szobor felállítása a Deák-téren közadakozásból. 2. írassa meg az egyház 1917-ben megfelelő pályadíj kitűzésével a magyarországi protestántizmus oknyomozó, részletes történelmét. 3. Minden egyház létesítsen 1917-ben helyi egyházfenntartási alapot adakozás útján és ezt évről-évre növelje. Ezeket az alapokat középpontilag kezeljék és olcsó kamat mellett a hivek között forgassák. 4. Az egyetemes egyház állítson fel alkalmas helyen, például Budapest külső területén olyan intézményt, mely az ev. lelencz és árva vagy egyébként nyomorgó gyermekeket megmentené, tanítaná. 5- Közadakozásból Budapesten egyetemes ev. theol. szeminárium létesítése. A 400. évfordulón valószínűleg valamennyi egyház nagyobb ünnepet fog rendezni; mindenesetre méltó és maradandó ünneplés volna, ha a felsorolt tervek a közegyház javára az ev. társadalom egységének jelképéül és a hívek áldozatkészségéből megvalósulnának, Mathews György dr. elhúnytával a magyar ref. egyházat és társadalmat ért veszteség érzetében többen intéztek részvétiratot a kiváló férfiú leányához, így a Kálvin-Szövetség is. A Pöstyénben üdülő Darányi Ignácz dr., a dunamelléki egyházkerület főgondnoka, a ki két évvel ezelőtt az ősz főtitkárt is vendégül látta dunaörsi nyaralójában, a következő sorokat intézte a megboldogult leányához: „A legfájdalmasabban érintett tisztelt atyjának nyugodalmas elhúnyta. Magyar protestáns egyházunk egyik legjobb barátját vesztette el, a kinek atyai jóakaratát az egyház minden tagja érezte. Magam is, a kinek része volt abban az örömben, hogy otthonomban néhány felejthetetlen órát töltöttem társaságában, mélyen meg vagyok rendülve olyan férfiú halála alkalmával, a kinek egyénisége mély tiszteletet keltett, buzgó munkálkodása és nagy hite példát nyújtott, a kinek szavai * Azt pedig mindenki tudhatta volna, hogy nem Eöri, hanem más Szabó Dezsőről van szó. Szerk.