Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-21 / 51. szám

EGYHÁZ. A tiszáninneni ref. egyházkerületben már javában folynak a piispökválasztási mozgalmak. Három kiváló jelölt van : Radácsy György sárospataki tanár, ker. fő­jegyző, Révész Kálmán kassai esperes-lelkész és dr. Tüdős István miskolczi esperes-lelkész. A fou (lapest-józsefvárosi parókhiális kör legutóbbi ülésében, a melyen dr. Szabó Aladár lelkész és dr. Ilosvay Lajos gondnok elnököltek, állapította meg a templom és paplak czóljaira eddig begyűlt adományok összegét. Gelléri László pénztárnok jelentése alapján eddig 26,537 K folyt be a gyűjtő-íveken. A gyűjtés kö­zül a többek között nagy buzgalmat fejtett ki dr. Halka Lajos orvos, a kinek gyűjtőívén özv. Kovlik Tivadarné róm. kath. úrnő 2000 K-t adományozott. A nagy Laky Andolf-hagyatékkal és ennek eddigi jövedelmeivel együtt most már mintegy 315 ezer K-t tesz ki a rendelkezésre álló összeg. A parókhiális tanács legelső feladata most alkalmas telekszerzés. Ez nem kis nehézséggel jár. Mihelyt az egyház befejezi a jövő évben meginduló nagy Kál­vin-téri építkezést, első dolga lesz a józsefvárosi hivek lelkiéhségének kielégítése. Addig a meglevő összeg is szép jövedelmet hajt és a gyűjtési akczió is bizonyára jó eredménnyel jár. Lelkészválasztások. A nyáregyházi (Pest m.) ref. egyházközség Borzsák Lajos üllői s.-lelkészt, — a klopo­diai (Temes m.) újonnan anyásított ref. egyházközség ifj. Rácz Károlyt, — a felső alsó görzsönyi ref. egyház­község Bolla József takácsii h.-lelkészt, — a pinkafői ev. egyházközség Dörner Frigyes lajoskomáromi lelkészt választotta lelkészéül. A vértesaljai ref. egyházmegyében néhai Forgács Endre helyére lelkészi tanácsbíróul Urházy Sándor kápol­násnyéki lelkész, a tanácsbíróvá választott Csontos Andor helyére világi aljegyzőül Balassa Sándor, a vármegye főjegyzője, új tanítóképviselőiil Pólya József velenczei tanító választatott meg. Harangszentelés New-Yorkban. Nov. 23-án mintegy kétezer magyar ember részvételével adták át rendelteté­sének a new-yorki magyar ref. egyház Bocskay-harang­ját. A szertartás a 7-ik utczán kezdődött, a hol a magyar­országi ref. egyházhoz tartozó new-yorki egyházközségnek a temploma van. Az utczán teljesen megakadt a közle­kedés. Zászlóik alatt felvonultak a különböző magyar egyesületek is. A harangszentelő, költői szárnyalású imád­ságot Szabó László utazó-lelkész, e. m. jegyző mondotta, majd Komjáthy Ernő bridgeporti lelkész lelkes beszéd­ben elnevezte a harangot a new-yorki reformátusok Bocs­kay-harangjának. Megható jelenet következett. Húsz fehérbe öltözött koszorúslány a Pósa Lajos „Szól a ha­rang" czímű alkalmi ima-versének elmondása közben fehér virágkoszorúkkal valósággal elhalmozták a haran­got, mire a harangot gépezettel felemelték a toronyba. S mikor megszólalt a Bocskay-harang zengő, hatalmas szava, mintegy ezerötszáz magyar ember vonult be a templomba, megtöltve annak minden ülő- és állóhelyét. Meghatottság nélkül senki sem tudta végignézni, a mint a harang szavára a szemeket elöntötte a forró, fénylő könny. Ez az első harang a mely a magyaroké a nagy Babylonban, New-Yorkban. A templomban Kőrössy Sámuel phoenixwillei lelkész felolvasta a Jézus Krisztus hegyi beszédének egyes helyeit, majd Csépié István woodbridge­cartereti lelkész előimát mondott. A prédikácziót Kuthy Zoltán esperes tartotta s mikor az amerikai magyarság küzdelmes életét s hazavágyakozását rajzolta, még az erős, Amerikaedzett férfiak szeméből is megeredt a, kqny. Az utóimát Nagy Emil^sputh-bethleliemi lelkész -mon­dotta. Végül dr. G. J. Fagg, holland amerikai réí. lel­kész üdvözlő beszédet tartott s beszéde szinte izzott a magyarok nemzeti erényeinek és hazájának dicsőítésétől, országuk szépségeinek marasztalásától. Dr. Fagg a mult nyáron a skócziói Aberdeenben a ref. egyházak világ­szövetségének a gyűlésén f megismerkedett a magyar­országi delegátusokkal s elmondta, hogy mennyire rokon­szenvezik a magyarországi ref. egyházzal, üdvözlő levelet küldtek az ünneplő new-yorki egyháznak és esperes­lelkészének: gróf Bégenfélé József konventi elnök-,- Da­rányi Ignácz dunamelléki főgondnok és Amerikából többen. Harcz egy lelkészválasztás körül. Nem minálunk, hanem a róm. kath. egyházban történt az eset. Magyar­óvár városa az ottani róm. kath. plébániának kegyura. Élt a bemutalás jogával és ezt természetesen képviselő­testülete után, a melynek más vallású tagjai is j^npak, gyakorolta az 1886:21. és 22. t.-cz. alapján. A szava­zásban a másvallásúak is résztvettek (Budapesten is így van!). E határozatot egy ottani ügyvéd megfellebbezte. A fellebbezést bizonyára elutasítják. Érthető, hogy ez a helyzet a róm. katholikusoknak nem tetszik. Ok azzal argumentálnak, hogy a kegyúri jog a „szellemivel" van kapcsolatban. De hát a dolog úgy áll, hogy a kegyura­sággal járó terhekben az illető városok minden polgára osztozik, kell, hogy részesüljön az ezzel járó jogokban is. Szeliste adóközség nevét a horvát-szlavon orszá­gos kormány Velimirovac névre változtatta át. — Gróf Festetics Gyuláné Wildonból 200 K-t adományozott e missziói egyház közszükségleteire. Az anyagiakban oly szegény egyház minden egyes tagjának hálaszózata kí­séri a lélekben is oly gazdag, nemesszívű adományozót! Cserére ajánltatik a neszmélyi (Komárom m.) lel­készi állás 4000—4500 K évi jövedelemmel. A Duna mellett nyaralókkal körülvett ékes vidék. Modern új lakás. Vasútállomás, pósta, telefon. Bővebb felvilágosítást a ref. lelkész ad. M Templomszentelés és lelkészbeiktatás. Kettős örömünnepe volt a kis szentendrei ref. gyülekezetnek f. hó 14-én. Ekkor nyíltak meg először templomának ajtai a nagy örömmel belépő gyülekezet előtt és ekkor volt első választott lelkészének, Vajda Istvánnak histal­lácziója. Jordán Károly (f -1884) és neje, Földváry Júlia alapítványa tették lehetővé^ött az anyásítást. A nagy­emlékű férfiú ugyanis egés^í'-vagyonát, 300,000 K át a közalapnak hagyományozta oly kikötéssel, hogy „évi jövedelméből első sorban az idegen nemzetiségű és fele­kezetű lakosok között lévő olyan szegény, kicsiny egy­házközségek segélyeztessenek, a melyek ez idő szerint lelkész nélkül, tanítók K^gy öreg s.-lelkészek által lát­tatnak el." Ilyenekiil jelölte ki első sorban a pestmegyei Szentendrét és Dunabogdányt. A későbben segélyezen­dők megállapítását a konventre bízta. A konventtel f. évben kötött egyezség alapján a küzdelmes múltú kis egyházközség fennmaradása most már, az áldott emlékű alapítók intencziója szerintir rbiztosítva van. Jói és jutá­nyosán jutott szép templomához. Szentendre lakossága régebben nagy részben szerb nemzetiségű volt, Ma is püspöki székhely és a katedrálison kívül még hat temp­loma volt ott a gör. kel. egyháznak. A szerbek most már csak mintegy 5—600-an vannak. A hét templom közül csak egyet (a püspökit), használnak minden vasárnap, a többiben évenkint csak egyszer, a védőszent ünnepén van mise. Megsokalták a fentartási költségeket és egy­ben már évekkel ezelőtt beszüntették a kultuszt. És ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom