Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-14 / 50. szám

Lucus a non lucendo ! Valószínűleg csak megszokásból mondta a felszólaló városatya, hogy „egységes valláserkölcsi" oktatást kíván, mert bizonyára csak „erkölcsi" oktatást akart mondani. Azt ugyanis nem képzeljük, hogy a különböző felekezeteket akarta volna egységes vallástanításban részesíteni. Tehát egységes morál: ez volna a jelszó! ? De milyen legyen ez ? Konfucse, Brahma, Buddha, Mohamed, Mózes mind morált állapítottak meg vallásaikban, sőt a filozófusoknak, a szoczialistáknak [is megvan a maguk morálja, a monisták, theozofusok, Huszadik-századosok, a „Világ", „Délö

, „Nyugat" követői, aztán a Galileisták, Giordano-Brunóisták, Götheisták mind morált hirdetnek a maguk szájaíze szerint. Van politikai, katonai, választási, hivatalnoki stb. morál is; hát már most miféle morált állapítson meg egységesen a székesfővárosi tanács? A pogányoknak, keresztyén-elleneseknek épúgy van moráljuk, mint a szeretet egyetlen és legtökéletesebb morálját ideálul kitűző keresztyénségnek. És láttuk a históriában, hogy ezt a morált is többféleképen magyarázták és követték a keresztyén felekezetek a mai napig. Az őskeresztyénség morálja más volt, mint a középkoré, a pápáké más, mint a népé, Augusztinusé más, mint Assisi Ferenczé, Savonaroláé más, mint a bíborosoké, Lutheré más, mint a római augusztinus barátoké s más Kálviné, Tökéletes, egységes, egyszerű és fenséges csak a Krisztusé volt! Kérdjük a bölcs városatyát, a kinek felszólalását különben még ma nem vették komolyan, hogy melyiket ajánlaná a tanácsnak ?! Mint jelenséget azonban ne feledjük el ezt a felszólalást s legyünk résen, készülődjünk, mert elkövetkezik az idő, a mikor csakugyan beszüntetik a hitoktatás segélyezését — financziális okokból, ha a főváros kasszája nem fogja bírni s ha a keresztyénellenes párt túlsúlyba kerül. A főváros kegyurasága s a róm. kath. hitoktatásról való gondoskodás ma még javunkra szolgál, de jó lesz azokat az egyházfenntartási alapokat megteremteni! Örüljünk, hogy még ma vagyunk annyira, hogy a tisztelt városatya egyáltalán megengedi, hogy legalább morált tanítsunk. NEKROLOG. ÁDÁM ANDRÁS 1843—1913. A kálvinista falusi papok házai a gondnélküli életnek kényelmes tanyái nem voltak soha. Lehetett közöttük különbség egyben-másban, ám a tisztes szegénység dolgában sorsuk közös vala, a minek megvolt a maga jó oldala is: megvetette ágyát a puritán életfelfogásnak, az önsegélynek, mely élni s a balszerencsének szemei közé nézni megtanít. Kihatott-é a magyar papok családjainak szelleme a közéletre ? Erre a kérdésre pontosan az felelne meg, a ki megmondaná, hány derék embert adtak azok időkfolyamán a hazának; embereket, a kik nem valának ingadozó nádszálak; embereket, a kik tudtak tetszeni nem akarni, tudtak egyenesen járni, szolgálni, maguktartásában az ősi egyszerű életfelfogást tükröztetvén vissza. Ballagi Mór nem ok nélkül mutatott több mint félszázaddal ezelőtt a régi magyar kálvinista papi famíliákra mint olyanokra, a hol „több az érték, mint a látszat" s a hol értenek hozzá az emberek „más élvezetet nem keresni, mint a melyet a kötelesség teljesítése nyújt". Mennyiben tartozik mindez ide ? Megjelöli a helyet, a hol Ádám András a puritán lelkű biró, egyházának hü fia első benyomásait nyerte. Egyéniségének legjellemzőbb vonásait az apai házból hozta örökségül, a vezsenyi református eklézsiából. Ha Ádám András a hazájának és egyházának hű fia, a „tőrülmetszett magyar lélek egymagában állana is, mint az egykori vezsenyi papi családnak sarja, egymagában is visszamutatna arra a szellemre, a melyben növekedett s a melyben a magyar géniusz a vallás szellemével egybeforrt, de mellette ottan állanak fivérei, a kiknek élete, munkássága úgy miként az övé, ebben határozódik: a hazáért és az egyházért. Jó darab papirt írna tele az, a ki e munkásságot együttesen bármilyen rövidre fogva is vázolná; e munkásságból kiemelkednék az ideál, a melyért lelkesültek mindannyian : mindent a hazáért és az egyházért! Ádám Gerzson harminczkét éven át intézte egy református iskolának ügyeit, de mindig volt ideje, hogy az egyháznak is szolgáljon, mint kerületének tanácsbírája; László egy város ügyes-bajos dolgai mellett (Nagykőrös városának volt polgármestere) mint főgondnok és e. m. tanácsbíró az egyházért való munkából is sietett kivenni a maga részét. E nyomokon haladt Ádám József szeremlei lelkész, a solti e. m. tanácsbírája. Es miről tesz tanúbizonyságot Ádám Kálmánnak eddig megfutott pályája, kit idestova félszázados munka után, mint derék családjának képviselőjét sorainkban megtartott a kegyelem? Egyházkerületünknek éveken át volt főjegyzője, a kecskeméti egyházmegyének évtizedek óta esperese s a mit talán legelői kellett volna kiemelni, egyházának negyvennyolcz esztendő óta bölcs kormányzója. Néhány adat azoknak működéséről, a kik a vezsenyi egyszerű papi ház falai közül indultak el a világba, néhány töredékes adat, ám ez is fogalmat nyújt arról a szellemről, a mely ott uralkodott s a mely Ádám Andrásnak egyéniségére, czéljaira döntőleg befolyt. Ádám András gyermekévei, az ideálok, a melyekért dolgozni nem szűnt meg soha — a vezsenyi eklézsiába vezetnek vissza, de ha az első benyomások mélyülését, tudatosabb fejlődését követjük nyomon, el kell őt kísérnünk oda, a hol tanulmányait folytatta, Nagykőrösre. Kétségtelen, hogy az akkortájt is nevezetes kálvinista iskolának több professzora hatást gyakorolt az ifjúra, de talán ezeknél is maradandóbb befolyást gyakorolt reá anyai nagyanyja, a kinek házában talált testvéreivel ő is éveken át lakozást azután, hogy a vezsenyi iskolából kinőtt. Ki volt ez a derék asszony? Emiitettük, anyai