Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-12-14 / 50. szám

nak kell a nem egyetemi ifjúság között missziót vállalnia. Meg kell értetnünk a néppel azt, hogy az ő fiaiért dolgoznak itt önfeláldozó munkával, az ő fiaiknak megmentéséről van szó, hogy az ő fiaikat akarjuk a korcsmáktól, gonosz áramlatoktól, a léhaságtól, a ledér élettől, a zülléstől megmenteni s jó, hasznos polgárokat, hű egyházfiakat nevelni belőlük. Meg kell értetnünk a módosabb osztályokkal azt, hogy itt egy csomó lelkes ember önzetlenül az Ő érdekében is fárad, a mikor a hazáért égő szívű, egyházszerető, szocziálizmustól, dekadens, agresszív irányzatoktól ment, jószívű, munkás és kálvinista jellemű ifjakat nevelnek. Ezért kötelessége úgy a népnek, mint azoknak, a kiknek sok adatott, támogatni az ifjúság ügyét! Newyorkban két hetet tűztek ki négy millió dollár előteremtésére. Tűzzünk mi két évet annak a pár százezer koronának az összehozására, a mi szükséges lenne a Magyar Református Ifjúság Házának létesítésére. Ne tétovázzunk, hanem indítsuk meg a gyűjtést. De hagyjunk fel a partikularizmussal. az eltagolódással s legyen az a Ház igazán a magyar ref. ifjúság háza, egyetemi hallgató, iparos, kereskedő és munkás kezetfogva dolgozik a kálvinista magyar egyház és Magyarország jobb jövőjéért! Erre áldozzunk, erre adakozzunk 1 P. H. Z. Nagy barátunk utódai. Egymásután vesztettük el legnagyobb külföldi barátainkat. Aggódva kérdeztük, ki fogja megüresedett helyüket betölteni ? Sem Claparéde Sándor, sem dr. Mathews helye nem üres többé. Az előbbi helyét: a „Magyar theologusokat pártfogó genfi bizottság" elnökségét dr. Choisy Jenő, az utóbbiét: a Presbiteri Világszövetség főtitkári tisztét pedig dr. R. Dykes Shaw tölti be immár. Mindkét választás valóban méltó emberre esett és minket, magyarokat a legnagyobb reménységgel tölthet el a felől, hogy az utódok ugyanazzal a mély rokonszenvvel viseltetnek majd egyházunk iránt, mint megsiratott elődeik. Dr. Choisy Jenő, a genfi egyetem theologiai karának mély hitű, tudós egyháztörténettanára, egyike Kálvin második hazája legtekintélyesebb polgárainak. Előbb a genfi plainpalaisi gyülekezet közszeretetnek örvendő lelkésze volt. Erős történeti érzéke és tudományszeretete hamarosan bontogatni kezdte szárnyait. Kálvin korának egyik legalaposabb ismerője. Több hatalmas munka hirdeti ebbéli történeti kutatásainak eredményességét. 0 alapította a Reformácziói Emlékmúzeumot. Most is ő gondozza, fejleszti. Kálvin eszméinek rendíthetetlen letéteményese. Figyelmét nemcsak kicsinyke hazájának egyházi ügyei kötik le. Állandóan élénk érdeklődéssel viseltetik a világ minden táján levő, kálvini alapokon nyugvó egyházak iránt is. Magyar ref. egyházunk múltja és jelene a genfi Kálvin-jubileuui óta még fokozottabb mértékben foglalkoztatja. Jó két éve ő is csatlakozott a Presbiteri Világszövetség nálunk járt küldöttségéhez. A körúton többször volt alkalmunk érdeklődéséről és rokonszenvéről tanús kodó szavait, felszólalásait hallanunk. Hozzánk írt leveleiből, vele folytatott beszélgetéseinkből utólag is volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a magyarországi út, a szívélyes fogadtatás és a vendégszeretet valóban mély nyomokat hagyott lelkében. Erősen át van hatva a szépen szövődő kapcsolatok megerősítésének szükségességétől. Sőt még nagyobb tervekről is beszélgettünk vele legutóbb. A tiszta kálvinista egyházi alapokon álló egyházak közt szorosabb kötelékeket is szeretne teremteni világszerte. Ennek kezdeteként a világ kálvini egyházait egyesítő hatalmas történeti társaság létesítését tervezi a genfi reformácziói emlékmű közelgő leleplezése alkalmával, melynek kiadványai különféle nyelveken, így magyarul is megjelennének. A Kálvin városában tanuló theologusainkat pártfogó bizottság vezetése nálánál jobb kezekbe nem is juthatott volna. Mint a theologia egyik oszlopos tanára, az egész genfi társadalomnak egyik legnagyobb tekintélynek örvendő tagja és egy szeretetreméltó család feje, bizonyára nemcsak méltó vezetője, de igazi atyja is lesz odamenő fiainknak. Nemeslelkü barátainkkal: A. Roehat-val, Fulliquet tanárral és a többiekkel együtt bizonyára elfeledteti a most ottlevőkkel is árvaságra jutásukat. Valóban hálát adhatunk az Istennek, hogy ilyen kiváló férfiút küldött Claparéde Sándor örökébe ! Dr. Mathewsnak dr. R. Dykes Shaw, a Skót Egyesült Szabad Egyház egyik edinburghi gyülekezetének a lelkésze, lett az utóda. Mint a dr. Mathewsról írt megemlékezésünkben is említettük, a „nagy öreg ember" is sejtette, sőt tudta, hogy dr. Shaw lép az örökébe. Arra a búcsúebédre, a melyen maga köré gyűjtött minket, elhívta őt is és ott vállalta is mindjárt a rólunk való szeretetteljes gondoskodást. Az azóta vele folytatott levelezésünkből is meggyőződhettünk arról, hogy egyházunknak csakugyan igaz, őszinte barátja. Az új főtitkár nehéz örökségnek lett a részese, a melyre igyekszik is méltó lenni. Ha külső megjelenésében nem látszik is olyan hatalmas egyéniségnek, mint dr. Mathews volt, pontossága, taktikai érzéke, előzékenysége, szeretetreméltósága ép oly megnyerő, mondhatjuk lebilincselő, mint nagynevű elődjéé volt. A külföldi összeköttetések ápolására mintegy predesztinálja az a körülmény, liogy az edinburghi egyetemen végzett tanulmányai után Heidelbergben és a neucháteli szabad egyház theologiáján folytatta tanulmányait. Előbb Hamiltonban volt lelkész, majd 12 évi szolgálat után az edinburghi „Hope Park" gyülekezet hívta meg egyhangúlag lelkészévé. Hívei szeretetétől körülvett lelkészi szolgálata mellett a tudományos munkásságot sem hanyagolta el. Pál leveleiről írt könyve négy kiadást