Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-16 / 46. szám

házak is szerveztettek s várják a felvételt a konventi elnökségtől, mint Chicago-Burnside s Nagy-Chicago. Az egyházak kölcsönei 30 évre lettek átváltoztatva s három egyház egyenkint 500 dollárt kapott épitkezési ingyensegély gyanánt konventünk atyai jóvoltából. Az esperes iskolai jelentése valósággal szenzáczió szába ment. Az elmúlt nyáron minden egyházban volt nyári magyar iskola s ez iskolákban maguk a lelkészek végezték a tanítás nehéz munkáját, mert az egész egyházmegyében csak Clevelandban van tanító, de ott is kívüle a lelkész és neje is tanítottak majd 300 gyermeket. Összesen 965 gyermek részesült magyar nyelvű oktatásban s tanulta szülőhazája földrajzát, történetét, nyelvét és énekeit. Megható a szeretet és odaadás, melylyel a lelkészek foglalkoznak sokszor a már magyarul is alig tudó gyermekekkel, de nagy a boldogság, mikor a munka eredményét látják a megtartott iskolai vizsgákon, melyek ünnepszámba mennek minden magyar lakta helyen. Nagy baj, hogy az iskolák felszerelése nagyon szegényes, hiszen sok helyen még Magyarország térképe sincs meg, nem hogy az a sok segédeszköz, melyek bizonyára itt kétszeres hiányt pótolnának. Épen azért nagy megnyugvással fogadják a lelkészek azt a hírt, hogy hazulról már a szükséges tankönyvek és mindenféle taneszközök útnak indíttattak. így marad meg magyarnak, ha nem is a jövő nemzedék, de legalább — az első generáczió. A lelkészi fizetéseknek 1000 dollárban való megállapításáról már több ízben volt szó, de teljesen most sem valósult meg az amerikai lelkészek ama jogos óhaja, hogy tekintve az Amerikában mindinkább dráguló megélhetési viszonyokat: a lelkészek évi fizetése ezer dollár legyen. Bizony úgy van az, hogy otthon öt koronának véve egy dollárt, 5000 koronát számítanak az amerikai papok fizetésébe, holott mindenki tudhatná, hogy egy dollár nem is tesz ki öt koronát s hogy Amerikában a munkabér fokozatos emelkedése mellett is egyszerű munkáscsaládok is nehezen élnek meg 800—1000 dollárból, a mennyit jól menő munka mellett megkeresnek, hogy élhetne meg tehát annyi pénzből egy lelkészcsalád, a melynek társadalmi helyzete újabb szükségeket támaszt? Itt nyugaton belenyugodtak a lelkészek abba, a mit a főhatóság is helyben hagyott, hogy csak azon egyházközségeknél pótoltassék a fizetés ezer dollárra, a hol azt az egyház költségvetése meg nem bírná; a keleti egyházmegyében pedig a fizetésnek ezerkétszáz dollárra való fokozatos felemelését szorgalmazzák. Annyi szent, hogy az amerikai lelkészek az írás szerint senkinek a kenyerét ingyen nem eszik s rászolgálnak az amerikai értelemben igy is szegényes papi fizetésre. De a korpótlékról is szó esett ám, a miről pedig otthonról egy szót se szólottak s igy az esperesnek kell felírnia ismét ezen jogos és méltányos kérelem ügyében. A konventi leiratok mindig ünnepies hangulatot keltenek, különösen, ha kedvező rendelkezésekről szóknak. Nagy öröm volt tudomásul venni azt a kedvező hírt, hogy, mivel tanítók kiküldéséért hiába zörgettünk: az egyetemes konvent elnöksége a helyett a megindokolt helyekre káplántanítókat hajlandó kiküldeni. Bizony jó lesz, ha minél hamarabb jönnek az ifjú Timotheusok, mert sok itt az aratni való gabona, de az arató kevés. Avagy ki hiszi el otthon, hogy a pittsburghi meg a mckeesporti lelkész vasárnaponkint négyszer végez istentiszteletet, de ha lehetne s az időből kifutná, legalább hatszor prédikálhatna vasárnaponkint. De csak alkalmas segítséggel leszünk képesek összeszedni a szétszórt csontokat s azokat is az édes haza anyaszentegyházának tagjai körébe vonni, a kik még az idegen czélokat szolgáló s nem minden önzetlenség nélkül munkálkodó különféle missziók kebelén tömörültek. A vallásos iratok terjesztésének ügyét az egyes egyházak könyvosztály létesítésével karolják fel. Miután lapunk nincs, a mit népünk kezébe adhatnánk, az egyházmegye lelkészei Baja Mihály indítványára a „Téli Újság" cz. vallásos néplapot fogják terjeszteni' Ugyancsak az előbbi indítványára az egyházmegye lelkészi kara testületileg belép az ÖBLE.-be. Legyen legalább egy kapocs, mely az Úrnak idegenbe szakadt munkásait az otthoniakkal egybefűzze. Tanulságos előadást tartott Tóth Sándor lelkész az ifjúsági nevelésről, melynek előeszközéül a vasárnapi iskoláknak az amerikai mintára való berendezését elsőrendű fontosságnak tartja. Igen, de hol vagyunk mi még ettől? A ki látta már az ilyen amerikai vasárnapi iskolákat, csak annak lehet fogalma arról, hogy mi még milyen hátra vagyunk. A jó szándékban nincs hiány, csak az a baj, hogy itt is a lelkészek vállain nyugszik minden teher, mert kevés az a gyülekezet, a hol a lelkész már képes volt magának munkatársakat nevelni a vasárnapi iskolában. De meg teszünk itt is mindent, a mit lehet s hogy a munka egyöntetűen menjen, egy bizottság alakul a munkarend megállapítására. Majd többrendbeli indítvány fölött dönt a közgyűlés s így határozott az egyházmegyei számvevőszék felállítása, az egyházmegyei főgondnoki és tanácsbírói állások felállítása és betöltése, a parókiális könyvtárak felállítása stb. tárgyában s egyik igen fontos indítványa volt a clevelandi egyháznak az is, hogy az esperes utazzék haza hivatalból s élő szóval tegyen előterjesztést amerikai egyházaink dolgairól az illetékes körök előtt. Mert más világban élünk mi itt és sok dolog sikere azon múlik, hogy otthoni szemüvegen nézik a dolgainkat, jó lesz tehát, ha illetékes egyéntől értesülnek otthon a legszükségesebb kívánalmak felől. Az is nagyszerű lenne, ha egy hazai püspökünk (talán Baltazár Dezső) rászánná magát a nagy útra s felkeresne bennünket a tengeren túl . . . micsoda öröm töltené el a mi jó népünk szívét, a kik ugyan látnak itt oi'osz, ájris és mindenféle püspököt, de a saját püspöküket tán még otthon se látták soha. Az esperes 200 dollár tiszteletdíjat ós 60 dollár útiátalányt kap. Nem elég. Hogy is volna elég. mikor a