Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-16 / 46. szám

gyermekeit, a kiket gyöngédlelkű nejével megható gondossággal, szeretettel nevelt. 1875-ben az ideálokkal megtelt :*zívű ifjú a templomi szószéket a .tanári kathedrával cserélte fel: a nagykőrösi tanítóképezde tanára lett. A nagy emberismerő Török Pál nem csalódott a Kiss Kálmán egyéniségéhez, képességéhez fűzött reményeiben. Nyolcz év múlva — sikeres, buzgó munkássága elismeréséül — a megüresedett igazgatói állásra méltatta az egyházkerület bizalma. Élete azóta össze volt forrva a képezdével. Nemes becsvággyal azt tűzte ki élte komoly czéljául, hogy a nagykőrösi képezdét a virágiás oly magas fokára emelje, a melyen a versenyt bármely hazai képezdével sikeresen kiállja. Erre törekedett a szó szoros értelmében éjjelt nappallá tévő, soha nem hanyatló kitartással, tiszteletreméltó kötelességtudással egész életén át. Hogy e törekvését milyen siker koronázta, olvashatjuk legilletékesebb bírálójának, Tóth József pestmegyei tanfelügyelőnek 1900. augusztus havában írott leveléből: „Messze vidékein a magyar hazának rá lehet ismerni a kálvinista tanítók egyéniségében a H. Kiss Kálmán szívére, lelkére, arra a tapintatos, jeles pedagógusra, ki őket, mint „a mesterek mestere" kibocsátotta, hogy apostolkodjanak a nevelés mezején". A hazaszeretet s a hithűség nemes eszményei voltak vezérlőcsillagai 39 évre terjedt tanári működésének. Izzó hazafiságot, törhetlen hithűséget oltott növendékei szívébe. Mint tanárt alapos tudás, szaktárgyainak rajongó szeretete jellemezték. Szép, kellemes, vonzó előadásait gyönyörűséggel élvezhették tanítványai. De nemcsak lelkes tanítója volt a kezeire bízott ifjúságnak : jóságos, szerető atyja, minden bajában készséges segítője, bölcs tanácsadója is volt annak. Anyagi erő hiányában csak fogyatékos mértékben segíthette elő nagyobbrészt anyagi gondokkal küzdő szegénysorsú tanítványai megélhetését. Elindult hát zörgetni a tehetősebb egyháztagoknál. Lelkes, kérő szavainak mily sokszor sikerült felébreszteni az áldozatkészség lelkét kedves tanintézete s nélkülözésekkel küzdő tanítványai érdekében?! Hogy hányszor jutott a kezéből, hányszor a zsebéből a nincsetlen, szegény fiúknak segítség élelemre, ruhára, tankönyvekre, gyógyszerre, azt a szívéhez közelállókon kívül csak az a magasságban lakozó jó Isten tudja, a kihez ez a jóságos szívű férfiú oly közel állott. Atyai jóindulata nem szűnt meg tanítványai iránt akkor sem, mikor ezek pályájukat elvégezték. Százakra megy azoknak a tanítóknak a száma, a kik állásukat Kiss Kálmán jóakaratú pártfogásának köszönhetik. Irt, járt, kérelmezett érdekükben, mert nemes, jó szíve boldogságát találta azok boldogításában. A képezde ügyes-bajos ügyvitelének, igazgatásának minden szála az ő dolgos kezeiben összpontosult. Igazgatói hivatala ügyeit csaknem egyedül végezte. Intézete érdekében kifejtett szenvedélyes tevékenységének, hathatós rábeszélésének volt eredménye a Kalocsa Balázs és Farkas Elek bőkezű adománya, mely a képezde régi, igénytelen épületének olyan kibővítését tette lehetővé, hogy abban a tanintézet 25 éven át meglehetett. A Kalocsa Balázs fejedelmi alapítványáért, mely ma 700,000 korona összegre növekedett, Kiss Kálmánra mindig hálás érzéssel gondoljanak mindazok, kik e nagy alapítvány áldásaiban pár év múlva részesülni fognak. Igazgatója volt a nagykőrösi egyház 24 elemi iskolájának. Olyan munkakör, mely maga egy egész embert kívánt volna. E tisztében is példás kötelességtudással járt el. Sorra látogatta — sokszor járhatatlan útakon, még hozzá milyen időkben s milyen gyenge egészségi állapotban — az összes elemi iskolákat 1 Intézte azok tömérdek ügyeit. Elnökölt tapintatos bölcseséggel a tanítói székeken. Jóságos vezérük volt a tanítóknak. Azok érdekeinek nemesebb szószólója, lelkesebb liarczosa nálánál nem igen volt! A napnak minden órájában nagyon is elfoglalt Kiss Kálmán soha nem tért ki azon megbízatások elől, melyeket az egyházi hatóságok ráruháztak. Évtizedeken át előadója volt a népiskolai ügyeknek úgy az egyházmegyén, mint az egyházkerületen. Derekas munkása volt az egyetemes konvent tanügyi bizottságának is. Tömérdek elfoglal tatása mellett mindig hű maradt az irodalom műveléséhez. Egyházi, nevelésügyi, történeti, gazdasági munkái, tankönyvei, imádságai, alkalmi czikkei egész kis könyvtárt alkotnak. És e megfeszített, e sokoldalú szellemi munkásságot a gyenge testszervezetű Kiss Kálmán igazán egészsége koczkáztatásával végezte. Dolgozott, járt, kelt, fáradott, míg beteges teste fel nem mondta a szolgálatot. Ámde mihelyt kiheverte a lázas szellemi munka testbágyasztó fáradalmait, újra dologhoz látott. Elmondhatjuk, hogy Kiss Kálmánt a betegséggel hosszú évtizedeken át vívott folytonos küzdelmében az erős kötelességtudás tartotta fenn. Méltányolta is az egyházi és tanügyi téren kifejtett közhasznú tevékenységét a kecskeméti egyházmegye, mely tanácsbirájává választotta, hasonlóképen elismerése jeléül emelte tanácsbirái díszes sorába az egyházkerület is. Közéleti, társadalmi tevékenysége csendes, zajtalan volt. A népszerűség lidérczfénye soha el nem kábította. Politikai, községi ügyek forgatagába soha el nem merült. Azt tartotta, hogy a tanárnak nem való politizálni, ad annak elég dolgot hivatásának hűséges betöltése. De ha a közbizalom ünnepies alkalmakkor a közszereplés terére hívta: az elől soha ki nem tért. Ünnepi és alkalmi beszédei, társas összejövetelek alkalmával felszólalásai tartalmuk gazdagságával, nyelvük szépséges bájával, az előadás lelkes, hév hangjával mindig mély hatást tettek. Családi körében a szülőt tisztelő hálás gyermeknek, a gondos, gyöngéd férjnek, a testvéri szeretetnek, a nemes érzésű rokonnak, a látszólag hideg külső alatt is