Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-11-16 / 46. szám
PROTESTÁNS IESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyen Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Istentisztelet a tömlöczben. (bj.) — Vezérczikk: Katholikus nagygyűlés. P. — Második czikk: A Kálvin-Szövetség 1912—13. évi életéből. II. {phz.) — Krónika: Előkészületek a reformáczió négyszázéves jubileumára. — Tárcza: (Jlaparéde Sándor. Dr. Kováts István. — Nekrolog: Hegymegi Kiss Kálmán. Dr. Joó Imre. — Külföld: Amerikai egyházi hírek. Baja Mihály. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Istentisztelet a tömlöczben. „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőítek az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket." Csel. 16. r. 25. Filippi tömlöczének új lakói vannak. Nevezetes férfiak lehemek, inert a tömlöcztartó külön is parancsot kapott, hogy gondosan őrizze őket. A hatóságok előtt az a vád hangzott el, hogy a jövevények a város megháborító!, új szertartások hirdetői. Vádlóikkal együtt még a sokaság is feltámadt ellenük és a háborgó kedélyek csak akkor nyugodtak meg, a mikor a birák szigorú ítéletét meghallották. Az új szertartások hirdetői megvesszőztetvén, tömlöczbe kerültek. Egészen természetes volna az a feltevés, hogy mikor valakit ártatlanul elítélnek, megvesszőznek; a mikor a szent eszményekért küzdőnek gonosztevők, tolvajok, törvény ellen lázadók társaságába kell jutnia: akkor a lelke telve van izgalommal és vigasztalan szomorúsággal. Filippi tömlöczének új lakói azonban más útakon járnak. Ünnepi örömüket nem képes semmi elrabolni tőlük. Ünnepnapok fényében járnak ők, a kik a megpróbáltatás viharaiban sem ismerik a gyermek félelmét. Erősek, hatalmasok, diadalmasok. Olyan helyre jutnak, a melynek már a neve is nyomorúságról beszél. A hol az elkövetett bűnök fájó emlékei, fojtott düh, kétségbeejtő reménytelenség, lelkiismereti rémlátások minden örömet eltemetnek. És idehozzák az ünnep fényét a jövevények. Ünnepnap Filippi tömlöczében! Ki mert volna egész Filippiben erre gondolni? És ki ne mosolyogta volna meg azt a hírvivőt, hogy a város megháborítói: a megvesszőzött vándorok vitték azt oda ? Nem olvashatjuk azért meghatottság nélkül a néhány sornyi tudósítást: „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádhozván, énekkel dicsőítek az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket." A 42-dik évben Kr. e. világtörténelmi jelentőségű találkozás volt Filippinél; Caesar gyilkosai, Brutus és Cassius találkoztak össze hatalmas hadseregek elén a triumvirekkel. A köztársaságiak seregét megsemmisítették ; új hatalmasok uralkodása kezdődött. Mennyi hős, hadvezér, harezos katona vonult fel akkor Filippi mellett. De az 53-dik év táján Kr. u. is hősök érkeztek Filippibe; új korszak megnyitói ők, a kik nem a halált, hanem az életet hirdetik; új, szebb, dicsőbb életet. Hirdetői annak az evangéliumnak, a mely Istennek hatalma minden hivőnek üdvösségére. Hogy az alázatosságot és szeretetet követelő evangéliumi világnézet hogyan győzte meg a gőgben és gyűlöletben égő pogány római világot; hogy a mainál ezerszeresen nehezebb viszonyok között hogyan tört át az akadályokon: mindezen kérdésekre a szentige néhány sornyi tudósítása is feleletet ad. Mert bizonyságtevői voltak, a kik minden helyet és alkalmat értékesnek találtak arra, hogy bizonyságot tegyenek hitükről; és még a börtön szenvedésében is — ha más hallgatóságuk nem is volt, mint a rabok társasága — készek voltak hirdetni az evangéliumot. Mert életükkel, énekükkel dicsőítették az Istent és az evangélium boldogságában jártak szüntelen. íme, az emberiség nagyjai. A leverettetésben is diadalmasok. A szenvedésben is hősök. Hívek mindhalálig. A kik egy pillanatra sem tántorodtak még, de a legnehezebb próbáratétel idején is erős bizony ságtevők voltak. Ezért olvassuk olyan áhitatos szívvel a néhány sort, a mely buzdítás és lelkesítés a mi küzdelmeink megvívásához is, hogy „Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsöíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala öketa . m
