Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-11-02 / 44. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: IS kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Október 31-én. Muraközy Gyula. — Vezérezikk: Üj roformáczió küszöbén. Sebestyén Jenő. — Belföld: A zsinat előkészítő-bizottság figyelmébe. Eyy lelkész. A születési statisztika egyházi vonatkozásai. Homula István. — Nekrolog. Kármán Pál. Klepp Péter.- — Küíföld : Németország. Dr. T. I. — Á mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Ökfóber 31-én. A budapesti ref. theol. akadémia reformácziói ünnepélyén. Szent-Lélek Isten ! Szent, csodás Valóság ! Apostolokat ihlető erő! Jövel .. . Ragyogjon ránk egy szebbik ország, Jövel . . . Oh, bűvöld a multat elő, Jövel . . . Zúzd porrá a sírokra rótt Gyászos memeniót, mohos takarót. Erezzük, hogy örökké hatva élnek A nagy lelkek — kikel Te ihletéi meg. Történt . . . egyszer volt. . . Zsibbadt éjszakába Új fényt derített egy koldus barát S hatalmas, ihlett, tisztító szavára Lön új világ és keltek új csodák. Lön új keringés dermedtt

téli tájon, Uj szín és új fény a fakó világon — S lebegett a vajjudö föld fölött Az ((Ige)), mely volt, mely lesz, — mely örök! Egyszerre — ködként — foszlik a hazugság A tiszta ige fénylik, mint a nap. Kiégett máglyán nincsen vértanúság Nincs hitet nyiigző emberakarat. Nincs latin ének . . . csöndbe nyfígző oltár, De ezrek ajkán zendül, zúg a zsoltár Szabadon, bízva, felhőt ostromolva : ((Te benned bíztunk eleitől fogva!)) Mint a viharban a tengert hasítva Örökre elvész sok gőgös hajó, De a habok közt büszkén áll a szikla, Évezredes és el nem rontható; A nagy újhódás darabokra törte, Mit ember rakott, ez a gőgös törpe, Hogy álljon, a mi nem romolt soha, Hitünk sziklája, az Isten szava! Dicső idők! Hatalmas ébredések! Vajúdó, küzdő, benső szent tusák! Szent korszaka nagy kínzó keresésnek Mely elsöpri a lelkek koldusát, — Ki kölcsön hordja mások hite rongyát, — Hősökkel teljes, fényes álomország, Kor, távol századokat átható — Ez volt nekünk a reformáczió! . . . Káprázó szemmel fényes múltba nézünk Mi, törpe kornak törpe fiai — Hitvány gyújtófény a mi heoülésünk Oh i Hogyha jönne újra •— valaki! A kinek lelke érezhitet kovácsol, Ki meggyőződést nem tanulva mástól, A Mester nyomán jár, harezol, teremi — Felrázná ezt a tespedő jelent! Oh, jöjjetek ti, Luther s Kálvin lelke! Ködös egünkön égő csillagok Hajónk a hullám hányja kényre-kedvre Bíztatva, égve csak ragyogjatok! Mutassátok a tétova homálynak A merre Krisztus követői járnak, Baljós szeleken, álmos ködön át Erezzük a mult tiszta sugarát! Oh, jöjjetek ti, Luther s Kálvin lelke! Mint zendülő szél, mint gyújtó sugár, Mint mozc ilás a mozdulatlan csendbe, Mint han a mely az álmot űzni jár; És jöjj te hlett, tiszta mult világa, Deríts új éngt és új erőt a mára, Szentelt "őtől, mit forrásod ad, Izmosodj 'k tetté a gondolat l Mikor a ((volt» nagy kapuja kitárul, Megnő a hitünk és erősödünk. Egy eljövendő jobb, tisztább világrul Beszél a másik, messze ködbe tiint . . .