Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-02 / 5. szám

Tudjuk, hogy a mi tanítóink szemében az 1907 : XXVII. t.-cz. legsérelmesebb rendelkezése az, hogy fizetésük a részükre biztosított korpótlékok mellett is minden csoportban és fokozatban 400 koronával kevesebb, mint az ugyanannyi szolgálati évvel bíró állami tanítóké. Az ő követelésük természetesen az volt, hogy a fizetésren(lezós a teljes paritás elve alapján történjék. Ha már most e két főkövetelmény világításába helyezzük a benyújtott törvényjavaslatokat, megállapíthatjuk, hogy általuk egyik fél kívánsága semnyert teljes honorálást. Az állami tanitókra nézve nem történt meg az 1893: IV. t.-cz. megállapította osztályokba sorozás, a nem államiakra nézve pedig a fizetési osztályokba és fokozatokba való előléptetés idejét és különösen a lakbért illetőleg e törvényjavaslatok szerint elég jelentékeny hátrány marad fenn. Tehát megmarad a külön tanítói fizetési kategória. A mi más állami tisztviselőknél nincs meg, itt van kezdő fizetés és azután jön az állami tisztviselőkének megfelelő három fizetési osztály, ép úgy, mint azoknál egyenkint három fokozattal. Nem közlöm a rubrikás kimutatást, a melyet a napilapok útján már minden érdeklődő ismer, cöak arra mutatok reá, hogy az osztályokba való előléptetés, előzetes minősítés és kinevezés, az osztályokban váló fokozati emelkedés pedig automatice a szolgálati idő szerint történik. A kinevezés útján való előléptetés joga azon felekezeti tanítókra nézve, a kik a kiegészítést államsegély útján nyerik, a minisztert illeti meg, a ki erre nézve az illetékes főhatóság véleményét meghallgatja. Mindkét kategóriába tartozó összes — férfi és női — tanítókra nézve a 'kezdő javadalmazás 1200 kor., a melyből a férfiak két, a nők négy évi szolgálat után lépnek — minősítés nélkül — a III. fizetési osztályba (1400—1600—1800), a melyben az államiak — úgy a férfiak, mint a nők — 12 és a nem államiak 15 évet töltenek. Ennél az osztálynál van tehát az eltérés a két rendbeli tanítók között. A II. osztályban (2000—2200— 2400) minden tanító 12-^évet szolgál; az I. osztályban a férfi- és nőtanítók között van különbség, az előbbiek 2600—2900—3200, az utóbbiak 2600-2800—3000 koronás fokozatokba lépnek elő kineveztetésük után. „Kiválónak'1

és „példás"-nak minősített tanítók rövidebb idő alatt is előléptethetők a következő fizetési osztályba. így tehát a minimális fizetés minden tanítóra nézve 1200, a maximális a férfira nézve 2000 és a nőre 1800 koronával több a kezdőfizetésnél. A most érvényben levő fizetési törvénnyel szemben tehát, mint látjuk, a javaslatok különösen a jövőben nagy előnyöket ígérnek tanítóknak. Eltörlik alak bérosztályok szerinti cso^orí-rendszert ós e tekintetben nem tesznek különbséget a tanítók között. Eltörlik a mi tanítóinkra nézve a korpótlékrendszert és ezután minden tanítónak alapfizetése lesz. Nem szólva az állami tanítókról, a mieink alapfizetése most 1200. 1100 és 1000 kor., a mely a 30 évi szolgálat után hat korpótlókkal összesen 1000 koronával emelkedett. Tanítóink maximális fizetése tehát 2200 korona a jelenlegi törvény szerint. Most ezt a férfiak 21 és a nők 22 szolgálati évük utón elérik (Az államiaknál a férfiak három évvel korábban.) A maximális fizetést a'mi férfitanítóink normális körülmények között 37 év után érik el. Nagy hátrányuk lesz a mi tanítóinknak az államiakkal szemben a lakbért illetőleg. A lakbérek állomáshelyek szerint hét osztályba vannak sorozva. A lakpénz tekintetében a mi tanítóinkra nézve a javaslat nem kontemplál a fizetési osztályok és fokozatoknak megfelelő fokozatos emelkedést, úgymint ez az államiakra nézve történik. Ez majd különösen a nyugdíjbamenés után éreztetné sérelmes hatását. A tanítók országos bizottságának küldöttsége tiltakozott mindjárt a javaslat benyújtása után ennek azon tervezete ellen, a mely szerint az osztályokba való sorozás, illetve kinevezés a gondnokság informáczióján is alapuló tanfelügyelői titkos minősítés alapján történnék. Egyik éleshangú ellenzéki lap épen ebből kifolyólag nevezte el kortestörvényjavaslatnak. A felekezeti tanítókra nézve ez a minősítési jog az illetékes hatóság — nálunk az esperes — és tanfelügyelő között oszlik meg. Ez a miniszter által rendelet útján szabályozandó minősítési eljárás —- a mely a bírákra nézve is fennáll — bizonyára hatalmas ösztönző ós fegyelmező eszköz lenne a tanügyi hatóságok kezében különösen a nemzetiségi tanítókkal szemben; de előreláthatólag, ha ily értelemben válik törvénnyé, sok húza vonával és személyeskedéssel is fog járni. Minden esetre helyet kell adni a megbélyegző és előmenetelt gátló „nem kielégítő" és „nem megfelelő" minősítés elleni felebbezés lehetőségének. Ha már most azt kérdezzük, mennyiben érinti ez a javaslat egyházunkat, könnyen megállapíthatjuk, hogy miután a tanítók kevés kivétellel, államsegély útján élvezik már eddig is törvény szerinti fizetésüket, tanítóink nagy része rövid idő múlva kinevezett tanító lesz. íme ismét egy lazítás azon a már úgy is nagyon ernyedő köteléken, a mely tanítóinkat egyházunkhoz fűzi. A másik örvendetesebb részlete a javaslatnak, hogy megkímélni szándékozik a segélyre szoruló iskolafenntartókat attól a torturától, a melyet az 1907. XXVII. 15. §-a ír elő ; azok a tanítók ugyanis, a kik olyan egyházközségekben működnek, a melyek már most is részesülnek államsegélyben alapfizetés-kiegészítés czímén, minden irkafirka nélkül megkapják államsegély útján az őket megillető fizetést. Ez a rendelkezés kellemesen érintheti nemcsak a tanítókat, hanem a lelkészeket és espereseket is. Még' egy dologra mutatok reá. Tudjuk, hogy az 1907: XXVII-nek van egy úgynevezett szerzetes §-a. Erről a javaslat nem szól. De nem tudom, nem vonatkozik-e erre is ez a kitétel: „az 1907 : XXVII-nek érvényben maradó rendelkezései a jelen törvény rendelkezéseivel összhangban alkalmazandók". És végül nem mulaszthatom el, hogy reá ne mutassak arra a különös dologra, hogy a minisztérium ezt a javaslatot olyan váratlanul és meglepetésszerűen pro-