Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-10-05 / 40. szám

a ki megfontolja, liogy e magasabb egyházi tisztségekben a hosszú élet, évtizedes egyházi tevékenység során leszűrődött életbölcseség és tapasztalat mily értéket képvisel. Kell-e kiemelnünk, hogy a mindennapi, hivatásszerűen végzett munkától felszabadult nyugalmazott lelkészek, mint tanácsbirák, mint konventi tagok és zsinati képviselők bizonyosan fokozott buzgósággal fogják betölteni azt a hivatást, melyet megtartott tisztségeik nekik fenntartottak. S hangsúlyozzuk-e külön, hogy ezek az élettől a maguk személyét illetően mitsem váró lelkipásztorok fogják tanácskozásainkban az egyéni érdek alakjától tökéletesen megtisztult magasabb egyházi közérdeket igazán képviselni. Nem az egyház közérdekét, hanem csak egyes törtető ifjú óriások ambiczióit szolgálná az, a ki a gyakorlati lelkipásztorkodástől visszavonult lelkészek élettapasztalataiban, bölcsességében, buzgalmában és elfogulatlanságában rejlő nagy értéket mint felesleges terhet akarná könnyelmű módon kivetni egyházunk sok vész közt evező hajójából. Dr. Benedek Zsolt, ügyvéd, konventi titkár. Csendes jegyzetek. Glosszák. Nem hiába tisztújitás-szagú a baranyai levegő, már itt a jegyzőkönyv. Pedig alig pár hete volt a traktuális gyűlés (a czikk már a mult számra érkezett). Ha így halad a világ, a jövő restauráczióra már gyűlés előtt egy pár héttel készen lesz. Igaz, hogy ez nem lesz újság, mert ilyen traktust eddig is ismertünk. Nagy traktus a miénk. Hatvanhárom ekklézsia pásztora, kurátora szép kis sokadalom. Ennyi falunak mennyi ügye lehet. Szerencse, hogy nem kerül mind a zöld asztal elé, hanem ott tárgyalódik kint a harkányi park árnyas fái alatt. Odabenn pedig zúg, pereg az előadók ajkairól a szó. Legfontosabb az esperesi jelentés, a mely „felolvasottnak vétetik". Másutt ez a „fénypontja" a gyűlésnek, nálunk e helyett csak határozati javaslatok vannak. Ezek a „fénypontok". Az esperesi jelentésnek elég volna a kérdőpontokról szóló részét előre szétküldeni, a többit pedig ott felolvasni. Az ügyes jelentésből kár, hogy kimaradt Nagy Dezső neve . . . (nem is említve egy pár helyiérdekű fontos ügyet) ... De hát a megholt Nagynál előbbrevelók az élő nagyok!! Diszkrét köszönet Tiszának, egy-két áldozatkész tisztviselőnknek s meleg üdvözlet Benedek Sándor államtitkárnak. Méltó az elismerés. Egyetért vele az egész traktus, üsak az előadó jelent be külön véleményt határozattá emelt javaslatában : „ . . . d) Még egy örvendetes eseményről emlékezik meg jelentésében árgus szemű esperesünk, arról, hogy mélt. Benedek Sándor úr, kerületünk világi főjegyzője neveztetett ki vallás- és közoktatásügyi államtitkárul.. ." Láui! lám ! Nem hiába messze van ide Pest. Olyan atomnyinak látszik innen az az illusztris férfi, olyan porszemnyinek a főjegyzősége s olyan mákszemnek az államtitkársága, hogy árgus szem kell az észrevevéséhez! . . . Szegény Árgus, ókori Árgus ! Jelenj meg és jelentsd ki, hogy ha egy traktuális nótáriusnak nem elég modern a mai kor, akkor maradjon a középkorban, de semmi esetre se merészkedjék az ókorba! . . . így van az, mikor poéta akar lenni az előadó I * A jelentés az egyházalkotmányról szólva, óva int a radikálizmustól s félti „a régi és jónak bizonyult pilléreket". A sarló is suttog; a szerszámkamrában dikális" kasza és a borzasztóan forradalmi aratógép ellen. Szeretném én látni az olyan régi pillért, a melyik gyökeres reparáczió nélkül is jónak bizonyul. Konvent helyett évenkénti zsinat (ez bizony sok lenne 1 elég volna zsinati tanács. Szerk.), kerület helyett kerületi tanács 1 Új dolgok ezek ? I Nekem úgy rémlik, hogy más kálvini alkotmányokban évszázadok óta élnek ! * Gondnokunk 15 egyházba kísérte a vizitáló esperest. Szép cselekedet. Hamarjában nem is igen találunk hasonló esetet. És nemes dolog is. A hol az ő gerinczes, jókötésű alakja, minden ízében kálvinista személyisége megjelen, megbátorodnak a csüggedezők és megszégyenülnek az okvetetlenkedők ! . . . A mai nehéz időkben nemcsak a zöld asztalnál, hanem különösen ott künn a gyülekezetben volna szükségünk a királyi papságra! * Azután jönnek a jelentés adatai. Huszonegy egyházban vallásos estély. Ugyanott ifjúsági egyesület. Áttérésből nyereségünk 29, reverzálisból 9 ... De lenyomja a kedvező mérleget a 200 vadházasság, a 26 meg nem esküdött pár, az egyke, a káromkodás, korcsmázás, kártyázás. — Adakoztak Isten dicsőségére 4898 koronát, közczélokra 2724, perselybe 2454 koronát, közmunkából 6873 koronát! A lélekszám 29,256. — Született 532, meghalt 732! ! 200 lélek ! Ennyiből áll egy átlag baranyai kis falu ! Minden évben kivész egy falu. A veszély nem szűnik, sőt terjed tovább. Egymásután jajdulnak fel Tolna, Solt, Alsóbaranya. Erezzük, hogy a lét és nem lét kérdése ez! Hiába siklik át rajta az esperesi jelentés, mint a gyors léptű előőrs az ellenséges akna tűzvonalán. ... És annál borzasztóbb ez a rákfene, mert intézményes erkölcstelenség a melegágya. Játszóházak, bálok, búcsúk, leányvásárok, javasok, kenőasszonyok, kotyvasztékok stb. kiirthatatlanok. Ide kellene az az Árgus, a ki egy személyben Herkules is lenne. Sőt még ennél is több! Erős, keménykezű szolgabíró, bátor doktor, független bába, merész csendőr és rettenthetetlen prédikátor!! * A mi sok gyomunknak Zaláta a fii vészkertje. Ott még a presbitérium sem mentes. Az egyik presbiter nem kereszteltette meg magzatait. Keltő a gyermekeit vadházasságra engedte. Sőt még az „öreg" kurátor sem