Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

Káplánelhelyezós. B. Baksay Sándor dunamelléki piispok Budapestre Gombos Ferencz és Gombos Lajos, Mogyoródra Szigethy Gyula, Kún szentmiklósra Jánossy György, Kölesdre O/as^Sándors.-lelkészthelyezte. Baranyahid végre Bay Jenő és Dunaföld várra Karancsy István végz. theologusokat rendélte kisegítőkül. Külföldi útra engedélyt nyertek Pápay István s.-lelkész, Bogdán Gyula és Mező Benő végz. theologusok. Lelkészek családi pótléka. Érdeklődéssel olvastuk dr. Antal Gábor püspök jelentésének azt, a részletét, a mely a Dunántúli Protest. Lap vezétőhelyén jelent meg. A dunántúli ref. lelkészek családi pótlékára vonatkozó tervezet ez. E szerint a kerület valósítaná meg azt, úgy, hogy pénztárából kap a lelkész minden gyermeke után egyenként 50 K-t, ha ez még otthon van és 100-at, ha más helyen tanul (az utóbbi esetben 24 éves korig). A tervezet szerint a szükséglet erre mintegy 20 ezer korona. Fedezetül szolgálnak: a közpénztár maradványa, az államsegélyből és Baldácsyatapból eddig rendkívüli segélyekre fordított összegek és a ker. tüzkáralap jövedelmi fölöslege 4000(1), összesen 24,000 kor. íme meg kell csinálni a ker. tűzkárbiztosítást és jut mindenütt jövedelméből ilyen jó czélra is! Az ev. tiszakerület miskolczi közgyűléséről. Impozáns külső lefolyásáról és tartalmas egyházépítő határozatairól eléggé bőven tájékoztatott a napi és evang. sajtó (Őrálló, Evang. Lap). Csak néhány vonásban akarjuk bemutatni. Gondos és agilis püspöke: Gerduly H. iránt talán Gömöri által lapunkban bemutatott jelentése miatt is a legnagyobb mértékben nyilvánult meg az egyházkerület osztatlan szeretete, ragaszkodása és bizalma. Mindenkit megnyert nagy munkaerejével, a melyben méltó munkatársa az egyházkerület aranytolló és szavú főjegyzője : Korbély Géza sárosi esperes. A 2 napon át (a másodikon esti tíz óráig) tartott gyűlés főbb tárgyai voltak : a lelkészi fizetés, a zsinat, a theol. akadémiák egyesítése, a reformáczió jubileuma s a revideálandó nagygerezsdi egyezség. Örvendetes, hogy a püspök lelkes indítványára a közgyűlés egyhangúlag a fokozottabb belmissziói tevékenység mellett fogalt állást. Erre a püspöki jelentés hatásaként szükség is volt, most máig is sokak előtt „a lelkeknek Krisztushoz vezetése teljesen ismeretlen", s aztán egyházunk „hangos deklamáczió és sekély meggyőződés" helyett „erőt és akaratot" kíván. „Vissza a Krisztushoz!" legyen itt is a jelszavunk! — A közgyűlés egyik örvendetes jelensége volt az is, hogy a mi liptói és árvái tótjaink — bizonyára püspökünk canonica vizitácziójának hatása alatt •— az egész tárgyalás alatt ezidén első ízben csendesen, tárgyilagosan, sőt előkelően viselték magukat. Egy kérdés idézett elő nagyobb, de azért mindvégig emelkedett hangú vitát s ez a tanárok vegyes házassága megengedésének kérdése. Gedulv püspök Ibsennel vallja, hogy „az újkor legembertelenebb találmánya: a reverzális." Javaslatára egyhangúlag azt határozta a közgyűlés: „A vegyes házasságban élő ev. tanárok gyermekei ev. vallásban nevélendők. Ezen intézkedését az ev. egyet, egyh. saját tekintélyének, erkölcsi támogatásának palládiuma alá helyezi ós azt a tanár ev. hithűségónek zsinórmértékéül tekintve annak megszegését fegyelmi vétségnek minősíti." Ugyanaz a koncziliánsabb felfogás érvényesült a nagygerezsdi egyezség szükségelt revíziójánál is. Ellenben Szlávik-nak tavalyi javaslata értelmében Adamis igazgató előadásában a theol. akadémiák egyesítése ellen nyilatkozott a tiszakerület, mivel azt „sem elvileg, sem gyakorlatilag keresztiilvihetőnek nem.tartja." Örvendetes jelenségnek jelezzük még azt is, hogy Duszik L. szatmári ev. lelkésznek hatalmas gyámintézeti beszéde úgy alakilag, mint tartalmilag magával ragadta a hallgatóságot, valamint azt, hogy a reformáczió jubileumára a diakónus-intézmény felállítását, a meglévő intézmények (theologia, jogakadémia, preparandia. Otthon) erősítését s az egyházközségek és megyék történetének a megírását határozta el lelkes egyhangúsággal a közgyűlés. — De voltak e lélekemelő lefolyású közgyűlésnek árnyoldalai is, a melyek azt mutatják, hogy egyházunk ha nem a Molnár Viktor által hangoztatott „tehetetlenség" vagy Móricz-fóle „ázsiai tétlenség", hanem a hangos deklamálás és hiú szereplés „lejtőjére" jutott. Ilyen a tanügyeknél 2 eperjesi theol. tanárnak kínosan hatott szóharcza, s egy középiskolai igazgatónak hosszadalmas „stiláris módositású" deklamálása. Avagy termett-e ily deklamálások áradata egyetlen egyházmentő eszmét, vagy egy jó gondolatot egyházépítő munkára ? — S mint a zsinati követek megválasztásánál, úgy az egyetemes gyűlési tagok kiküldetésénél is ugyanazok az „esperesek" és „felügyelők" szerepelnek. „Valami demokratikusabb választójogra volna itt is szükség", — mondotta találóan nemrég „Veritas" az Őrállóban. Egy kis fölfrissülés a jövőben nem ártana. Ne mindig az „állás" és a „vénség" kvalifikáljon! Egyesek ma úgy odaragadtak, mint a polip. Találóan mondotta a minap a Prot. Szemlében Nagy István: „Nagy általánosságban sokaknak közegyházi tevékenysége érdekcsoportok alakításával az egyházi ranglétrán fölfelé törtetésre, czímek állások, jövedelmek szerzésére korlátosodik, féltő gonddal zárva el az utat a csoportba nem tartozó, a csendes, becsületes munkát végzők elől." Több eklatáns példával illusztrálhatnék e tét i igazságát. Nyissuk meg mások előtt is a kerületen ós az egyetemen a munkakört! Kissé nagyon is „hivatalos" színezete volt a zsinatra és az egyetemre való kiküldetés lisztájának. Brassó volt ebben }s dicséretes kivétel. (Felvidéki.) Az 1848. évi XX. t.-czikk végrehajtásához kiadott konventi kérdőívek. Egyházi lapjainkból s az egyházi üléseinkről szóló tudósításokból látjuk, hogy az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásához kiadott konventi kérdőívek kitöltése megfelelő útmutatás hiányában országszerte mily nehézségeket okoz a lelkészeknek. Jó szolgálatot vélünk ezért tenni azon tájékoztató közlésével, melyet az egyházközségi kérdőívek némely pontjaihoz a tiszántúli egyházkerület adott ki a legutóbb megtartott esperesi értekezlet megállapodása alapján. A tájékoztató a következő: ad 8. Nyolczvan gyermek számítandó egy óvodára (1891: XV. t.-cz. 6. §); ad 9. Hatvan gyermek Számítandó egy tanteremre (1868 : XXXVIII. t.-cz. 27. §); ad 12. A beírandó egy évi szükséglet a helyi viszonyok alapján állapítandó meg; ad 1%). Az állami legkisebb (1100 K) és legmagasabb (2200 K) fizetés középarányosa, 1650 K s az állami lakbérosztály szerinti lakbérpénz összege irandó be; ad 13h). Az állami legkisebb (1200 K) és legmagasabb (3200 K) fizetés középarányosa vagyis 2200 korona s az állami lakbérosztály szerinti lakáspénz írandó be; ad 14a). Az alapfizetést 2400K-igkiegészítő összeg írandó be. Nagyobb alapfizetésnél az egyházi I. t.-cz. 114. § a) pontjában előírt korpótlék középarányosa (600 K); ad láb). Itt számítandó fel a kántortanító 240 K tiszteletdíja ; ad 14d). Itt számítandó fel az igazgató-tanítók igazgatói fizetése (tiszántúli népiskolai szervezet 132. § és az egyet. konv. 202/1911. sz. határozata); ad 14g). A 12. pontra adott válasz ismétlendő: ad 18. A beírandó összeg a helyi viszonyok alapján állapítandó meg; ad 24. Az évi szükséglet 5%~a

egyházfenntartási alap létesítésére, másik 5% a

természetszerű fejlődés igényeire