Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

királyi kegy fénye, vagy más kitüntetés tesz az ünnep­lés méltó tárgyává. így a folyó hó 16-án tartott trak­tuális gyűlésen gróf Teleki József egyházmegyei gondnok volt az ünnepelt, kit ő felsége a király a közelmúltban belső titkos tanácsossá nevezett ki. • Nagy Ferencz espe­res üdvözlő szavait s az ezek nyomán elhangzó köszönet­mondást a jelenlévők szíves éljenzése követte. Az öröm tapsaitól volt hangos a kerületi székház, még előbb a csendes részvét tekintetével fordultunk a hű felesége halálát gyászoló, egyik nagyérdemű tanácshiránk, pálóczi Horváth István felé, kinek az egész egyházmegye nevé­ben az elnöklő gondnok kondoleált. [• A mikor magáról a közgyűlésről kell beszámolni, szinte vágy támad az emberben az esperesi jelentést tenni közzé a maga egészében, hogy ebben, mint tükör­ben, minél többen látnák meg hatalmas arányokban fejlődő egyházmegyénk hű képmását. Koppant sokoldalú és változatos e kép s mégis egységes. A felette való szemlélődés cseppet sem fárasztó, mert még a nehézkes statisztika is tetszetős köntösében a legélénkebb érdek­lődést váltja ki, annyival is inkább, mert a régi sablon megszokott rovatai mellett ott találjuk a haladó kor kívánalmainak mindjobban megfelelő, egyházunk jövőjet biztosító munkák megindításáról vagy erőteljes folytatá­sáról szóló jelentéseket is. Az ifjúságot is felkaroló, intenzív lelkigondozást, gyermekistentiszteletek és vasár­napi iskolák tartását, a szórványok látogatását, a „szét­szórt csontok" összeszedését ós megelevenítését, a sze­gények és árvák körüli pásztorális,. munkát illetőleg az esperesi jelentés annyi jót mond, '1 ; hogy a még mindig szédületes nagyoknak látszó nehézségek, akadályok da­czára is bíztató jelekről, sőt ottan-ottan határozott sike­rekről beszélhetünk. „ A belinisszió élénkebb lett egy év alatt is. Ha külső eredményekben még nem is gazdag, de állandó vendég közöttünk. Szemébe kell néznünk. El kell ismernünk, hogy minden külső segítségnél erő­sebb alap a virágzó egyházi élet. Nem az állami támo­gatás tesz bennünket naggyá, erőssé, hitben és erkölcs­ben gazdaggá, hanem az evangélium. Ez a mi igazi gazdagságunk és erőnk forrása. Itt is áll Urunk mon­dása: mit használna, ha a világ kincsét megnyernők is, de világosságunk sötétséggé változnék" - (esp. jelentés). A felolvasott jelentést a közgyűlés nagy tetszéssel fo­gadta, elismeréssel és köszönettel vette tudomásul. Az új ügyész, dr. Weresmarthy Miklós eskütétele s az ennek nyomán felhangzó elnöki üdvözlés volt aztán az általános figyelem tárgya. Jól esett hallanunk az ügyésznek az üdvözlésre adott abbeli válaszát, hogy minden ügyben a törvény lelke s nem a betűje lesz reá nézve kötelező; a papválasztási pereknél azonban a szigorúságot teljes súlyával fogja belevetni az igazság serpenyőjébe. A missziói bizottság jelentését Biczó Pál előadó terjesztette elő. Sok örvendetes jelenségről, munkáról, fejlődésről számolt be a bizottság, jeléül annak, hogy az amerikai gyorsasággal benépesülő szórványokban és gyülekezetekben a számbeli növekedéssel lépést kíván tartani a lelkigondozás, egyházépítés munkája is. Ujab­ban Alag-Dunakeszin alakult egy majdnem hatszáz lel­kes fiókegyház. Az anyaegyházközségek száma hárommal emelkedik, a mennyiben a budafoki, irsaalberti-i és szentendrei filiák anyásítása immár befejezett tény. Igen sok munka, önzetlen küzdelem és áldozatkészség jutalma e szép eredmény, melynek láttára lelkünk emelkedik s szent bizodalommal mondjuk: „félre, kislelkűek, kik mostan is még kételkedni mertek a jövő felett !" Az egyház „veteményes kertjei", féltve Őrzött is­koláink felett ügyelő tanügyi bizottság előadója, Bárdy Pál számolt be egy esztendő munkájáról s tett javas­latot arra nézve, hogy a száraz „magoltatásnak" elejét veendő, a tanítók minden tantárgyat könyv nélkül kér­dezzenek, hogy a templomi mulasztások, mint igazolatlan órák, szigorúan számba vétessenek és hogy az ismétlő iskolások is vizsgát tegyenek. A gyűlés mindegyik javas­latot elfogadta. Örömmel hallottuk a jelentésből azt is, hogy az egyházi énektanítás a közelmúltban tapasztalt fájdalmas hanyatlás után iskoláinkban ismét fellendült. Nem kis jelentőségű dolog ez, mert hiszen küzdő egy­házunknak egyik legerősebb fegyvere ezután is a gyüle­kezet buzgó éneke lesz. A mindig vérszegény és néptelen mogyoródi refor­mátus iskolát azonban jónak látta egyházmegyénk meg­szüntetni, a mindenkori lelkész feladatává tevén az evangélikusok iskolájába járó református gyermekek vallástani oktatását. A lelkiismeretes kathekézis remél­hetőleg felejtetni tudja e veszteséget. S ha már veszteségről . szólunk, lehetetlen nem gondolnunk arra az erkölcsi veszteségre, "mely a buda­pesti VI—VII. kerületi parókhiális tanács és a budapesti presbitérium képviselői között a gyűlés színe előtt lefolyt szenvedélyes vita nyomán a falusi presbitériumokban bizonyára jelentkezni fog. A parókhiális tanács feleb­bezését egy szavazattal eliitő határozat legfeljebb csak azt a felebbezést semmisíti meg, de a tágranyílt sze­mekkel figyelő falusi kurátorok .és presbiterek lelkében az a heves duellum bizony mély nyomokat hagyott, melyeket .most már semmiféle névszerinti szavazással elsimítani nem lehet. Adandó alkalommal az itt nyert impressziók sok kíméletlen gáncsoskodásra, handaban­. dázásra késztethetik azokat az egyszerű embereket, kik­nél egyébként sem a tiszta szándék mindig a tettek rugója. A megritkult sorokon már a kimerültség jelei mutatkoztak, a midőn a dunabogdányi egyházközség és az egyetemes konvent között a Jordán-végrendelet tár­gyában létrejött egyezség került tárgyalás alá. Az egyez­ség, mely majdnem harmincz esztendős várakozás s a szentendrei egyház részéről folytatott hosszú pereskedés eredménye és melyet az egyházmegye is változatlanul elfogadott, a dunabogdányi egyházközséget s benne a lelkészi állást anyagilag elég biztos bázisra helyezi. Az eminenter helyiérdekű ügyek mellett általános

Next

/
Oldalképek
Tartalom