Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-28 / 39. szám

Ha a vallásos áramlatok, ha az ébredés („réveil") mozgalmai, melyek nálnk már régi (és mégis még menynyire aktuális) kérdések, csak most kezdik ostromolni első, bizonytalan hullámaikkal a protestáns világ keleti partját, máris rendkívül fontos kezdeményezések történnek odalenn, annyira, hogy — mondhatni — ezeknek eredményétől függ jó részben e nagy egyházak jövője. Mit tudunk mi mindezekről? Már pedig fontos, hogy tudjunk róluk valamit, ha valóban ki akarjuk fejleszteni testvéri összeköttetésünket a magyar protestánsokkal, ha azt kívánjuk, hogy szilárdan támaszkodhassunk egymásra. Ez annál fontosabb, mert máris különböző kötelékek fonódtak néhány vallásos mozgalmunk és a magyar egyházak és társulatok között. Említsük meg az Ifjúsági egyesületeket, a protestáns szórványokat segélyező társaságot, a kékkereszt egyesületet, a theologiai hallgatóknak még csak kezdődő munkáját. Említsük meg a reformácziói emlékművet is, melyhez a magyarok királyi adománnyal járultak. Ha megteremtettük e kötelékeket, ezt azon reményben tettük, hogy fönnmaradnak és megerősödnek. Már pedig ez csak akkor történik meg, ha mi a nyelv és a távolság minden akadálya daczára is közeledünk testvéreinkhez. És az a nyilvánvaló szimpátia, mellyel a magyar faj kezét nyújtja a franczia nyelvű népeknek -— eléggé felbátoríthat bennünket. Á „Semaine Religieuse" kétségtelenül ugyanígy gondolkodott, mikor szívesen helyt adott az utóbbi években a Magyarországról szóló gyakori közleményeknek. Ama kevés hely daczára, mellyel rendelkezik ez az újság, csodálatosan sikerül neki az egész világ vallásos mozgalmairól értesítenie az olvasóit; tudósításainak megbízhatósága és változatossága nagy értéket ád ennek az együttes képnek. Hogy pedig az egészről adjon áttekintést, szükségszerűleg minden országnak, melyről beszélnie kellett, többé-kevésbbé egyenlő helyet kellett biztosítania. Érthető tehát, hogy nem kérhettük arra a „Semaine Religieuse "-t, hogy nagyobb teret engedjen át Magyarországnak annál, melyet eddig volt szíves adni. Mindebből világosan kitetszik a jelen kiadványnak czélja, hogy t. i. a protestáns Magyarországról rendszeresebb, teljesebb tudósításokat adjon mindazoknál, melyekben eddig a franczia nyelvű protestántizmusnak része volt. Hogy ezt a czélt elérjük, erre minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni, számítván különben több magyar ós genfi barátunk illetékes közreműködésére. Nem czélunk önálló „újság" megindítása. E lap időről-időre, mint a „Semaine Religieuse" melléklete fog megjelenni, függetlenül attól és szerkesztőségétől. Külön rovata lesz a bibliográfiai beszámolóknak. A „Semaine Religieuse" szerkesztő-bizottsága — a melynek hálásak vagyunk a védőségéért — egyszerűen felhatalmazott bennünket, hogy a „Magyarországi Híreket", a mily gyakran csak megjelennek, kioszthassuk a „Semaine Religieuse" számaival. Vajha ébresztenének ezek a szíves olvasókban figyelmes érdeklődést és szereznének közöttük felvilágosodott jó barátokat a protestáns Magyarországnak ! Claparéde Sándor. KRÓNIKA. A magyar gör. kath. püspöki székhely. Ismét szőnyegre került ez a kérdés. A B. H. vezérczikkben foglalkozott vele. Folyik az érvelés éskapaczitálás a debreczeni székhely mellett. Kárhoztatják a debreczeni ref. püspököt és magisztrátust, hogy akadályokat gördít a székhely-kérdés „legszerencsésebb" megoldása elé. Már elmondottuk e tárgyban véleményünket, ismétlésbe esni nem akarunk. Csak azt konstatáljuk, hogy a gör. kath. püspök ideiglenes lakóhelye mégis csak Debreczenben lesz. Hajdúdorogon szentelik fel, de ott nincs alkalmas lakás, úgy mondják, Debreczenben pedig van. Az eset kicsiben emlékeztet a trójai fa-ló históriájára. Az O. R. L. E. kongresszusa. Most e héten lesz a budai oldalon. Az istentisztelet is ott lesz az újonnan kifestett, szép templomban. A L. E.-ből látjuk, hogy sokan jönnek. Mi, pestiek is, mint eleitől fogva, úgy most is Isten hozott-al és szeretettel várjuk lelkésztársainkat e mostani összejövetel alkalmával. Nagy reménységgel és várakozással nézünk a második belmissziói kurzus elé, melynek eszméjét ott a Kálvin téri templomban vetette fel az a férfiú, a kinek neve a magyar belmissziói munka megindulásával jelválhatlan összefüggésben van. Most egyik legfontosabb és legégetőbben szükséges munkáról, az ifjúságiról szólnak és mutatják ezt be azok, a kik ebben nagy buzgalommal és készültséggel forgolódnak. Megértés ós jó siker legyen koronája fáradozásuknak ! A prófétai, missziói Lélek jövetelét várjuk és nyomában a benső elhivatás mély átértését mindazokban, a kik belmisszió megindítására, vezetésére hivatást nyertek. Legyen ez a tanfolyam is hatalmas eszköz arra, hogy lássunk látásokat és elvetvén minden hiábavaló beszédet, a szeretet öltözetében megyünk azok közé, a kik várnak reánk s a charismákra, a melyeket onnan felülről veszünk. TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. XIV. Fogadtatás a polgármesternél. Budapesti barátunk érdekes előadását már alig hallgathattuk végig, mert sietnünk kellett a polgármester gyönyörű villájába, mely a város legszebb helyén, elra-