Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-05 / 1. szám

vonatkozó néhány megjegyzése inkább csak a munka külsőségeiről szól, „versekre szaggatva nincsen ... a szólások, a magyarság, a betűk . . . nehéz az olvasásra", de figyelmet érdemel, hogy a római egyháznak híve, előszavában protestáns elvet hangoztat, midőn hangsúlyozza, hogy az írásnak tudakozásához minden rangú és rendű embernek jussa vagyon. Bod Péter erről így emlékezik meg: „Elüljáró beszédében neheztel azokra, a kik nem akarják, hogy a tudatlan parasztok olvassák a Szentírást, holott a mint az nap köz mindenekkel, úgy az Isten beszédétől sem illik senkit eltiltani s vajha azt olvasnák a tudatlan pogányok is, hogy Krisztushoz térnének". Hosszasabban foglalkozik Bod Péter Heltay Gáspár bibliafordításával. 0 az ó-szövetségnek első magyar fordítója. „Az ótestamentomi írások, mondja Bod, mindeddig magyarul kinyomatva nem voltak . . . mint ez kitűnik Heltay elüljáró beszédéből, az holott így szól: szükség lett volna . . . hogy a mi országunkbeli fejedelmek ne kimilették volna költségeket . . . hogy ez a drágalatos könyv a mi nyelvünkön is elolvastathatott volna." A XYI. században, a reformáczió századában európaszerte hatalmasan megnyilatkozott a vágy az egész Bibliának olvasására, a felbuzdulás minden akadályt elhárít. Ha a magyarok között „nem sokan vágynák, kik ... a deák Bibliát csak betű szerint is érthessék", az óhajtás általános, Jiogy lefordítsák. Nem okozott akadályt az anyagi segélyforrások hiánya sem, „költséget . . . adott egy Tsaki Mihály nevli úri ember . . . mert nem kímélvén az ő költségét . . . segítségük volt ..." Sok jámbor kívánná, így tájékoztat Heltay, hogy a szent Bibliát magyar nyelven láthatnája és olvashatnája". A fordított szövegre, a munkatársakra nézve Bod magát Heltayt szólaltatja meg. „Úgy követtük a Sidó Bibliát, így szól, hogy előttünk volt a deák Biblia is, előttünk az többi Bibliák is, de főképen a Sidó Bibliát követtük." A munkatársak tekintetében pedig így: „Három jó alkalmatos személyeket vett maga mellé, hogy a fordítás annál tökéletesebb lenne, Gyulay Estvánt, Kolosvári prédikátort, Ozorai Estvánt és Vízaknai Gergelyt, kolosvári oskola mestert". Heltay az írás könnyebb kezelhetősége végett az ó-szövetségnek kiadását négy részben óhajtá kiadni, ezek közül azonban a Ill-ik valami oknál fogva nem jelent meg. A mi nyelvezetét illeti, Bod Péter dicséri kifejezéseinek erőteljes mivoltát például 5. Móz. XXIII. „Ne mard meg a te atyádfiát pénznek usurájával." „Ez is hathatósan van magyarul ..." Lefordította Heltay az újszövetséget is és kiadta „egy darabban", mely oldaljegyzetekben bővelkedik, a mit Bod Péter így emel ki: „Vágynák ezen Bibliában né-Sidoknak kyralja ? mert latok az ew cbyllagat napkelet felewl hogy imagywk ewtet. Ezt kayg hahvan Heródes kyral, meg haborodek«, mely szentírási helyekre igen szép magyarázatok ós idvességes vallásunkkal épen megegyezők. A század közepén tul Debreczen foglalja el az őt megillető helyet; a bibliafordítók között két debreczeni lelkipásztor egymásután szerepel: Melius Péter és Félegyházi Tamás. Bod Péter az előbbinek ó-testamentomi fordításait (Sámuel és a királyok két könyve. Ny. Hofhalter Ráfael Debr. 1565., 478. 1. és a Jób Könyve Varád 1101.) nem említi, csak az újtestamentomot (megj. 1567 szó van róla a Sárospataki Füz. 1859. 66. 1. E fordításból ma egy példányt sem ismerünk). Bod Péter az egykori nagyérdemű lelkipásztorról erőteljes szavakban emlékezik meg: „Volt ez a Melius debreczeni pap és a körül való helységnek püspökje, ki mind élő nyelvvel, mind Írással sokat harczolt az igazság mellett. Meg is kell róla esmérnünk, hogy az Isten dicsőségének felette nagy eszköze volt abban a nyomorúságos időben: meg-mérte nyitani száját az igazság oltalmazására . . . felette sokat használt nagy bátorsága és sok fáradsága által a gyöngélkedő keresztyéneknek." Félegyházi Tamás (1573—1586 debreczeni lelkész. Munkáját halála után lelkésztársa, Gönczy Kovács György fejezte be és nyomtatta ki) az újtestamentomot fordítá „Sok magyarázatokat irt a szélére; nevezetesen az apostolok leveleit bővön és gyönyörűségesen megmagyarázza a szélin való írással." Mint ez a néhány adat is mutatja, a XVI. század derekán az erőteljes munkásság a többi között kiterjedt a bibliafordításokra is, csak egy volt még hátra: a Biblia teljes szövegének magyar nyelven való kiadása. Károlyi Gáspár vizsolyi pap ezt tűzte ki czélul, nem is „szűnt meg" a munkától addig, míg véghez nem vitte a Bibliának „egészben való megfordítását". Erről a magyar kálvinizmus szempontjából annyira fontos fordításról Bod megjegyzi: „mind ez mái napig ezzel a fordítással élünk közönségesen", de tájékoztatásai csak a megjelenésnek külső viszonyaira, a munkálat külső formájára vonatkoznak. „Nagy vastag két foliántban vagyon, minthogy a betűje is igen nagy; szép magyarázások vágynák felírva a szélére. Már nemcsak részekre hanem versekre is vagyon szaggatva a Trémellius bibliája szerint." A következő évtizedek idevonatkozó munkássága a szövegnek javítására és a példányok szaporítására irányult. Bod Péter ezek felől tájékoztat s miközben sorait olvassuk, a magyar Bibliának sorsában a magyar protestantizmus, sőt az egész magyar nemzetnek válságokkal teljes állapota visszatükröződik elénk. Ha a XVII. és XVIII. századból nem ismernénk mást, csak Bibliánknak történetét, már ez egymagában is rámutatna arra, hogy az evangéliumi egyház itt mód nélkül nehéz helyzetben van, martir egyház, Bibliáját is csak erőfeszítéssel s részben a külföldi hitrokonok segítségével tudja megszerezni. A XVII. század elején Szenczi Molnár Albert két ízben adta ki a Károlyi bibliáját „csak éppen a nyom-