Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-09-21 / 38. szám

a „solti egyházmegye lelkészi értekezlete" megszervezé­sének gondolata. Ma még csak gondolat, de valóság lesz hamar, mert érezzük, hogy szükségünk van reá. Szentmiklósi. A tolnai ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai egyházmegye a f. hó 11-én tartotta meg évi rendes közgyűlését Tolnavármegye székházának dísz­termében Kátai Endre esperes és Szilassy Aladár egy­házmegyei gondnok kettős elnöklete alatt. — A gyűlés behatóan foglalkozott az egyházmegye életének minden nevezetesebb jelenségével, magas szempontból' és sok szeretettel tárgyalván az egyes dolgokat. A gyűlés egész lefolyásán végigvonult az a családias melegség, a mely a református egyházmegyék tárgyalásait általában jellemzi. Kátai Endre esperesnek nagy közvetlenséggel el­mondott megható imája után az esperesi jelentés volt a gyűlés egyik legkimagaslóbb pontja, a melyet, mivel a közgyűlési meghívóval együtt szétküldetett, felolva­sottnak tekint a közgyűlés. A jelentés híven beszámol mindenről, a mi említésre méltó az egyházmegyében történt. Rámutat azokra az erőforrásokra, a melyekből egyházunk meríthet. Ezek között a legnemesebbre, az egyháztagok hithűségére és munkás szeretetére, a mely forrásoknak elapadniok, vagy eldugulniok nem szabad. Ez erőforrások az adakozási statisztika bizony­sága szerint elég szépen működnek. A házassági és születési statisztika kedvező képet mutat, bár homályba vonja annak derűjét az a felhő (az egykerendszer), a mely legszebb fajunknak tanyája, Sárköz felett ál­landóan borong. Ismerteti a jelentés az egyházmegyé­ben történt lelkész- és tanítóváltozásokat. Melegen em­lékszik meg az elmultakról s szeretettel üdvözli az újakat. A jelentésnek erre vonatkozó része hosszabb vitára adott alkalmat. Néhány ifjabb lelkész ugyanis Gilicze Antal kajdacsi, majd siklósi lelkész esetéből kiindulva, a melynél az egyházmegye bírósága a szeretet törvényére hallgatva, elejtette a törvény rigorózitását, azt indítványozza, hogy írjon fel az egyházmegye a kerület­hez, hogy az a saját területére nézve állandósítsa ezt az eljárást, törvénymagyarázatot, vagyis oldozza fel a pá­lyázni kívánó lelkészeket az egy helyütt egy évig tartó szolgálatra kötelező törvényes intézkedés hatálya alól. Ez indítvány azonban két szótöbbséggel elvettetett. Az esperesi jelentés tudomásulvétele és a jegyzőkönyvben egész terjedelmében leendő közzététele elhatároztatott. Érdeklődéssel vette tudomásul a közgyűlés az esperesi jelentésnek az aberdeeni útra vonatkozó részletét. Egy­házmegyénkből az esperes és két világi úr vett részt. Majd az egyházmegyei tisztségekre megejtett vá­lasztás vétetett örvendetes tudomásul. Lelkészi főjegyző Babay Béla sárpilisi, lelkészi tanácsbíró Szakács Imre mórágyi s egyházmegyei közpénztáros Molnár Sándor paksi lelkész lett. Jól esett hallani a komoly fáradozás­ról biztosító köszönő szavakat, a melyeknek legfrappán­sabb kifejezője a lelkészi főjegyző eme nyilatkozata Volt: „az én programmom a munka". Adjon Isten a munkához a munkásoknak állandó erőt és lelkesedést és a 1111111-kárá koronát! Az egyházmegye érdemekben gazdag elhunyt ügyé­szének, a néhai jó László Lajosnak helyére a közgyűlés dr. Kiss Ernőt, Tolnavármegye tiszti főügyészét nyerte meg. Nem tudom, az új ügyésznek munkabírását cöo­dáljuk-e jobban vagy sok szeretetét. Sokoldalú polgári elfoglaltsága mellett gondozza a külsősonlógyi egyház­megyét, mint annak gondnoka, a szekszárdi egyházat, mint annak főgondnoka. Ezeknek gondjai mellé magára veszi még a mi Czeczével és Dunaföldvárral megáldott egyházmegyénk ügyészi teendőinek bajait is. Hogy ho­gyan vállalhat magára és hogyan végezhet ennyi téen­dőt, annak csak egy magyarázata lehet. Az, a minek ezekben a szavakban adott kifejezést : Én nekem éltető leveyöm az, hogy egyházamnak dolgozzam1 Milyen szo­katlan hangok ezek a mai világban ! Mi csodálattal és elismeréssel tekintünk reá és kívánjuk, hogy az legyen. Bár tenné a Mindenható minden gyermekének nélkülöz­hetetlenné ezt a levegőt! Az új ügyészt pedig ebben a levegőben áldja meg jó egészséggel! A misszió ügye egyházmegyénkben eleddig, daczára a sok sürgetésnek, nagyon szomorú állapotban van. Egyes helyeken 200—300 hívünk él pásztori gondozás nélkül. Követendő példát mutattak fel Molnár Sándor paksi, Okos Gyula öcsényi és Gödé Lajos szekszárdi lelkészek, a kik felváltva láto­gatták meg a népesebb, pásztor nélküli helyeket. Nálunk is nagy szükség lenne az egyházmegyei missziói káplán­ság szervezésére. Ez az egyházszervezés egyik égetően sürgős feladata! A lelkészi korpötlékok 2% fenntartói járuléka tár­gyában az egyházmegyei falu a kerülethez, hogy a kon­vent a 2%-ot az egyházközségek terhére írja elő. Az egyházkerületi közgyűlésre Molnár Sándor ma­docsai lelkész és Bodnár István mennek képviselokül. A belkörű tűzbiztosítás gondolata idézett még elő hosszabb eszmecserét. Nem tudom felfogni, vájjon miért tanúsít egyházi főhatóságunk e végtelenül fontos ügy iránt olyan hidegséget. Megengedem, hógv e biztosítási mód létesítése először sok befektetéssel járna s az egyes egyházakat valamivel jobban megterhelné, mint a rpár hatalmassá izmosodott régi biztosítási intézeteknél esz­közölt biztosítás. De csak eleinte! Később már nem! A díjszabásnál leendő csekély különbözettél járó áldo­zatot pedig a belkörű tűzbiztosítással gyűjthető Összeg és abban rejlő erő eléréseért meg kellene hoznia a leg­kisebb egyháznak is. Bizonnyal meg is hozná! Jó volna a dolgot még egyszer újra meggondolni! A czeczei ügyek, a melyek sorba következtek, ké­pezték a gyűlés legszomorúbb pontjait. Engedtessék meg, hogy azokat úgy jellemezzem, hogy ne írjak róluk sem­mit ! Legfeljebb annyit, hogy á czeczei presbitériumot, mivel sok kötelességmulasztás terheli, az esperes indít­ványára a közgyűlés egyhangúlag feloszlatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom