Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-31 / 35. szám

a kaszárnyájukba visszatérő katonákban. Már ekkor láttuk, hogy a még nemrégiben is olyan szigorúan megőrzött skót vasárnap itt is kezd veszíteni ősi erejéből, a mióta villanyos vasútak, autók járnak. Még hat-hét éve is máskép volt, a mikor először jártam körükben. Hiába: a kényelemszeretet is ellensége az igazi mély vallásosságnak 1 jí' ;íj r'OÍ."»l

:íl8JS vV'ííJfSi 2ÖSS HíiSIQ . V'.' >':"' ,|fj • j Közös iirvacsoravétel. Délután három órakor feledhetetlen istentiszteletre mentünk. Az East Parish-templomban úrvacsoraosztás Volt a delegátusok és hozzátartozóik számára. A testvéri közösségnek és az együvétartozásnak felemelő érzése szállta meg szívünket, a mint a gyönyörű mennyezetű templomban elfoglaltuk helyeinket. Nemsokára bejött a zsinat elnöke egy amerikai, egy skót és egy ír lelkésztársával papi köpenyben, utánuk a zsinat tíz legelőkelőbb világi tagja a különböző egyházakból, köztük György Endre is, feketében-, fehér nyakkendővel. Az úrvacsoraosztási istentisztelet eltér a miénktől. Még a miénknél is egyszerűbb, jobban megfelel az egyetemes papság elvének és még szebben kifejezésre juttatja a testvéri közösség gondolatát. Az istentisztelet a 118. zsoltár 19—26. verseinek eléneklésével kezdődött. Utána dr. J. Burrell, a zsinat elnöke"|imádkozott. Ezt újabb ének követte (110. zsolt 13—19. v.). A szereztetési igék felolvasása után W. Park, volt ír moderátor újból imádkozott. A szereztetési igék első részének ismétlése mellett megtörte a kenyeret, evett belőle, majd a jobbrabalra ülő három lelkésztársának nyújtotta. A szereztetési igék második részének ismétlése mellett iszik a sima ezüst kupából, majd ugyancsak átnyújtja lelkésztársainak. Ezután az Úrasztala mellett jobbról-balról ülő világi vezető férfiak (presbiterek) közül ketten-ketten tálczákon a felaprózott kenyeret, ketten-ketten pedig a bort viszik a padokban ülőkhöz. Egyikük a pad egyik végén áll, a másik a következő pad másik végénél. A kenyér-tálczát az úrvacsorázók kézről-kézre adják, hasonlóképen a kelyhet is. A mikor a pad végére ér, elveszi az ott álló presbiter s egy padot kihagyva, a következő szélén ülőnek adja. Egy presbiter a nagy boros kancsóval a padok közt áll s az üresedőfélben levő kelyheket újból megtölti. Mikor a végére érnek, bevárják egymást, azután párosával visszaviszik a tálczákat és kelyheket az Úrasztalára s visszaülnek helyükre. Most egyik társuk nekik viszi a kenyéret, majd a bort. Ezután dr. J. T. Stone amerikai moderátor rövid beszédet és imát mondott. A szertartást a zsinat elnöke részéről a liturgikus könyvből felolvasott szavak, a 103. zsoltár első öt versének eléneklése és a templom egyik lelkészének áldása fejezte be. .. ..... -Társaságunk egy része útrakel. Másnap, hétfőn már kora hajnalban talpon voltunk mindnyájan. A tolnaiak és szabolcsiak egy részének lejárófélben volt a szabadsága, hamarabb el kellett indulniok hazafelé. Természetesen, a földieik nem akartak megválni tőlük, így mind a két csoport útrakelt. Kikísértük Őket a vonathoz. Heten voltak, a már két nappal előbb útrakelt másik kettővel együtt kilenczen. Mi is kilenczen voltunk, a kik mindvégig hűségesen kitartottunk. Elláttuk őket jó tanácsokkal, különösen Londonra vonatkozólag. Egyikük se tudott angolul, így nem a legkönnyebb dolog volt a világ legnagyobb városát megnézniök. Egyikük-másikuk sebtiben feljegyzett néhány angol szót, hogy valahogyan éhen ne haljanak és el ne vesszenek a tengernyi emberáradatban. Kíváncsian vártuk, hogy egy lapon értesítenek majd minket a sorsukról. Levél helyett azonban egyszer csak hozza valaki a londoni „Daily Scetch" czímű illusztrált lap szerdai számát és mutatja egyik képét. „Letartóztatták a magyarokat" — mondja. Egészen komolyan vettük a dolgot. Csakugyan, ott látszik a nagy kép egyik feléli két szálas angol rendőr, a másik oldalán meg öt magyar. Egyikük állára teszi a kezét, mintha aggodalmaskodnék. Köztük égy polgárruhás idegen, ki mintha egyikük kezét tartaná. Ezt meg titkosrendőrnek néztük. Már sajnálkozni kezdtünk rajtuk, a mikor véletlenül megpillantottuk a felírást: „French visitors want to know their way about London". (Franczia látogatók kérdezősködnek Londonban az útjuk felől.) Alul egy kis magyarázat elmondja, liogy a franczia köztársasági elnök látogatása alkalmából nagyon sok franczia jár Londonban, kiknek az udvarias rendőrök készséggel mutogatják az útjukat. Lett persze nagy nevetés: francziáknak nézték őket! Csak nagykésőn jött tőlük értesítés. Úgy küldték már miutánunk is Londonba. Egy szóval sem említették, hogy megörökítették őket az egyik lapban. Biztosan ők se tudtak róla, hogy egy élelmes lapfényképész lekapta őket! Dr. K. I. BELFÖLD. A pesti ref. egyházmegye lelkészi értekezlete. Folyó hó 25-én Budapestre jöttek össze a szokásos értekezletre a pesti ref. egyházmegyének lelkészei. Közének, majd Petri Elek értekezleti elnök imája és mesteri tollal megírt megnyitó beszéde vezette be a tanácskozást s hívta fel munkára istenországa leghivatottabb munkásait, a lelkipásztorokat, mert — mint mondá — a vörös és fekete nemzetköziség aknamunkájával szemben az istent, hazát híven szolgáló, józan keresztyén hitet valló ref. egyházra a jövőben még nagyobb hivatás vár. Egyházi és egyházpolitikai közéletünk időszerű nagy kérdései voltak az összejövetel napirendjén: lelkészi fizetésrendezés, az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtása, egyházi törvényeink revíziója, egységes liturgia. Mindegyik egymagában is elegendő arra, hogy bő megbeszélés tárgya legyen. Épen ezért nem csoda, ha az idő rövidsége s a tárgyalás alá került súlyos témák