Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-24 / 34. szám

nek igazi méltóságot, de egyszersmind jogosultságot is. Csak ennek a segítségével lehet a legtudósabb templomi beszéd is a belmisszió nélkülözhetetlen eszköze, mely felébreszti, megindítja a lelket, eléje tárja helyzetét, kimutatja feladatát, leleplezi ősi ellenségét, a bűnt s egyszersmind reámutat Arra, a kinél van egyedül megtartatás. Az ilyen előkészítés nagyban hozzájárul a további munka sikeréhez, sőt egy biblikus, építő tartalmú beszéd, mely még „a legszegényebb csűrt is templommá szenteli" (Hase), már egymaga is csodákat művelhet az emberi lélekben, melyről tudjuk, hogy a Szentlélek temploma. S ha a hirdetett igének igazságait a prédikátor élete is megbizonyítja, úgy a szószéki belmisszió tömeghatása az egyének életében is biztosan jelentkezik, mert Augustinus mondása: vita clerici est evangelium populi — örökké igaz marad. Ory Lajos. KRÓNIKA. Baltazár püspök lemondása. Dr. Baltazár Dezső püspök lemondott az 0. R. L. E. elnökségéről. Nem lehet, hogy meg ne emlékezzünk erről a nagyjelentőségű elhatározásról. Banális dolog volna részletesen írni arról, hogy milyen viszonyban volt ő az 0. R. L. E.-tel. Az ő alkotása ez a hatalmas egyesület, a melynek működése fordulópontot jelentett a magyar ref. papság életében. Ez a lap eleitől kezdve a legnagyobb rokonszenvvel kísérte az egyesület működését, ennek áldásos alkotását és ettől még az sem térítette el, hogy DebreczenbŐl gyakran nem valami keztyűs kézzel, hanem az ottani hagyományos „nagy bottal" rontottak reánk. Mi őszintén sajnáljuk, hogy dr. Baltazár elmegy arról a helyről, a melyen az ő hatalmas egyénisége, apostoli buzgólkodása zászló vala szolgatársai előtt. A legnagyobb méltánylással és tisztelettel kell a lemondást tudomásul vennie mindenkinek. Együtt jár ez azzal az áldozattal, a melyet ő a közelmúltban hozott. A mi véleményünk az volt, hogy a mostani és különösen az ottani körülmények között arra az áldozatra nem volt szükség. Kezünket szánkra téve, most sem mondhatunk egyebet, Áldást kívánunk az ő működésére „hivatalos kötelességeinek ama széles területén", a melyre visszavonul; bizonyára egyetlen igaz és jó ügyünk sem szűkölködik majd az ő segítő, cselekvő szeretete nélkül. Felekezeti türelmetlenség. A mult számban az angliai felekezeti béke jeleiről irtunk. Az itthoni viszonyok szerint, sajnos, úgy sem írhattunk volna ilyenről. Sok még a vakbuzgó és a vaskalapos nálunk. Legjobban illusztrálja az az eset, a mit a P. H. szellőztetett, de a minek mi is tanúi voltunk. Egy róm. kath. vallású úriasszony temetésén megtagadta a plébános a beszentelést, a temetési szertartást és harangozást. mert az elhunyt óhajához képest a család ref. lelkészt is meghívott gyászbeszéd tartására. Ellenben a kegyuraságot rá akarják oktrojálni a családra, s az ellen nem volt kifogás, hogy a róm. kath. templomot'az elhúnyt úrnő és férje, a ki református, renováltatták. Mikor szűnnek meg már ezek az ízetlenségek és botránkoztatások ? Példát vehetett volna a plébános úr a zsidó vallású Keltái főpolgármester temetéséről, a melyen a rabbi szertartása után FLock János tartott gyászbeszédet és az összes fővárosi róm. kath. templomok harangjait meghúzták. És egy falusi plébános saját hívének nem harangoztat, mert az eretneknek tartott pap is beszél a koporsó felett. Szomorú, nagyon szomorú, hogy ilyen heccz-papok inkább kiteszik egyházukat a botránkozás által keletkezhető bomlásnak, semhogy a bigotteriával felhagyjanak. Intelligens és a népből való róm. katholikusok egyaránt el kell hogy ítéljék az ilyen középkori türelmetlenséget, mely önmagának árt a legtöbbet. Természetes, hogy a temetés ezen kellemetlenkedés és kegyeletsértés után kizárólag ref. szertartás szerint ment végbe. Hasznos vakáczió. Az angol lelkészek és más ev. munkások közül nagyon sokan arra is felhasználják a nyári szünetet, hogy egymást kölcsönösen építő, intenzivebb szolgálatra képesítő összejövetelekre (convention) gyűlnek össze egy-egy szebb és ilyen czélra kellően felszerelt helyen. Egyik leghíresebb ilyen összejövetel a Keswick Convention, a melynek kezdeményezője a keswicki anglikán parókia papja volt 1875-ben. Ebben az évben is 5000-en vettek részt a gyűlésen, a melynek f. évben Webb-Peptoe anglikán lelkész volt a vezetője. A londoni „ Westminster -kápolna" lelkésze, Campbell-Morgan, a ki most Anglia egyik legkiválóbb egyházi szónoka, Mundesley-ben szervezett ilyen konferencziát, a melynek legnagyobb attrakcziójaaző naponkénti bibliamagyarázata volt. —Amerikában is szokásosak ezek az építő gyülekezések, a legnevezetesebbek a nagy evangélizáló Moody Dwight által alkotott northfieldi és a nagy chataquai tó melletti konferenczia. TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. IX. Negyedik nap: június 21. Szombat délelőtt folytatta a zsinat tanácskozását a szokott helyen. A gyermekek vallásos nevelése és az evangélizálás nagy kérdése kerültek sorra. Délután kedves emlékű kirándulásra mentünk az angol király gyönyörű fekvésű nyaralójához, Balmoralba. A gyermekek és ifjak vallásos nevelése. A délelőtti gyűlésen a keleti és nyugati ág vasárnapi iskolai és ifjúsági bizottságainak jelentését mutat-