Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-08-17 / 33. szám

jük el. Az egész organizmust módunkban van a sok mindenféle német és angol, svéd és dán, olasz és magyar stb. rendszer megfelelő gyakorlataival edzeni, de a lélekjelenlét, a szivbátorság, a korrekt jellem tornáját sem az egyik, sem a másikféle torna, atlétikai gyakorlat nem érheti el, csak az esetben, ha a tornát a vítörkard ós ökölvívás intenzív gyakorlásával egészítjük ki. Ifjúságunk testi nevelése csak úgy lehet teljes egész, ha annak koronája a vívásban csúcsosodik ki. Csak úgy nevelhetünk társadalmunk részére komoly, korrekt férfiakat, igazi gentlemaneket, ha a vívás az iskolai tananyagban elfoglalhatja a maga helyét! Megjegyezzük még azt is, hogy e díszes társadalmi állás méltóságával nem egyeztethető össze, hogy a Tanács tagjai a szabályzat 9. § a szerint ülésenként díjazásban részesülnek és ez feleslegesen is terheli a totalizatőr külön megadóztatásából gyűjtött s a testnevelés ügyére fordítandó alapot. Sokkal hasznosabban lehetne ezt a tíz-húsz koronánként elaprózott összeget nagyobb és fontosabb czélokra, például pályadíjakra,, verseny díjakra fordítani. Meg vagyok győződve, hogy a szervezeti szabályzatnak az ajánlott formában való pótlása a magyar tornatanári karban nemcsak megelégedést és megnyugvást fog kelteni, de munkakedvüket is hatványozni fogja és e nagyfontosságú nemzeti ügy igazi gyakorlati megoldását biztosítani fogja. Halász Zsiymond, budapesti ref. fögimn. tornatanár. KRÓNIKA. A főváros diáktelepe. „Iskola" rovatunkban olvasható a napilapokban is közölt hír a hűvösvölgyi diáktelepröl. Diákszállót terveztek eredetileg, de nincsen hozzá pénz. Nincs okunk kétségbe vonni a már ősszel megnyíló diáktelep üdvös voltát; 250 diák helyzetét megkönnyíteni, nem kis jelentőségű dolog. Wildner Ödön dr. tanácsnok jó gondolatot érlelt meg. De nem tudjuk megállapítani, hogy kik állnak a főváros erkölcsi pártfogása alatt? A kik ezt az üzletet létesítették vagy a diákok ? Mert hogy nem a főváros létesítette a telepet, az bizonyos. A főváros a garancziát adja ahhoz, hogy a „Hűvösvölgyi üdülőtelep részvénytársaság" hat pavillonja, a mely e nyáron nem jó üzlet volt, télen még kevésbbé, jövőre nem fog üresen állani. Az anyagi garantálás nem volt nehéz, a mikor nyáron fővárosi alkalmazottak, szeptembertől júniusig pedig diákok lepik el majd e telepet. De az erkölcsi pártfogás ? Ez egy kicsit labilis dolog. Ez nem egyszerű adminisztráczió dolga. Diákokról, és pedig tömegesen együtt élő diákokról van szó, a kiknek valláserkölcsi felüggeletét nem is vállalhatja a főváros. Ki fogja hát ezt gyakorolni ? Az pedig, hogy komoly és megbízható felügyelet nélkül szabadgondolkozó, pláne galileista propagandát vigyenek be a telepre ós ott atheista, modernista és nemzetközieskedő tűzfészek álljon elő, nagy hiba lenne s épen ezért óvatosságra int 1 Mindenesetre kívánatos volna, hogy a prot. ifjúság már most nagy számmal jelentkezzék, hogy ott domináló szerephez jusson. A Luther-otthon és a ref. theologiával kapcsolatos internátus amúgy sem elegendő. Miért is nem építünk mi diákszállót a Lágymányosán vagy a Kálvin-téri épület Oroszlán-utczai részén? Hiszen ha a csak vállalkozó adhat 15 K-ért szobát villamosvasúti bérletjeggyel együtt, akkor a főváros garancziájánál nem kisebb a budapesti ref. és ev. egyházak garancziája s megoldható lenne a kérdés. És nyáron mily kitűnő hézagpótló szálló lehetne ez a vidéki prot. családoknak, mintegy előfutárjául a külföldi „Christliche Hospitzok"-nak. Mert egy bizonyos, hogy a hűvösvölgyi diáktelep üzletnek, az olcsó árak mellett, sem rossz üzlet. A felekeseti béke jelei Angliában. A brittek országában sok felekezet van. A versengés és gyűlölködés szelleme is gyakran kísért közöttük. De azért nem hiányoznak a valódi keresztyén megértésre és békességre törekvés jelei sem. A mult hóban a methodisták tartották rendes évi nyári konferencziájukat Plymoulhban. Az exeteri anglikán püspök ebből az alkalomból meleg üdvözletet küldött a diöczezise területén összegyűlt methodistáknak. Reámutatott arra a nagy szolgálatra, a melyet a két Wesley tett az ev. keresztyénség közös nagy ügyének és a methódisták nagy ébresztő szellemi erejére, a mely oly jelentékeny tényezője az angol nemzeti életnek. Sok minden másként törtónt volna, ha annak idején Wesley püspöke és „rókavadászó" papjai kiközösítés helyett ilyen szempontból ítélték volna meg a nagy vallásos ébredés faktorait. Jobban állna most az anglikán egyház dolga, a melynek szénáját annyifelől húzkodják. Akkor nem volna talán Walesben sem kisebbségben a püspöki egyház a szabadegyházakkal szemben és nem veszítené el a közelgő dises: tablishment útján vagyonának nagy részét, —1

A skót származású volt angol miniszterelnök, Bálfour is értékes szavakat mondott a skót ifjak egyesületének, a mely most Londonban tartotta közgyűlését. „Egy keresztyén szervezet sem tekinthet jobb reménységgel, mondá, a jövőbe, mint a skót presbiteri egyház, a mely számbeli arányához képest oly kiemelkedő szolgálatot teljesít a britt nemzeti élet körében. Világos dolog, hogy az igazi evangéliumi hit alapján álló keresztyének mindjobban átérzik az egyesítő szellem hatásait. Testvérharczban elvesztegetni azokat az erőket, a melyeket a közös ellennel szemben kellene értékesítenünk, nemcsak bolond, hanem a gonoszsággal határos cselekedet. A jelenlevő londoni püspök, a kinél nagyobb és hevesebb munkát talán egy ker. püspök sem végez, méltán mutatott; réá arra, hogy mily nagy szolgálatot teljesít az ev. kefeSZ-. tyénség ügyének, ha olyan államférfi, mint Balfour (a ki nemcsak aféle dilettáns, bizonyos jelszavakat hangoztató protestáns), ilyen szellemtől van áthatva. Azt is mondotta,