Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-08-10 / 32. szám
a mely Tolsztoj evangéliumából árad ki. De hátha mégis behatol, vagy máris behatolt „a sötétség országá"-ba s ott dolgozik már egyszerű parasztjainak és rajongó felekezeteinek lelkében és egy viharos napon majd megsemmisít törvényszéket, egyházat és államot, a sóvárgott Isten országáért ? 1 Vagy ez is csak tolsztoji álom ?! TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. VII. A zsinat második napja. A keresztyén egyházról. A délutáni gyűlés tárgysorozatán a keresztyén egyház kérdése szerepelt. Két előadó fejtegette. Az első, dr. J. lverach. az aberdeeni theologia princzipálisa, a Skót Egyesült Szabad Egyház ezidei moderátora, az egyház különböző tulajdonságait: egységét, szentségét, egyetemes és apostoli voltát vázolta. Hangsúlyozta, hogy az egység a különféleség mellett is megvan: nem a külső, hanem a belső dolgokban. Az egyház azért is csak annyiban szent, a mennyiben megvalósítja Krisztus akaratát. Az egyház apostoli voltával kapcsolatban rámutatott arra, hogy mi nem hiszünk az apostoli utódlásban s a külön papi rendben. Az egyedüli papság az igazi hivők papsága. A hierarchikus római egyházzal szemben a miénk inkább familiáris: családias jellegű. A másik előadó, dr. R. C. Reed, a columbiai theologia tanára, az egyház tekintélyének természetéről és határairól beszélt. Szerinte az egyház egész története nem egyéb, mint az egyház rendeltetése és tekintélye félreértésének hosszú sorozata. Krisztus nem világi czélqkért alapította egyházát. A keresztyén egyháznak nincs semmi teendője az állami ügyek, igy a politika terén. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy egyháznak és államnak mindenütt szét kell válnia, miként náluk, Amerikában. Garden party. Minthogy a delegátusok még garden partyra voltak hivatalosak, Sir Dávid gyönyörű kastélyába, a Banchory Houseba, a félórával előbb elkezdett gyűlést már 4 órakor berekesztették. Érdemes megemlíteni, hogy az áldást ez alkalommal az egyik néger delegátus mondotta. A kedvesnek ígérkező kerti mulatságot—fájdalom — nagyban lerontotta a szünet nélkül tartó eső. így kissé lucskosan érkeztünk meg a városon kívül fekvő gyönyörű parkba. A kastély fogadótermében a háziúr és a háziasszony barátságosan kezet szorított mindnyájunkkal. Onnan a szép téli kerten át egy kis pavillonba mentünk, hol az emlékkönyvbe mindannyian beírtuk nevünket. Innen a hatalmas ponyvasátorba vonultunk, mely előtt kis gyermekekből alakított skót dudás-csapat masirozgatott érdekes módon, különböző nótákat fújva. Sokan első ízben hallották közülünk a skót nemzeti muzsikát s ugyancsak megcsodálták. Benn a sátorban az ételek, frissítő italok, gyümölcsök stb. nagy sokasága várt reánk. A nagy sátorban igen kedves volt a hangulat. Természetesen mindenki őszintén fájlalta, hogy az idő kegyetlenkedett velünk s e miatt le kellett mondanunk a gyönyörű parkban teendő sétákról és a szép zöld pázsiton való játszásról. Az első esti összejövetel. Félnyolczkor már a város belsejében lévő temető közepén emelkedő hatalmas East Parish-templomban ültünk és gyönyörködve hallgattuk a művészi orgonajátékot, melyet egy-egy karénekszám tett még szebbé. A nyolcz órakor kezdődő gyűlés elején felolvasták az angol király meleghangú válaszát az üdvözlő táviratra, mely már a délután folyamán megérkezett. Három, az egyház kérdésével kapcsolatos előadás szerepelt az estély tárgysorozatán. Az első előadó, R. R. Roberts, cordifíi (walesi) lelkész az egyházról, mint Krisztus bizonyságtevöjéröl beszélt. Az egyház erkölcsi, szellemi és misztikus értelemben lehet bizonyságtevője Krisztusnak. Az egyház sokszor elfeledte ebbéli kötelességét. Miként apáinknak, úgy nekünk is minden mellékgondolat, minden fenntartás nélkül kell imádnunk Istent. A Krisztus-nélküliség sok könyvet, de kevés köszönetet eredményezett. Erkölcsi, szellemi és misztikus vallási ébredésre van szükségünk 1 ' ' A másik szónok, dr. S. J. Fisher pittsburgi lelkész az egyház és az Isten országa közt lévő viszonyt vázolta. Hangsúlyozta, hogy az egyház kötelessége az Isten országának megvalósulásáért dolgozni az élet minden ágában. Mint Augusztinusz is mondotta, Isten az Ö országa számára teremtett minket s addig nem nyughatik a szívünk, míg ezt az országot meg nem alapozzuk. Eljön az az idő — úgymond — bármily korrupcziót látunk is ma magunk körül, különösen a nagy városokban, a mikor mindnyájan egymást és az Istent szolgáljuk, Nemcsak az estély, hanem — bátran mondhatjuk — az egész zsinat egyik leghatalmasabb beszédében gyönyörködhettünk azután. A nagynevű skót pap, dr. J. Wallaee Williamson tartotta az egyházról és az emberiség testvériségéről. Az egyház, a testvériség, az emberiség eszméi elvesztették varázsukat az emberi lelkekre. Csak úgy adhatjuk vissza régi erejöket, ha cselekedetekre Váltjuk őket. Ehhez azonban első sorban az szükséges, hogy mi magunk is meg legyünk győződve igazságukról. Isten égy szívet teremtett az egész emberiségnek, a testvériség eszméje mégis szerfölött lassan hódította meg az emberi szíveket. A zsidóknál, görögöknél, ha meg volt is, a nemzetiség korlátain belül érvényesülhetett csak. Az egész régi világot a rabszolgaság szelleme jellemezte. Krisztus élete az emberiség testvéri szeretetének örök erőforrása. Egyháza a testvériség gondolatának leghatalmasabb kifejezője. A két szakramentum: a keresztség, az Úrvacsora is a testvériséget hirdeti. Hosszú századok után a testvériség érzése egyre növekszik.
