Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-07-20 / 29. szám

cserkészfiú és tiszt bemutatkozása, gyakorlatozása és parádéja. Az angol, skót és ír scouts-boyokon kívül Kanada, Ausztrália, Gibraltar, Khína, India, Dél-Afrika, Tasmánia is képviselve volt az angol csapatokban, Európából franczia, belga, dán, holland, német, lengyel, olasz, norvég, svéd és spanyol cserkészfiúk voltak ott. Mi még hiányoztunk, pedig már van jól szervezett cser/cés^csapatunk s van, hogy hazánkban semmi se legyen egyetértőleg, „őrszem"-csapat is. A Perry Hali-Parkban a szárazföldi, az Edgbaston-tó partja körül a tengeri cserkészek táboroztak; nagyszerű szárazföldi és bámulatos tengeri gyakorlatokat mutattak be. Az utolsó napon pedig a nagy parádé folyt le az angol király, a conaughti berezeg és Baden-Poivell tábornok, a cserkészmozgalom kezdeményezője előtt. A régi képzett cserkészek között már új rend is keletkezett a királyi cserkészek és az ezüst farkasrend tagjai. Július 6-án reggel szakadó esőben tartott ez a tábor a szabadban istentiszteletet. Van már cserkészhimnusz, lesz nemzetközi cserkésztanács s Buckhurstban van cserkészfarm, a hova az ott maradtak viszszavonúltak folytatni a nyári cserkészgyakorlatokat. Csodás dolgok ezek s kétségtelen, liogy itt van a jobb jövő alapja. Isten, haza, alkotmány iránti hűség, emberszeretet, testvériség, becsületesség, szótartás, másokon való segítés, udvariasság, előzékenység, takarékosság, vidámság, állatszeretet és kötelességtudás ezt jelenti a cserkészmozgalom s erről tett bizonyságot ötvenezer fiú Birminghamban ! TÁRCZA. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. IV. Az első séta Aherdeenben. Délután fölkerekedtünk s elindultunk, liogy megtekintsük kissé a várost, különösen azokat a helyeket, a hol másnap a megnyitó ünnepségekkel kapcsolatban megfordulunk. Először a főpostára, majd onnan a gyönyörű szép új egyetemre, a Marischall-Collegebe ment a társaság. Szépség tekintetében nehezen akadhat vetélytársa az aberdeeni egyetemnek. A hatalmas, fehér fényű, gránit kövekből épült s az apró kis tornyocskák egész sokaságával ékesített épület bár kissé hideg, de mindenesetre imponáló hatással van a szemlélőre. Az egyetemtől, az egyik szegény városrészen áthaladva, a régi város egyik nevezetességéhez, a sok százados Machar kathedrálislioz értünk, mely körül temető terül el. A templom a város legszélén van, honnan szép kilátás nyílik a Deen folyó erdős dombokkal szegélyezett völgyébe. A város egyik nevezetességét, a régi római időkből való, góthikus ívelésű hidat, a Brig o' Balgowniet tekintettük meg ezután. Át is mentünk a festői szépségű környezettel biró hídon. A tengerparton. Másnap, 18-án reggel folytattuk a város megtekintését. Mindenekelőtt világhírű halpiaczát tekintettük meg. Százezer és százezerszámra hevernek a kisebb-nagyobb tengeri halak, az egész kicsinyektől föl a két meg harmadfél méterekig s egyéb tengeri állatok a többszáz méter liösszú, födött halcsarnokban. Hangos szóval folyik az árverés egy-egy nagy rakás mellett. Odább a part mellett álló halászhajókról kosárszámra emelik ki a daruk az újabb és újabb halrakományokat. Emberek járnak-kelnek a halak hátán. A másik oldalon hosszú kocsisor áll. Ládákba rakva hordják rájuk a halakat. A nyüzsgő életű halbörzétől és kikötőtől búcsút véve, a tengerpart egyik szép részére, a fövenyes Strandra mentünk, melynek szélén hatalmas fürdő .emelkedik. A parton gyönyörű korzó. Lenn a fövenyen egész sereg mezítláb futkározó gyerek. Játszadoznak a vissza-vissza csapódó hullámokkal. Benn a tengerben egy-egy merészebb nő meg férfi fürdik, bár igen hűvös az idő s a tengervíz még hidegebb. Bár György Endre, ki minden nap megfürdött, nagyban bíztatott mindnyájunkat, csak jó néhány nap múlva mertük megpróbálni. Egyre vártuk, hogy mikor lesz már melegebb. De bizony az idő csak nem akarta meggondolni magát. Sőt több nap esett is. A felsőkabátunk csaknem állandóan rajtunk volt. Mikor már nem győztük várni a jobb időt, meg végkép ki is fogytunk az időből, néhányan, a kik bátrabbak voltunk, elhatároztuk, liogy megpróbáljuk a tengert, akármilyen hideg lesz is. A többiek is lejöttek a víz szélére lehúzott kabinjainkhoz. Onnan nézték, mint megyünk bele merész elszántsággal a jéghideg vízbe, mint szaladnak nekünk az erősen csapkodó hullámok. Közbe nagyokat nevettek, a mikor egy-egy erős hullám alaposan hozzánk csapódott. Kedvet azonban még nem kaptak tőlünk. Őszintén szólva, mi se vitézkedtünk nagyon sokáig a rém hideg vízben. Egy kis parton való szaladgálás után betértünk kabinjainkba s felöltözés után megállapítottuk, hogy nagyszerű ugyan a vízben, de odakünn még nagyszerűbb ! A gyönyörű tengerpartot azonban csaknem minden nap fölkerestük. Kisebb-nagyobb hajókat láttunk mindig a kikötő torkolatánál ki- s bejárni. A tengeri betegséggel legtöbbet bajlódó társaink is elismerték, hogy mégis csak szép a tenger, a folyton ringó végtelen víztömeg — ha a partról nézzük. Igazán csodás hatással van, különösen a fáradt idegekre, a mikor a hullámok kedves csobogással, mormogással megtörnek a partokon, a mikor apálykor haragosan mennek vissza mély ágyukba, meg a mikor dagálykor a partot nyaldosva, mindjobban és jobban törtetnek előre. Szép a tenger akkor is, a mikor a hullámok elsimulnak a hátán. Szép akkor is, a mikor a hullámok tarajosakká válnak és fehér foszlányokká tépve, omlanak alá a mélybe. Láttuk a hatalmas világítótornyot, a mint belelövelte fényét a sötét éjszakába. Láttuk mellette a sziklákon legutóbb összetört hajó roncsait.