Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-19 / 3. szám

ban pusztítja legkönyörtelenebbül. Jól tudják ezt az orvosok, de érzik a betegek is, a kik a fenyegető veszélyt akként igyekeznek elhárítani, hogy a melegebb évszakokban különböző gyógyhelyeken keresik a javulást súlyos bajaik ellen. A most elmúlt nyár azonban annyira kedvezőtlen volt a gyógyulást keresőkre s az időjárás állandóan oly hűvös és esős volt, hogy bizonyára ezren és ezren vannak, a kik hiába költségeskedtek, mert semmi javulást el nem értek. E szerencsétlenek szomorú helyzetét még inkább súlyosbítja az, hogy a jelenleg uralkodó gyógyirányok — a melyekről immár bebizonyosodott, hogy végzetes tévedéseken alapulnak — tehetetlenül állanak a legtöbb bajjal szemben. A haszontalanul kísérletező gyógymódok e khaoszából élesen és reményt keltően válik ki egy új és eredeti gyógyirány : a hemopátia (vagyis vérgyógyítás), a mely már több ezer betegnél sikerrel alkalmaztatott s eredményei oly kiválók és meglepők, a minőket az eddigi orvosi iskola fel nem mutathat ! E gyógymód különösen ajánlható: köszvény, görvélykór (skrofulózis), aszthma, valamint idillt gyomor- és bélbajokban, úgyszintén idegbajoknál, szív-, máj-, vese-és vérbántalmaknái s némely bőrbetegségnél. Használata által a test egészen új és vegyileg tiszta, egészséges vért kap; a vérkeringés rendbe jön, mi által az összes szervek működése javul s ellenálló képességük emelkedik. A vérgyógyítás megalapítója és egyedüli művelője dr. Kovács I. fővárosi orvos, a kinek V., Váczi-körút 18. szám alatt van a rendelő intézete. Kókai Lajos czég lapunk utolsó oldalán lévő állandó hirdetését egyházi irodalmunk iránt érdeklődők szíves ügyeimébe ajánljuk. Unió élet- és gyermekbiztosító-intézet mint szövetkezet (Első leány ki házasító Egylet) Budapest, VI., Teréz-körút 40—42. Alapíttatott Í863. Az intézet felügyelőbizottsága, mint az nlőbbi években, úgy a folyó év végével is megtartott ülésében az intézet pénztár- és vagyonállapotának fővizsgálatát megejtette és megállapította, hogy az intézet vagyona a következő értékekben elhelyezve és pedig: Intézeti házak beruházási értékben 1.28Í,469 K, értékpapírok 12.423,748 K, jelzálogkölcsönig 1.001,728 K, kölcsönök saját kötvényekre 2.311,433,41 K, takarék és bankbetétek 3.045,867'52 K, postatakarékpénztár 9082'10 K, hivatalnoki nyugdíjalapbetét 479,980-76, pénzkészlet 78,703-92 K. óvadékok 30,037-88 K, összesen 21.662,050*59 K. 1912 január 1-től deczember 31-ig bezárólag benyujtatott 21.825,940 K értékű biztosítási ajánlat, a melyből 18.484.550 kötvényesíttetett 2.180,390 K elutasíttatott és 1.090,290 érvényesítve lett. Biztosított összegek fejében a f. évben 1.946,410'86 K. Az intézet fennállása óta 20.425,294'02 K fizettetett ki. Ezen intézet az élet- és gvermekbiztositás minden nemével foglalkozik a legolcsóbb díjtételek és legelőnyösebb feltételek mellett. Levél a szerkesztőhöz. Nagy tiszteletű szerkesztő úr! Úgy gondolom únja már az „élő keresztyének" körül megindult s véget érni nem akaró vitát,1 mely — mint múltkor írtam — egyik oldalról tisztán személyes bajszává fajult el. De épen ezért kénytelen vagyok még néhány rövid megjegyzést fűzni Sas-Budainak a Lelkészegyesületben újabban megjelent czikkéhez. , Ebben a czikkben ugyanis igyekszik visszafordítani reánk, különösen reám a személyes gyűlölködés vádját. A ki a vitát figyelemmel kísérte, s valóban objektív módon tud ítélni, megállapíthatja, ki személyeskedett. O-e, a ki álnév alá bújva, megnevezett egyéneket akart kipellengérezni, vagy én-e, a ki egy nagyon népszerűtlen, de igaz ' De most már bezárjuk. iigy érdekében nyílt sisakkal lépve a porondra, kíméletből még a nevét is elhallgattam annak, a kinek a viselkedését a Betliánia ellen irányult akczió jellemzéséül kénytelen voltam pár sorban érinteni. S nemde érdekes, hogy Sas-Budai úr egyszerre magára ismert ebből a rövid jellemzésből ? Pedig hát azt mondja a jó magyar közmondás, hogy „a kinek nem inge, ne vegye magára". Ahhoz a feltevéshez pedig, hogy én személyes gyűlöletből csupán ellene írtam egyébként szerény czikkecskémet, valóban bizonyos nagyzás szükséges. De hát miért gyűlölném öt? Az bizonyos, hogy viselkedését soha jó szemmel nem néztem, de ebben osztozott velem csaknem minden társam. Budai szerint én a Nt. szerkesztő urat is támadtam, a mennyiben azt mondtam volna, hogy Budai azért, mert a Bethánia tagja volt, protekczió útján élvezte a theológiai segélyeket. Ez az állítás is gyönyörű mintája konkolyhintési szándéknak. Nagyon jól tudja azt Budai, hogy a pesti theológián mindenki egyenlőképen részesült segélyben. Nem a theológián, hanem azon kíviil élvezett segélyekre czéloztam én, a melyek megnyerése czéljából lett Budai ^ő maga nyíltan, kifejezetten bevallotta ezt) 4 évre bethánista, mint utólag kiderül, elveinek egyébkénti fenntartása mellett. A mi Budainak Nt. szerkesztő úrra vonatkozó többi megjegyzéseit illeti, azokra én nem válaszolok.1

Nt. szerkesztő úr objektivitása nem szorul más gyarló védelmére. Kiváló tisztelettel: Daruvár, Eöri-Szabó Dezső. 1 Én sem óhajtok ezekre reflektálni. SZERKESZTŐI ÜZENETEK, Faludi. Közölni fogjuk. A P. H. Z.-lioz küldött czíkknek nem adhattunk helyet. H. V. A másodikat is vettük, nemsokára jönni fognak. B-i. Sorra kerülnek. Felelős szerkesztő : B. Pap István. PÁLYÁZAT. Pályázat új férfi négyes-karra. A debreczeni ref. főiskola a Kövesdy János kegyes alapító énekkari alapítványából a végrendelet értelmében ebben az évben férfi négyeskarra írott új eredeti népdalegyvelegre hirdet pályázatot a következő feltételek mellett: Bárhol részben vagy egészben előadott, vagy bárhogy többszörösített művek ki vannak zárva. 1. A szöveg népies tárgyú s az alapítók emlékünnepélyén előadható legyen. 2. A kidolgozás (melyet a szerző maga köteles összeállítani) legyen dallamos, szabályos s elég könnyű menetű. Nagyon magasra (tenornál a-n felül), nagyon mélyre (basszusnál f-en alul) ne terjedjen. Magánénekrészek kerülendők. 3. A pályamű vezérkönyv alakban írandó (a szólamok külön kiírása szükségtelen), egy eredeti példányban és két másolatban küldendő be. 4. A pályamű idegen kézzel írva, a szerző nevét rejtő jeligés levéllel ellátva (melyben a szerző lakását és állását jelezze) folyó év június hó l-ig alulírott lakására küldendő; a jelige a pályaműre is ráírandó. 5. A szerzőnek a pályamü-biróság csak egy tagjával való megismertetése is a pályázók közüli kizárást vonja maga után. 6. A pályadíj csak abszolút becsű műnek adatik ki; a mű minden tekintetben a főiskolai énekkar tulajdona lesz. 7. A pályadíj: a) 150 (egyszázötven) korona; b) 100 (egyszáz) korona; c) 50 (ötven) korona, mely összeget a főiskolai pénztár a bélyeges nyugta ellenében a jutalmazottaknak el fogja küldeni.