Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-29 / 26. szám

PROTESTÁNS Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Boldogság a szidalmaztatás között, (bj.) — Vezérczikk: A lelkészi fizetésrendezés új törvénye. V. Hitünk jövőjéért. Bernát István. — Krónika: Kedvező jelek — Iskolaügy: A Baár-Madas felsőbb ref. leányiskola és nevelőintézet, (phz.) — Tárcza: A Presbiteri Világszövetség aberdeeni zsinata. Dr. K. I. Feminista világgyülés. Sebestyén Jenő. — Belföld : Egy nap Kilitiben. Tudósító. — Külföld : A ker. ifjúsági egyesületek XVIII. világgyülése. Megyercsy Béla. — Szocziális ügyek: A kassai nagy gazdagyűlés. Sch. Gazdasági központ Sárospatakon. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázat. — Hirdetések. Az Éiet Könyvéből. Boldogság a szidalinaztatás között. „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek én érettem." Máté 5.u. A mai kor boldog ságkeresői, de a boldogságot, békét, lelki nyugalmat meg nem talált szegény emberei sokszor mosolyogva, vagy egyenesen gúnyolódva hallgatják a krisztusi boldogságról szóló kinyilatkoztatást • sokak előtt úgy tűnik fel az, mint a melyről lehet ugyan gyönyörű beszédeket tartani, de a mely mégis a XX. század emberének gondolkozás- és érzésvilágában már nehezen valósulhat meg. Es fájdalommal láthatjuk, hogy csakugyan mindig kevesebb lesz azoknak a száma, a kik részt nyertek abból. Társadalmunk élete, küzdelmei, mai kultúránk, tudományunk, műveltségünk mind arról beszélnek, hogy a lelki szegények, sirók, szelídek, az igazságot éhezők és a szomjúhozok, az irgalmasok, tisztaszívűek boldogsága nem bír vonzóerővel a mai emberre. Nekünk azonban nem lehet megállanunk ennek a szomorú ténynek a felismerése mellett; már csak azért sem, mert tudjuk, hogy milyen következményei vannak. Az egész társadalmi élet erőtelenné, nyomorulttá, szegénnyé válik, a mikor hiányzik belőle a krisztusi boldogság; az örvendezés éneke is elhallgat ott, a hol az evangélium igazságainak világossága helyett csak az emberi bölcseség fényénél járnak. Különösen nagy a veszedelem akkor, midőn a vezetésre hivatottak: a tudósok, írók, műveltek, vagy tanulmányaik, társadalmi állásuk által a tömegből kiemelkedő, azt vezető, vagy arra hatást gyakorló egyének lelke előtt lesz értéktelenné az evangélium boldogsága; mert akkor a tömegember is, vezetője nyomdokain járva, mindig távolabbra jut attól a világtól, a melyben egész élete megszépülhet, erőket nyerhet; és viszont nincs borzasztóbb látvány, mint az Istentől elszakadt, gyűlölködő, örökösen csak zúgolódás énekével járó tömegember. Az ilyen társadalomban azonban százszorosan magasztos az evangélium hirdetőinek és az evangélium boldogságában járó hivő keresztyének hivatása. Hogy t. i. szidalmaztatás, háborgattatás és minden megpróbáltatások között, minden alkalmat, felhasználva, nagy örvendezéssel hirdessék és egész életükkel megbizonyítsák, hogy a legmagasabb kultúra és az emberi elme legragyogóbb vívmányai mellett is szomorú, szépség nélküli lesz a világ mindaddig, a míg szívébe nem fogadja az evangélium igazságaival együtt azt a magasabb, krisztusi boldogságot! Mert felséges eszményekről nem elég csak beszélni; vagy azokban gyönyörködni; az eszmény szép lehet önmagában véve, de rám nézve csak akkor lesz igazi értékké, a mikor azt érzem, hogy már tudok érette minden erőmmel küzdeni s ha kell, szenvedni is. Az emberiség élete az ilyen harezosok által nyert tartalmat és előhaladást; a keresztyénségnek pogány népek között is azok voltak legáldásosabb terjesztői, a kik azt érezték szüntelen, hogy „Boldogok vagytok, ha szidalmaznak és háborgatnak titeket és minden gonosz hazugságot mondanak ellenetek énérettem". De a mi kultúrvilágunkban is ilyen egyéniségek lesznek igazi áldássá testvéreikre nézve; bizony ságtevők, a kik egy csodálatos, szinte hihetetlenül hangzó boldogságot ismertek meg, hogy t. i. szidalmaztatást, háborgattatást, minden gonosz hazugságot örömmel tűrnek 0 érette, hogy azután épen ebben az örömben járva emeljék sok szegény, boldogtalan életét magasabbra. Ebből a szenvedésből így válik áldás; és ebből a háborgattatásból így lesz Isten ajándékaként krisztusi békesség és több szeretet a földön. (bj-)