Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-22 / 25. szám

tanúbizonyságot. A budapesti kongresszus résztvevői között nem is igen vannak ilyen vérengző természetűek. Eggyel azonban mégis sikerült beszélnünk. A budapesti férfi újságírók meginterjúvolták Mrs. Holmest, az erőszakos (violent) suffragettek egyik tagját s ő elmondotta, hogyan jutott Londonban a Holloway-börtönbe, hogyan bántak vele tíz napon keresztül s hogyan szabadult ki újra. Azóta kis ezüst plaketteii mellén hordozza a börtön képét s a hogy nyugodtan mindezt előadta, önkéntelenül is eszünkbe jutott a kérdés: Mi hajtja ezeket? Hogyan lehetséges az, hogy ez az ősz, fehérhajú, szép, rokonszenves arczú, nyugodt tekintetű, kékszemű aszszony, a ki pedig olyan szépen beillenék egy vadszőlővel befuttatott vidéki magyar parőkhia virágos kertje lombos közepébe, rendőrökkel birkózik s büszke arra, hogy tíz napon keresztül a Holloway-börtön mélyén szenvedett az „igazság"-ért ? No de a folytatás már csak a jövő számra marad. Sebestyén J. BELFÖLD. Az Erzsébet-szeretetház. „Neveld munkára a gyermeket, megél és jó marad." Felejthetetlen emlékű Erzsébet királynénk emez axiómája tűnik szemünkbe azon a szeretet alkotta, kétemeletes épületen, a melyet & Nagypénteki Ref. Társaság emelt az elhagyott gyermekeknek. A budaörsi állomástól tíz percznyire elérjük a Kamaraerdőből vásárolt IIV2 holdnyi területen létesített telepet s kedves egyszerűségével bíztatóan, int felénk, a már messziről látható, most az évzáró ünnep alkalmából nemzetiszínű lobogókkal feldíszített Erzsébet-Szeretetház. Ehhez a hegyre felérve, az előtte alkotott ^széles terraszon pihenünk meg s a pompázó rózsák illatával szívjuk be a pormentes, balzsamos levegőt. Nem sok időnk marad, hogy körültekinthessünk, mert az igazgatópár szeretettel fogadva bennünket, csakkamar a vizsgaterembe vezetnek. Tiszta, jól ápolt, egészséges színű gyermeksereg (ötvenkettő) ül a padokban s tiszteletteljesen állnak fel belépésünkkor. Meglepően érint a pontos és értelmes felelés, az áttekintő képesség, a mi már a tanítás művészetének keretébe vág. Megkapó a tudatosság a versek előadásában, az egyöntetű, nem sivító, nem darabos, hanem sima és erőteljes éneklés. Petőfi írja útinaplójában, hogy épen vizsga idején járt Patakon, de nem is nézett be, mert nem szereti „a szamárkínzást". Hát ez valaha igaz lehetett, de manapság, a hol 52 gyermekkel reggeltől napestig négyen (az igazgató a feleségével, Vikár Kálmán tanító és egy felügyelő leány) foglalkoznak, ott a vizsga csak játék és ünnepély, öröm a diáknak és a tanítóknak egyaránt. Ez a .folytonos együttlét pedig az egész intézetnek családias jelleget ad, a gyermekek pedig állandóan érzik a' családi körnek melegét. A nagy családnak feje Molnár Imre igazgató, a kinek ugyancsak sokféle feladatot kell megoldania s ebben aztán a felesége az ő lelkes segítőtársa. Könnyebb a munka az olyan intézetben, a hol csak a tanításról és nevelésről s legfeljebb egy megnagyobbított háztartásról kell gondoskodni, de ha itt egy kissé körülnézünk s a jól berendezett, szellős, világos hálótermeket, a munka-, slöjd- és fürdőszobát stb. meg-, nézegettük és gyönyörködtünk az intézet főépületében s a műkert virágaiban, ugyancsak nagy sétát tehetünk s el is fáradhatunk, a míg a nagy telepet körüljárva mindent megszemlélünk. És ekkor tárul elénk az igazgatóra váró teendők sokasága és nagysága, A fiúk és leányok elkülönített játszóterein áthaladva, a vízemelő telep, a kertészlak, a ragályos betegek elkülönített helyisége, a mosó-sütő helyiség jönnek sorra, míg a gazdasági udvarba s ezen át a baromfiudvarba érhetünk. Az istállóban négy tehén és egy ló fordítja felénk fejét csodálkozóan, kint pedig a sok baromfi zűrzavaros hangja és futkározása teszi elevenné az udvart. Van itt' minden, a mi a gazdasághoz kell, takarmányhelyiség, szérűskert, jégverem, ólak stb. Az Erzsébet királyné-kőrúton az egyik gyümölcsös kertbe jutunk, a mely még konyhakertül is szolgál, ezt a nagyobb fiúk és leányok művelik és tartják rendben. Gyönyörű kilátás nyílik innen a hegytetőről az egész telepre, a melyet egyik oldaláról erdő koszorúz. Az Erzsébet királyné-körút a Darányi-kertet (a nagyobb gyümölcsöst) veszi körül. A mélyben a Jókai- (konyha-) kert zöldéi, a gyümölcsösön túl pedig az Aranka- Lenke-és Jolán-szőllők nyújtanak jó reménységet a szüretre. A közel két hold szőlő s ugyanannyi területű gyümölcs-és konyhakert sok munkát igényel s egyúttal jó gyakorlati terület is a növendékeknek, bár természetes, hogy a kis emberkék csak a könnyebb munkát végezhetik s a művelés nagy részét napszám munka egészíti ki. A szőllő között fekszik a mükertészet üvegházakkal s itt van a méhes is. A Jókai-kertben, a mélyben fúrt kútból benzinmotor hajtja a vizet fel a hegyre az öntözéshez, a háztartáshoz szolgáltatva a szükséges vizet és az ivóvizet is, mert akár valami úri kastélyban, vízvezeték van ám itt is. Bepillantván a gazdaságba, felüdülten térünk vissza a gyermekekhez, a kik már elnyerték a nap izgalmaiért jutalmukat s az ünnepi uzsonna után egy-egy új játékkal kezükben boldogan futkároznak a játszótereken. Az érdeklődő, nagy, színes társaság kedves és családias vendéglátásban is részesült s mindennek megtapasztalása után a fehérasztalnál az igazgatónő vette át a vezérszerepet, bizonyítva, hogy nemcsak tanítani és nevelni tud, de jó háziasszony is. Bensőleg, szeretettel és elismeréssel ünnepeltük az iutézet vezetőségét, tanítóit, nevelőit, de különösen Takách László gondnokot, a ki húsz év óta, a mikor nagypéntek napján heten elhatározták a társaság megalakítását, ennek az intézetnek él, szívvel ós lélekkel ott van az agitálás, az adomány-