Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-22 / 25. szám

PROTESTÁNS IESISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak síb. küldendők. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Fegyverkezzünk! Patay Pál.-— Vezérezikk: Iskoláink mai értéke. V. — Krónika: „Levelek az útról." Gyors munka. Újabb Ígéretek. Nielsen Konrád dr. — Tárcza: Feminista világgyülés. Sebestyén J. — Belföld: Az Erzsébet-szeretetház. pálóczi Horváth Zoltán dr. — Szoeziális ügyek: A Budapesti Református Tanonczotthon. Kálvinista. — Külföld: Svájez, Francziaország. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek, — Pályázat. — Hirdetések. Laptulajdonos és kiadó: A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak-: Böszörményi Jenő, Kováls István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. Az Élet Könyvéből. Fegyverkezzünk! „Mondjátok meg neki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert." I. Királyok k. 20.ii. Nemcsak a mi korunkban vannak elbizakodott, nagyokat mondó királyok, voltak régen is, A Királyok könyve 20. fejezetében megörökítette a történetíró egynek, Benhadadnak túlságosan bizakodó kijelentését: „Úgy segéljenek az istenek, hogy Samária összes pora nem elég, hogy belőle csak egy-egy marokkal is jusson a velem való nép mindegyikének*. A szír királynak megadta a feleletet Izrael királya, Akháb: „Mondjátok meg neki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert A szír király elbizakodottsága nem érdemli meg, hogy imádkozva elmélkedjünk felette, Akháb mondása önvizsgálatra segíthet. A ki figyelemmel kíséri a református egyházi lapokat, újabban az evangélikus lapokat is, észreveheti, hogy a régi békés — mondjuk inkább lethargikus — állapotnak vége. A legbékésebb pásztor is kénytelen észrevenni a nyáj körül ólálkodó farkasokat, kénytelen fegyverkezni és harezba szállni, vagy pedig a béres dicstelen, de talán „hasznos" módszerét követni. Az őrállók világosan jelzik mind az öt református egyházkerületben a veszélyt, egy belmissziói kurzuson fegyverkeztünk is már, sajnos, magunk között rendeztünk egy kis próbaütközetet, régi, nehézkes, divatját multa, használhatatlan pajzsokon csattogott a kétélű kard, talán sebzett is. Kár volt; de legalább a gazdája megtanulhatta, hogy a régi fegyverzet még a testvéri, baráti próbát sem állja ki, hát még az ellenségét! A drezdai képtárban van egy festménye L. Herterichnek. Hutten Ulrichot ábrázolja teljes fegyverzetben, a mint egyik kezével átöleli a keresztet. A kép alatt ezt olvassuk : Miles ego fidei. Igen, fegyverkezzünk! Az Éfezusi levél 6. r. 10—17, verseiben részletezve van a harezos fegyverszükséglete, de Krisztus keresztfáját el ne felejtsük lelkünkkel, hitünkkel átölelni! Pedig ez történik sokszor. Élő-keresztyén legátusok sértegetésének, sokszor az ifjú harezos tapasztalatlanságán, hevességén kívül, ez az oka. Öreg, régi szabású, de pozitív hitű lelkészeket nagyon bánthat az, hogy kérkedik az ifjú, a ki fegyverbe csak most öltözik, míg ők egy hosszú élet alkonyán levetni készülnek a fegyvert, a mellyel a nemes harezot megharczolták. Ebben igazuk van azoknak, a kik az ilyen ifjú „belmissziós embereket pennájuk hegyére veszik". Egy-két „lapos vágás" nem árt a tőrrel csiklandozó heves harezosnak, de az „éles vágás" mégse nagyon illik ahhoz, a ki a keresztet átölelve vallja : Miles ego fidei. Ritkán olvastam azonban az egyházi lapokban olyan ifjú és öreg harczosokról — pennahegyre véve pedig még nem láttam őket —, a kik nem végeztek ugyan semmi komoly munkát, de lekicsinyelni, elítélni tudnak harminczéves „nemes harezot". Ne feledjük el, hogy vannak református egyházunknak olyan harezosai, a kik, sajnos, „levetik már a fegyvert". Nekünk, a kik most öltözködünk fegyverbe, nem kérkednünk, ítéletet mondanunk, hanem tisztelegnünk kellene! Nem annyit jelent ez, hogy szolgailag meghunyászkodjunk, az ő fejükkel gondolkozzunk. Nem. De hogy minden öltözködő har^zosaak joga lenne kipróbálatlan, vagy eddig még be ner. vált „honi gyártmányú* kardjával vagdalkozni . letetlen. Fegyverkezzünk ! Az őszi belmissziói j alkalmat nyújt erre. Érzem, hogy ekkor a te cznak második felvonása következik, ha sz' tesszük idejekorán: „Ne kérkedjék úgy, r öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert". < Patay Pál.