Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-08 / 23. szám

kérte fel részletes jelentéstételre s ennek alapján a mennyezetet, karzatot, szószéket, Mózes székét, Urasztalát meg is vette 400 koronáért. Ott voltunk a bontásnál is. Temetik az édesanyát; összejönnek a fiak még egyszer búcsúzni. Künn a mezőn ép' a „munka dandárja", de azért szorongásig megtelt a templom. Könnyek perdültek le az arczokról. Elbomlik a templom, a honnan temették az ősöket. Csak az vígasztal, hogy feltámad dicsőbb alakban ! Harsogva zendül az ének! Zsoltáros nép a mi fajunk. Egy énekes öreg, mint az ősz Simeon, magaszerzette éneket énekel. Szavai egyszerűek, keresetlenek, mint maga az ember! Es mégis könny szökik szemünkbe diktált sorai nyomán : Enyészetnek indult hajlékod, Mennyei édes, jó Atyánk, Akaratunkat is jól tudod, Csak irgalommal légy hozzánk! (Jjat építhessünk, Melybe' dicsérhessük Szent Felségedet! Segíts munkáinkba', Feltett szándékúikba' Szent legyen neved ! Százhatvankét lélek épít templomot! Hogy lehet ez ?! Úgy hogy mindannyit az a lélek hatja át, a mi az énekes öreget — ide írom a nevét is — Vejti Józsefet. Dicső lélek a magyar lélek! Nem igaz. hogy nem lelkesedik a szépért, nemesért. A magyar nótafa nemcsak „virágénekeket" terem, hajt bánatos szomorúfüz-ágat, tiszta, hófehér liliomot is! S mig egy „palástos költő" a „Nyugat" bengáli fényénél hozza elő magyar géniusz termékének hazudott modern malaczságait, addig öreg Vejti József, az ezergondú, veritókes „pó'gár", istenes rigmust zendít a XXXIII. zsoltár dallamára . . .! * * * Aztán csákány szakadt az utolsó talpas templomra. Leveszik ajtaját. így nyílik meg a halott szív ajtaja is. Kis ablakai, jaj, de kicsinyek! Elég rés azért bepillantani az örökkévalóságba. A ház kősziklán nem épült, fundamentuma nincs! . .. Talpgerendái ..fövenyen" nyújtózkodtak ! Építőit lehet-e hasonlítani azért a „bolond ember"-hez?! Oh, nem! Bizonyára nem! Hisz nemcsak hallották, de meg is tartották az Úr beszédeit. A gyengeségben is van erő! Hej! az „ártikuláris világ", a „néma szenvedések kora" eleget beszélhet erről! Míg a kőtemplomokat sorra bezárták, a fatemplomokkal nem tudtak mit kezdeni. Hisz mire kijött a nemes vármegye, nem talált templomot: ott hevert az a pajták zugában, szétszedve. S talán még ki sem ért az „Urakkal" a forspontos gebe a falu határa czuppogó sarából: fürge kezek újra összerótták az Isten hajlékát s tornyára tették a csillagot, azt a „bujdosó csillagot" ! Akkor még az oldala is sövény volt, fapalánk. A tapasztást, rekesztést a „kalapos király" engedi meg. Nagycsánynak a helytartó tanács. De ez is csak módjával ! Mert minden kálvinista templom a magyar érzés melengető fészke. A jó mindszentiek s czinderibogádiak odapingáltatták karzatuk oldalára a magyar czimert is, a koronát is ennek a jeléül. Ezt új templomukba is áthozták. Csak — mint jó kálvinistákhoz illik — kihagyatták a piktorral . . . a kettős keresztet és a korona kereszt jét! . . . De a fundamentom nélküli ház mégse kerülheti el az árvizet! Megmondta azt az Úr Jézus: „ . . . és ömlött az eső és eljött az árvíz, és fújtak a szelek és bele ütköztek abba a házba ..." (Máté VII: 27.) A mult század elején kirohant a szőke Dráva, felbőszült az Okor vize, ez a fekete hajú, csacskaleányka: felkapták hullámaik tetejére a palkonyai fatemplomot, meg sem álltak vele a temető nagy nyárfájáig. Ott akadt meg. Onnan csáklyázták vissza a hullámok hátán. Aszaporczaiak is átköltöztek az árvízből a templom mellé, öntvén nagy, emésztő féltékenységet a tésenfai „társegyház" szívébe. Hogyisne ?! Eddig középütt volt a mezőn a két falu közt a templom ! Most meg azok közelebb jutottak hozzá! ... A mi falunk temploma meg árván állott az Okorparti kis halmocskán. Elszökött mellőle a falu az árvizek miatt. Bizony Ősszel-tavasszal félórai „evezős verseny" előzte meg a prédikácziót! Mikor már a templomot is el akarta vinni a víz, kivasmacskázták. Nyár szárazában, tikkasztó hevében, a budai zsinat idejében „amerikai" ötletük támadt: elvitték a faluba a templomot ! Még pedig egészben ! A falu összes lovait, ökreit A kemsei talpas ref. templom. (Épült 1834. Lebontatott 1913.)' Losonczy Ferencz páprádi ref. tanító fölvétele.