Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-25 / 21. szám

felköszöntője, a melyben a keresztyének összetartására és együttes működésére hívta fel a figyelmet. Udvarhelyt a ker. felekezetek között a testvéries együttérzés különösen ki van fejlődve, a mit bizonyít az, hogy úgy a templomban, mint az estélyen felesen voltak jelen r. kath. vallásúak. Az estélyt a püspök nyitotta meg, majd P. Horváth Zoltán dr. orsz. titkár tartott előadást a nőknek a család körében, a gyermek- és nőnevelés terén, a nőegyletekben, a társadalmi és gazdasági téren és az egyházi életben valé fontos hivatásáról. Az estélyt Szabó Gizellának, Szabó András ref. főgimn. tanár kisleányának kedves hegedűjátéka, Saja Antal ref. koll. zenetanár zongoraelőadása, Bucsi Endre ref. lelkész szavalata, a koll. ifjúsági énekkarnak népdalokból álló összhangzatos énekelőadása tette változatossá és élvezetessé, majd a Munkácsy Mihály Ecce Homo-ja után Haáz Ferencz koll. tanár által összeállított élőképben gyönyörködhetett a közönség. Dr. Solymossy Lajos főreálisk. igazgató, a Kálvin-Szövetség világi elnöke zárószavaival ért véget a kedves ünnepség. Lapunk átvételi és fejlesztési költségeire H. úr 2 K-t küldött. Hálásan köszönjük. Ezzel az adománnyal 1551"68 K-ra emelkedett az e czélra szolgáló összeg. Lapunk igaz barátait kérjük a további adakozásra. (Adományok a Kálvin-Szövetség titkári irodájának czímzendők, IV., Molnár-utcza 17.) A szerkesztőségi vacsora június 3-án lesz a szokott helyen (VII., Dohány-utcza 20.). IRODALOM, MŰVÉSZET. Horvai János szoborkiállítása. A Nemzeti Szalon tavaszi tárlatával kapcsolatban Horvai János kiváló szobrászművészünk újabb szobor-gyűjteményéből kiállítást rendezett. A szoborkollekcziót nagy elismeréssel és dicsérettel fogadta hírlap- s folyóiratirodalmunk és műkritikánk. Rákosi Jenő tüzes ódát zengett prózában (B. H. ápr. 20.) a nagy művésznek és újabb alkotásainak. Bennünket nemcsak mint a művészet barátait, hanem mint reformátusokat és protestánsokat is közelről érdekel ez a kiállítás, mert a művésznek a genfi nemzetközi reformácziói emlékmű-pályázatra beadott első és második tervezete is ki van (illetőleg volt) állítva ebben a gyűjteményben. Mi abban a kiváló szerencsében részesültünk, hogy a mult hónap 29-én, gyönyörű, napsugaras délben a mesterrel együtt élvezhettük az Erzsébet-téri palota középső termében elhelyezett alkotásait. Ez a közös belemerülés az alkotásokba meghatványozta amúgy is mélységes műélvezetünket. Ezen a helyen első sorban a reformácziói emlékmű-pályatervről akarunk szólani, de nem mulaszthatjuk el, hogy néhány szót ne mondjunk a többi műalkotásokról is. A Rákosi-síremlék (a kerepesi temetőben) főalakja a végtelen veszteség és bánat megtört emberét oly valószerűen és oly eszményesítve ábrázolja, mint talán egyetlen síremlékünk sem. A pályanyertes és készülő budapesti Kossuth-szobornak három dombormű-részletét találjuk a kiállításon. Az első a búcsúzó honvédet, a második a szabadságharcz végét, a harmadik az egész nagy hősi tragédiának mai emlékezetét ábrázolja. Plasztikus költemények ezek a mélységes, finom alkotások. Ennyi érzést ilyen modernül, ilyen valószerűséggel és ilyen érzékiségtől mentes nemességgel még nem igen fejezett ki magyar szobrászművész. A búcsúzó honvéd arczán, felesége fején, az anyjához fogódzó nagyobb gyermek alakján és az anyja emlőjének boldog élvezetébe temetkező csecsemő lényén a búcsúzásnak egész érzésözöne ömlik el és a búcsúzás alapgondolata s egységesítő ténye uralkodik. A második részleten a levert, megtört harczos és a leveretésbe bele1

nyugodni nem akaró, szabadságra vágyó, csüggedetlen erővel és elszántsággal küzdeni kész honvéd alakjai nagyszerűen szemléltetik a szabadságharcz végének kettős közhangulatát. A harmadik az öreg honvédet állítja elénk, ki fáradtan ül karosszékében, szemét lehunyja, mint a ki sokat, sőt mindent látott és többé már nem érdekli ez a világ. Lelkében a régi dicsőség és az örök szenvedés, a mi kiül egész alakjára, különösen a fejére, annak rengeteg lemondó bánatot kifejező tartására és öreg temetőre emlékeztető szemöldökére s homlokára. Olyan ez a három dombormű — akkor is mondottuk a mesternek —, mint a szabadságharcz szoborba öntött hőskölteményének első és utolsó versszaka és az utolsó verszak végén levő pont. Teljes reménnyel várhatjuk a hősköltemény derekát, a szobormű főalakját. Itt arról csak egy halvány körvonalú gipszvázlat van kiállítva, mely még nem sejteti a kidolgozást. A reformácziói emlékmű Yio nagyságban a terem közepén állt. Most a Ráday-utczai székház dísztermében állítottuk ki a művészszel. Felhívjuk minden olvasónk figyelmét annak minél előbb való megtekintésére. Mint annak idején (1908. október 11.) leírtuk, az egész mű a reformáczió alapgondolatát, a Jézus Krisztus evangéliumához való visszatérést fejezi ki. A reformátoroknak és a reformáczió védőinek Jézusban való egységét és nagyságát szemlélteti, Az egységesítő gondolat testté váltan, Jézus Krisztus alakjában áll előttünk. Egyszerű vonalú magas talapzaton áll a tisztaság és erő diadalmas hőse, örök világba néző fenséggel. Mellén nyitott, bő fehér ruhája festőileg omlik alá aczélos alakján. A biztosan állás nyugalma és a határozott járás mozgalmassága egyaránt tükröződik egész tartásán. Ehhez fogható nagyszerű művészi Jézusalakunk Rákosi Jenő szerint csak kettő van, Munkácsy Pilátus előtt álló Krisztusa és Fadrusz Fölfeszített Jézusa. Reni Guidóéhoz méltó egyetemes értékű alkotásnak tartja. Mi történelmi hűség és imponáló erő szempontjából kiválóbbnak tartjuk Rafael, Rembrandt, Rubens, Thoma, Uhde és Klinger híres Jézus-alakjainál. A talapzat előtt ül mélyen meghajolva Kálvin. Alakjáról erő és alázat sugárzik. Megkapóan szemlélteti, hogy a hevesvérű, önfejű, szenvedélyes franczia hősies erőfeszítések között meghódol az isteni akarat előtt és szolgálatába áll a föltétlen kegyelemnek. A főalaktól jobbra és balra a reformáczió terjesztőinek és fejedelmi védőinek dombormücsoportozata tárul elénk. Kálvintól jobbra munkatársának, a buzgó és tudós Bézának bibliát tartó ősz alakja, Wintrop, az amerikai puritánizmusnak hazátvesztett szomorú és hazáthódított merész képviselője, Knox, a skót reformáczió tüzeslelkű, hajthatatlan vezére, Cromwell, a bátor és kegyes puritán angol kormányzó, a hátulsó oldalon Bethlen Gábor, a harminczéves háború világhírű magyar hőse. Balról a lélkes Viret és a tüzes Farel, Kálvinnak franczia-svájczi reformátortársai, továbbá Orániai Vilmos, a holland köztársaság első feje, a németalföldi reformáczió fejedelmi védője és kéz kézben Frigyes Vilmos (Hallgató Vilmos), a brandenburgi nagy választófejedelem, a hátulsó oldalon pedig Coligny tábornok, a párisi vérnász hősi vértanúja. Oldalt, ezeknél alacsonyabban, Kálvin alakjával egy sorban, jobbról Zwingli karddal és bibliával, balról Luther Jézusra néző lelkes arcczal. A sokféle egyéniséget magában foglaló csoport nagyszerű egységbe kapcsolódik egymással. Az egymással való szellemi szolidáritás és a Jézusban való szellemi egység fejeződik ki összekapcsolódó csoportjukon és egy középpontra irányuló szellemi tekintetükön.