Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-04 / 18. szám

zünk. A hat parókhiális körre osztott budapesti egyház mult évi életét két évkönyv tárja elénk. A budai paróchiális kör ugyanis külön évkönyvet szokott kiadni. A pesti oldalról szólót P. Horváth Zoltán dr., az egyházközség jegyzője szerkesztette. Igazi minta évkönyv ez, a mely teljes képet ad az egyház egész életéről, mondhatnánk egy belmissziói kalauz mert megtaláljuk benne a budapesti egyház körében már meglévő egyesületek és intézmények életéről szóló rövid tudósításokat is. A mi a „hitéletet" illeti, látjuk ebből, hogy az egyház 12 helyen tart istentiszteletet, ezenkívül látjuk innen is, hogy az ev. egyesületek is mind kiveszik részüket az evangelizálás munkájából. A vallástanítást 10 állandósított, 4 segédlelkész-katechéta és 40 óraadó (!) végezte 96 elemi iskolában (85 központ) 47 polgári iskolában (37 központ), 23 középiskolában (18 központ). E czélra 58,000 koronán felül volt a kiadás. A tanulók száma 7268 (4932 elemi, 744 közép és 1592 polgári). A józsefvárosit kivéve, minden paróchiális körnek van most már temploma. A józsefvárosinak is közel 400,000 koronája van e czélra, a gyűjtések folynak. Hadd említsük fel, hogy Szilassy Aladár erre a czélra is 1000 koronát adott. Mindnyájan tudjuk, mily nagy lendületet vett a „hitélet" az utóbbi évtizedekben, de látjuk a nagy hiányokat is, a fővárosba való beözönlés még egyre tart és vannak bizony még pusztaságok, még nagyon sok munkásra és munkára lenne szükség, a budapesti reformátusok ezrei meg ezrei vannak még, mint az évkönyv mondja, gondozás nélkül. Hát ha a kórházakra és más eharitativ intézményekre gondolunk, a melyek még megfelelő lelki gondozás nélkül vannak. Az egyház anyagi dolgairól csak annyit, hogy bevétele 241,381 (egyházi adó 93,000 kor.) és kiadása ugyanennyi volt. Az évkönyvben mintegy 10,000 adófizető nevét olvassuk, a hátralékok évről-évre kevesbednek. A budai parókhiális kör külön évkönyve az ottani egyház részben folyó külön munkákról ad számot és mintegy harmadfélezer adófizető nevét tartalmazza, a hátralék itt aránylag örvendetesen kevés. Íme csak egy-két vonás arról a nagy munkáról, a mely itt folyik. A budapesti egyház élete mozgó, fejlődő és a mit első helyen kellett volna említanünk, presbitériuma, élén Iiovácsy Sándor főgondnokkal és Petri Elek lelkésszel, minden lehetőt megtesz arra nézve, hogy az egyház munkája lépést tarthasson a sok és évről-évre felmerülő új szükséglettel. És ez nem is lehet másként, ha végig olvassuk a gondnokok, a parókhiális tanácsok elnökeinek, tagjainak és az egyházközségi gyűlés választott tagjainak névsorát, látjuk, hogy milyen hatalmas táborkar áll itt a vitézkedő és oly nagy arányokban fejlődő egyháznak élén. A budapesti egyház, a mely az ország minden részéből ideköltözött hívekből áll, nemcsak helyi, hanem igazán egyetemes, nemzeti missziót teljesít és nem tudom, nem volna-e szükség arra, hogy az évről-évre növekvő szükségekkel szemben, mint a múltban, úgy most is, különösen egyes intézményeit illetőleg, egyetemes támogatásban is részesüljön. Egy nagyarányú városi missziói központra volna itt szükség a már meglévő institucziók mellett; felállítása nemcsak Budapest, hanem az egész magyar református egyház egyetemes érdeke! — A nagy Budapest évkönyve mellett itt van előttünk egy kisebb egyházé is, a ])éczelié, a melyet Forgács Gyula lelkész bocsátott közre. Minden lapja bizonyságot tesz az ottani élénk buzgó munkáról. Van ifjúsági egyesület, keresztyén Leányszövetség, vasárnapi iskola, gyülekezeti énekkar. Mindezek körében beható és a jövő nagyobb munkáit előkészítő tevékenység folyt az elmúlt esztendőben. Egy, a belmissziói munkák czéljaira szükséges nagyteremre folyik a gyűjtés és emlí tésre méltó, hogy ott az önkéntes adományok összege 4000, koronán felül volt, majdnem annyi, mint az évi adó! íme az ilyen egyház még akkor sem roppanna össze, ha a kívülről jövő segélyek elmaradnának is. A lelkésznek mindenben hü munkatársa neje s ott állnak mellette a tanítók és más buzgó keresztyén munkások. Tarnay Endre és neje, a ki a Leányszövetség elnöke, 1000 kor.-t adományoztak eziistlakodalmuk alkalmával. Ez igazi bearanyozása az ilyen évfordulóknak! A péczeli egyház fejlődése, nagy történelmi hagyományainál fogva is széles érdeklődésre tarthat számot. Sajnos, hogy a régi Rádaykastély, a melynek kertjében áll a templom, nem szol gálhatja azt a czélt, a melyet az aszódi Podmaniczkyféle teljesít. De ez az álom is valóra válhat még ! Lelkészválasztások. A tassi ref. egyház Jávor János dunavecsei vt. lelkészt, — a tornyospálczai ref. egyház pedig Dávid Pál alamóri lelkészt választotta meg lelkipásztorává. Jubileumok. A kállósemjéni ref. egyház most ünnepelte meg Pásztor István lelkészének 50 éves szolgálati jubileumát. — Törökszentmiklóson 'pedig az egész társadalom f. hó 4-én ünnepli Olajos Pál lelkésszé avatásának 25. évfordulóját. Áz ünnepelteknek jövő munkájához mi is legjobb kívánságainkkal járulunk. Adományok. A pozsonyszentyyöryyi ev. egyház javára Szaudtner J. úrnő 2000 K-ás alapítványt tett. — A karánsebesi ev. egyház részére, mely múlt évben épített templomot, a Gusztáv Adolf-egylet 300 K segélyt adott. — A nayyszentmiklósi ev. egyháznak a király templomépítésre 200 K-t adományozott. Lelkészekhez a földmívelésügyi miniszter hazai kertészetünk terményeinek kedvező elhelyezése és értékesítése, a fogyasztó közönség jó ellátása és a termelésnek helyes irányú fokozása érdekében megszívlelendő és nemzetgazdasági szempontból jelentős felhívást intézett. Lapunk előbbi számaiban részletesen foglalkoztunk a kertészkedésből származó előnyökkel és a Kálvin-Szövetség közbenjárására a prot. egyházak révén több ifjút kertésszé való nevelés végett sikerült az állami kertésztelepekre elhelyezni. Annak, hogy az egyház vezéreihez fordul a miniszter, a következő magyarázatát adja: „A lelkészség készségére mindig biztosan lehetett számítani, ha olyan feladat megoldásához volt szükség közreműködésükre, mely a közjó előmozdítását czélozta, annyival inkább számítok az ő közreműködésükre ezúttal, midőn olyan szerepvállalásról van szó, a mely iránti érdeklődésüknek évről-évre nagyobb bizonyságát nyújtják." A budapesti ev. egyházak egyesítése egyik legégetőbb és nagy gyakorlati jelentőségű kérdésévé vált a magyar ev. egyháznak. A jelenleg öt egyházra tagolt fővárosi evangélikusok egyesítése olyan nagy nehézségekkel jár, hogy legközelebb a zsinat is fog evvel foglalkozni s tőle várják a döntést. A pesti magyar ev. egyházközség felügyelője, Wáyner Géza dr. az Ev. Őrálló két legutóbbi számában terjedelmes czikkben a nyilvánosság elé tárja e kérdést és a következő eredményre jut: „a midőn elismerjük jogosnak és méltányosnak azt, hogy a német és tótnyelvű hitsorsosaink részére német-és tót nyelvű istentiszteletek és funkcziók biztosíttassanak azon egyházi vagyonok felhasználásával, a melyeket a megmagyarosodott családok szereztek : meg nem tagadható annak a követelésnek teljesítése, hogy a mai nemzetiségi szinezetü elkülönítés szűnjék meg, hogy czélszerű, a mai viszonyoknak megfelelő szervezet alkotása biztosítsa minden, a fővárosban lakó evangélikus vallási szükségletének egyenlő ellátását, hogy minden evangélikus ember az egyházi szükségletekhez és intézményekhez