Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

egy jelen volt presbiter, Biró József mondott köszönetet a nép nevében a zászlóbontásért. Még csak annyit, hogy az értekezletből meleghangú távirati üdvözlet ment Benedek Sándorhoz, az új államtitkárhoz. Megjegyzés. Tulajdonképen odaszántuk a czikk alá, a melyet ma közlünk a püspöki konferenczia ügyében („Meliusnak") és a mely nagy sajnálatunkra az előző számról lekésett, A tárgyilagos hangú szép czikk, hisszük, minden félreértést és aggodalmat eloszlat és egyszersmind kommentárjául is szolgálhat azoknak a szerkesztői megjegyzéseknek, a melyekkel „Melius" felszólalását kísértük, valamint annak is, a mely lapunk 11. számában (Egyház-rovat) olvasható. Azt konstatálhatjuk és ezt kérjük, higyje el a „Lelkészegyesület" főszerkesztője is, hogy a Melius egyéni véleményt, aggályt kifejező czikke jóhiszemű és a „konkolyhintés" szándékától távol álló volt és hogy abban a „Kálvin-Szövetségnek", mint beimissziói egyesületnek része nem volt. Furcsa! Hát vájjon a Pr. Egyh. és Isk. Lap szerkesztője minden czikk közreadása előtt előbb választmányi ülést hívjon össze? Ilyen szerződést nem köthettünk! Nem kötött, azt hiszem, a L. E. főszerkesztője sem. És bizonyára ő sem azonosítja magát, annál kevesbbé az 0. R. L. E.-t mindazzal, a mi a L. E.-ben megjelenik. Miért hát a szóban levő vezérczikk végén az az oldalvágás a Szövetségre?! Mi vagyunk a felelősek mindazért a mi a lapban ím gjelenik, érjen ezért minket az ütés és ne a Kálvin Szövetséget. És azután: volt szóváltásunk a Szövetség ügyében a L. E.-tel, volt a Debr. Prot. Lappal, de kérjük tisztelettel annak figyelembevételét, hogy mi sem az 0. R. L. E.-t. sem a tiszántúli egyházkerületet, mint laptulajdonosokat a vitába bele nem vontuk, reájuk egyetlen megjegyzést nem tettünk. A Kálvin-Szövetség, sajnos, nem dicsekedhetik ezzel. Tiszteletteljes megjegyzésünk tehát ebben összpontosul: Ha volt és van valami jó e lapban, azt kérjük a Kálvin-Szövetség „követel" számlájára írni. ha van olyan, a mi kellemetlen, vagy bántó, azért a szerkesztőség „tartozik Özv. gróf Degenfeld Gusztávné Téglásról 25 drb táviratmegváltási lapot rendelt szövetségünk titkári irodájából. A példát sokan követhetnék. Lapunk átvételi és fejlesztési költségeire a jászberényi Kálvin-Egylet 5 K-t adományozott „megemlékezvén az írás ama szavairól: egymásnak terhét hordozzátok". Megköszönvén a szíves adományt, kérjük azokat, a kik lapunk ügyét áldozatkész szeretettel figyelik, szíveskedjenek a már addig 149686 K-ra gyűlt összeget kiegészíteni, hogy a lap vételárát fedezhessük. Az ado mányok a Kálvin-Szövetség titkári irodájába (IV., Molnár-u. 17. I., 3.) küldendők s e helyen nyilvánosan fognak nyugtáztatni. Irodalmi ülés. A magyar Kálvin (Mélius Juhász Péter) emlékezetét újítjuk fel április 8-án a theológia dísztermében (este 6 órakor) Amint jeleztük, dr. Pethö István tartja az ismertetőelőadást. Dr. Versényi György alkalmi ódáját olvassa fel. Örömmel jelentjük még, hogy Jakab Ödön nagynevű írónkat is sikerült megnyernünk a közreműködésre, a ki a „Pásztói pap" czímű, a XVT. században lejátszódó kálvinista egyháztörténeti drámájából fog részleteket felolvasni. IRODALOM. Egy új folyóirat. Vettük a „Jogakadémiai Szemle" első kettős számát. Dr. Kiss Albert kassai jogakadémiai tanár szerkeszti. Bővebben méltatjuk. Felhívjuk lapunk t. olvasóinak figyelmét a Hegedűs és Sándor czég kiadásában megjelent és hozzánk beküldött két szép könyvre, úgymint Czinke István rimaszombati lelkész, ékesszavú egyházi író „Reformátusistentiszteleti szertartások" czímű könyvére és Jánosi Zoltán debreczeni lelkész „Halotti imádságok" czímű papi dolgozatára. Mindkettőt ismertetni fogjuk. Helyzetünk ós teendőink, írta Pálóczi Horváth Zoltán dr. Budapest, 1913. Ezt a kis füzetet a Kálvin-Szövetség ügyvezető titkára írta az erdélyi Kálvin-Szövetség mult évi közgyűlésére. Eleven és világos tollal megirt tartalma három fő részre oszlik. Az első szól a világ nemzetei között levő helyzetünkről, a második a mi specziális helyzetünkről hazánkban, a harmadik teendőinkről. Mindenütt az igazi határozott kálvinizmus mellett való bizonységtétel szól a sorokból. Történelmi tényekre hivatkozvai bizonyítja lelkesen, hogy „a magyar kálvinizmusnak Istentől adott hivatása volt a múltban" s ebből vonja le azt a köveckeztetést, hogy „ezt a hivatást újra fel kell fognia és beteljesítenie az isteni akarat szerint". Ez azonban tettek nélkül nem lehetséges. A kálvinizmus a tettek vallása volt, tehát tettek által kell érvényesülnie a jövőben is. Ezeket az égetően sürgős teendőket sorolja fel a kis füzet utolsó része. Ajánljuk minden gondolkodó embernek az elolvasásra. A Kálvin-Szövetség népkönyvtárában megjelent a Vl-ik sorozat, melyet a Prot. Irodalmi Társaság „Koszorú "-füzeteiből Pálóczi Horváth Zoltán dr. ügyvezető titkár állított össze. A csinos kis füzet öt részből áll. melyek mindegyike egy-egy nagyon helyesen kiválasztott tárgyról szól. Az első Saul megtérését adja F. Kovács Mihály verses feldolgozásában. A második történelmet ad. Bocskay István életét írta meg benne Kóréh Endre. A harmadik A kurucz világ énekekben czímmel gyönyörű anthológiát nyújt Marton Sándor élvezetes magyarázata alapján A negyedik füzet czíme A cserkuti tanító. Irta Kovács Zoltán. Az ötödiké: Az Aranyország. IrtaSárándy István. Mindkettő elbeszélés. Az előbbi prózában, az utóbbi versben. Az élvezetes kis füzet különben a Kálvin-Szövetség segítő tagjainak lesz ez évi illetménye. Ára 50 fillér. EGYHÁZ. Esperesi körlevél. Igazán szép, a szokott sablonoktól eltérő körlevelet intézett Nagy Ferencz veresegyházai lelkész, a pesti egyházmegye esperese szolgatársaihoz. Reámutat benne a magyar ref. eg}ház nagy szolgálataira, a melyeket ez eleitől fogva a nemzetépítés nagy munkájában teljesített, valamint azokra az aggodalomkeltő jelenségekre, irányzatokra, a melyek az általános emberiesség jelszava alatt keresztyéni és nemzeti ideáljainkat lomtárba valóknak ítélik. Felhívja a figyelmet a :óm. katholikusok nagyarányú társadalmi szervezkedésére és arra, hogy nekünk is fel kell vennünk a modern kor követelte fegyverzetet: tömörülnünk, szervezkednünk és készülnünk kell a jövőre az egyháztársadalmi munkák megindítása által. A hol, úgymond, vallásos estélyek, Kálvin-Szövetség, ifjúsági egyesületek működnek, a hol egyházi dalárda, hitel- és fogyasztási szövetkezetek, gazdakörök vannak és a hol a lelkész ilyen munkamezőkön is forgolódik, ott a jó eredmény nem maradhat el. „Népünk várja a czéltudatos munkát, ne várja hiába, ne várja sokáig!" Mi is mondjuk: Mindenütt így legyen ! Nagykörösön május 4-én lesz a Kálvineum ünnepsége dr. Baltazár Dezső tiszántúli püspök és Kiss