Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

PROTESTÁNS GYHAZ LA! LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. 'Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyen Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: De nem fogadák be öt.,. (bj.) — Vezérczikk: Evangéliumi népszövetség. Pálóczi Horváth Zoltán dr. — Krónika: Káp^álás. Vezeklés. — Iskolaügy; A kultuszminiszter Debreczenben. Dr. K. I. — Tárcza: Meliusnak. Peior Peius Pessimus. — Nekrolog: -f Fábián Mihály. Ifj. Bocsor Lajos. — Szoeziális ügyek : Vallásról a tiszteknek. Gyermekek materiálizmusa. Szerencsehajsza. Kálvinista. — Külföld: Amerikai levél. Ifj. Victor János.— A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenet, — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. l)e nem fogaűák be öt. .. „És követeket kiilde az ő orczája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samáriai faluba, hogy néki szállást készítsenek. De nem fogadák be őt, mivelhogy ö Jeruzsálembe megy vala." Lukács 9.52 - 63. Igénytelen kis samaritánus falunak a képe elevenedik meg előttünk, a mint szent igénket olvassuk; jelentéktelen helység lehetett az, melynek lakói a hétköznapok szürke, egyforma világában jártak, távol mindattól, a mit abban a korban tudásnak, előhaladásnak, kulturának neveztek; távol attól az élvezetvágyó, elbizakodott, büszke római világtól, a mely kigúnyolta volna a kis samaritánus falu elmaradottságát, szürke szegénységét. Még azt sem tudjuk, hogy mi volt a neve ... És mégismégis, ennek a porszemnek is lehetett volna része olyan dicsőségben, a milyenre a legmerészebb fantázia is félve mert volna ott gondolni; az isteni szeretet közelített hozzá, a mint boldog valósággá lett a Jézus Krisztus életében. Azt gondolná az ember, hogy minden szíven mélységes meghatottság vett erőt, a mikor ennek a hírét meghallotta; de nem ez történt. Hanem olyan valami, a mi által még szegényebbé és nyomorultabbá lett Eltaszította magától a feléje közelítő Szeretetet, vagy a mint szentigénkben olvassuk: „nem fogadák be őt". „Követek" érkeztek a helységbe azzal a küldetéssel, hogy a Jeruzsálembe készülő Megváltónak „szállást készítsenek". A Lukács evangéliuma 9. r. 54. verséből is gondolhatjuk, hogy fogadtatásuk szívtelen, szeretet nélkül való volt. A szeretet még a legrongyosabb koldust is befogadja, a gyűlölet pedig még a Megváltót is eltaszítja magától. Az evangélium írója nem részletez; nem írja le, hogy milyen volt a fogadtatás, milyen emberek a helység lakosai, milyen ott az élet és mégis nagyszerű jellemzésüket adja, hogy megismerkedhessünk velük, a mikor azt mondja: „nem fogadák be őt". A Megváltó a föld különböző népeihez, nemzetségeihez is így küldötte el követeit, hogy neki szállást készítsenek. Sőt küldi ma is. És feleletet kell adnunk arra a nagy kérdésre, a mely mégis a legnagyobb jelentőséggel bír ma is, hogy az ember elfogadja-e a feléje közelítő, üdvösséget hozó Szeretetet, vagy pedig eltaszítja magától ? A történet megismétlődik ma is. Mintha a kis porszemnek : a samaritánus falunak a példáját akarná követni az a sok millió porszem, az a sok igénytelen, elbizakodott, vergődő, szomorúság útján járó ember, a melyik már indokolni is akarja, hogy miért nem fogadja be a Megváltó igéjét, szeretetét, irgalmát. Itt azután zűrzavaros hangok hallatszanak. Hogy a század felvilágosodottsága mellett nem lehet már hinni a „régi meséknek" ; hogy az emberi ész nagyszerű alkotásaival lesz boldog csak a világ. Hogy a tömegnyomor nem az eget, hanem a földet ostromolja javításért stb. De bármit hozzanak is fel indokul, a végső eredménye a legszomorúbb ténynek, hogy „nem fogadák be őt", mindenütt ugyanaz. Evangélium nélkül nincs igazi megszépülés a földön. De legyünk igazságosak; a nagy összeomlások korában mind nagyobb lesz azoknak a serege, a kik azt erezik, hogy bár csak porszemek is, mégis a Megváltó szeretete által égi fényt nyertek, nagyobb szeretetet, egy részt a tiszta, boldog életből; sőt „követek" is lehetnek ; méltóság viselői annak az isteni missziónak, hogy Jézusnak a bűnös szivekben, társadalmuk, vagy nemzetük életében „szállást készítsenek". És ha fájdalmas látvány itt körülöttünk a nagy sereg, a mely „nem fogadta be őt" ... ép oly örvendetes és felemelő másfelől, hogy az Úr újból és újból „követeket is küld, hogy neki szállást készítsenek." (bj.)