Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-16 / 11. szám

KÜLFÖLD. Nagybrita ntt ia. A Livingsione-ünnepélyek. A nagy brit világbirodalomban mindenütt megemlékeznek a nagy misszionáriusról. Márczius 16 án minden protestáns templomban hálaadó istentisztelet lesz. A nagy nemzeti egyetemes jellegű nemzeti ünnepély, a melyen mint nagy úttörő misszionáriusról, felfedezőről, rabszolgaszabadítóról emlékeznek London legnagyobb termében, az Albert-Haliban márcz. 19-én fog végbemenni. Az ünnepélyen a canterbury-i érsek elnököl és mond megnyitóbeszédet; lord Balfour of Burleigh és dr. Warcllaw Thompson, a londoni miszsziói társaság titkára fog beszédet mondani. Ennek a társaságnak megbízásából tette meg Livingstone első nagy útját. Ugyancsak márczius 19-én lesz a szabadegyházak emlékistentisztelete a Westminster Chapelben, a melyen a különböző szabad egyházakhoz tartozó lelkészek funkczionálnak. Márczius 22-én lesz a National Brotherhood (nemzeti testvéresülés) nagy demonstrácziója és végül 26-án délben lesz a Szt-Pál-templomban a nemzeti hálaadó istentisztelet; ezen megjelennek a lord mayor és a seriffek teljes díszben, az ünnepi beszédet a winchesteri püspök mondja. Az összes egyetemek megemlékeznek Livingstoneról, a ki a cambridgei egyetem előtt tartott beszédével megindítója volt az egyetemek afrikai missziójának, Délafrikában maga az alkirály lord Gladstone fog elnökölni az emlékünnepélyen. De a inuló emlékünnepélyek mellett állandó alkotásokkal is megörökítik a nagy férfiú nevét. A London Minimary Society 10 ezer font sterling alapítványt gyűjt a nevéről elnevezendő missziói állomás létesítésére; a Charing Cron Hospitál pedig, a hol mint orvosnövendék tanult, nagy összeget gyűjtött egy nevét viselő missziói kórház alapítására. Livingstone útitársai közül már csak a 80 éves Sir John Kirk él, a ki ott volt annál a megragadó jelenetnél, midőn a vezér a Zambezi folyót és a nagyszerű Viktória vízeséseket felfedezte. P. Németország. Tömegnyilatkozat. A berlini evangélikus főegyháztanács körrendeletet intézett a királyi konzisztóriumokhoz, melyben utasítást ad az egyháztanácsoknak, hogy milyen állást foglaljanak el azzal a 150 lelkésszel szemben, a kik az állásából elmozdított Traub lelkész védelmére az újságokban is közreadott tömcgnyilatkozatukkal az egyházi főhatóság intézkedését felülbírálták. A körrendelet megszerkesztésében részt vett az egyetemes zsinati tanács is és így annak nyomatéka annál súlyosabb. A körrendelet erősen elítéli a lelkészek eljárását, a kik, szakítva az eddigi szokásokkal, nem átallották a főegyházi hatóság Ítéletét birálat alá venni. Nem helyesli a lelkészek azt a felfogását, hogy az evangélikus egyházban az egyes egyházközségekből indul ki minden hatalom, a német reformáczió története ezt nem tanítja. Ez nem egyéb, mint bizonyos indepeirXizmusra való törekvés. Mikor a nyilatkozatot aláírt lelkészek arra hivatkoznak, hogy ők ezt lelkiismereti kötelességüknek tartották, szintén tévednek, mert a lelkész állása és lelkiismerete nem parancsolhatja azt. hogy ilyen módon helyezkedjék ellentétbe a feljebbvalók felfogásával és intézkedésével, mert fel kell tételezni, hogy azok szintén lelkiismeretesen végzik kötelességüket és az egyház érdekeit tartják szem előtt. Veszélyesnek mondja a körrendelet a tömegnyilatkozatot azért is, mert annak tartalma a többi lelkészekre is nyomást gyakorol és képes sokakat megtéveszteni. Felhívatnak a konzisztóriumok, hogy ezzel az áramlattal szemben határozott állást foglaljanak. A 150 aláíró ellen nem kell azonban fegyelmi eljárást indítani, mert fel kell tételezni, hogy azok felhevült lelkiállapotban cselekedtek és nem gondolták meg higgadtan, hogy eljárásuknak milyen utókövetkezményei lehetnek. Továbbá minden ilyen tömegnyilatkozatok alkalmával az egyesek nem veszik magukra a felelősséget egész mértékben, bízván a tömegerő támogatásában és így könyebben elhatározzák magukat olyan lépésre, melyet különállólag nem tettek volna meg. Fel kell továbbá tételezni, hogy az aláírók, lehiggadván, maguk is be fogják látni, hogy meggondolatlanságot követtek el. Azokkal szemben azonban, a kik még ezentúl is makacsok maradnak, a legszigorúbban kell eljárni. Ezt követeli az egyházközségek és az egyetemes egyház érdeke, sőt az egyes lelkészek érdeke is. Az ilyen eljárás nem alkalmas arra. hogy a hívekben bizalmat keltsen az olyan lelkipásztorral szemben, a ki megfeledkezik az elöljárók iránt tanúsítandó köteles tiszteletről és a fegyelem szükségességének átérzéséről. A körrendelet annak a biztos reményének ad kifejezést, hogy a rend és a nyugalom az egyházban helyre fog állni. Orvos-misszionáriusok. Tübingában van a kontinensen eddigelé az egyetlen főiskola, a hol a külmissziók részére orvosokat, ápolókat és bábaasszonyokat képeznek ki. Az intézet szép eredménnyel dicsekedhetik már most is. Jelentkezők mindig kellő számban vannak és nagy lelkesedéssel készülnek elő jövendő pályájukra. A mostani félévre 20-an iratkoztak be sz orvosi szakosztályra. Tavaly öten az államvizsgát kitűnően tették le. A kiképzett 15 misszionárius közül 12 már a külmisszióban végzi orvosi munkáját, heten közüiök a német gyarmatokon. A benlakók és az európaiak a legnagyobb örömmel fogadják őket és kitűnő szakképzettségük alapján nagy hasznukra vannak a betegeknek. A tubingai orvosi szakosztályon a kandidátusok különösen a tropikus éghajlat alatt előforduló betegségekkel foglalkoznak. Az intézet élén dr. Olpp tanár áll, a ki maga is kiválóan ismeri az efféle bajokat, mert hosszú időn át künntartózkodott a gyarmatokon. Az intézet mellé most külön pavillont akarnak felállítani tropikus betegek számára. Frá n cs ia o rsz ág. Az egyház és az állami iskolák. A szeparáczió óta a leghevesebb küzdelem folyik az iskolák körül. A párisi