Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-09 / 10. szám

tulajdonképen most ez idő szerint csak azok érzik magukat hatalmasoknak, a kik nem mindig a leg­épületesebb munkában fáradnak. Egy kis légió azok­nak a száma, a kik erőtlenül, éhesen és fázva tén­feregnek az utczán munka nélkül. A legtöbb gyárban csak félerővel dolgoznak, házak nem épülnek, a Wert­lieimek még mindig zárva — az idő most nem volt alkalmas. Es a jövő ? A kérdés nincs elintézve, majd kettőzött erővel hangzik a bíztató válasz. Egy közelgő évforduló. Márczius 19-én lesz 100-ik évfordulója Livingstone születésének. A jövő számunkban bővebben megemléke­zünk a skót nemzet és egyház e nagy fiáról, a modern misszionáriusok és felfedezők e legnagyobbikáról, a rettenthetlen, bátor, nemes, igazi keresztyén „gentleman"­ről, a kit első sorban a krisztusi szeretet vezérelt oda, a hol élete és nagy szíve annyi áldást hintett szét a sötétségben és rabszolgaságban sínylődök között. Szép és jó dolog lenne, ha sok helyen megemlékeznénk róla, elmondván az ő nagy példájára mutatással kapcsolatban, hogy az ily nagy, úttörő, Jézus és apostolainak nyom­dokain haladó hősök élete és munkája az igazi nagy apológia a keresztyénség ereje és igazai mellett. Néha­néha nem árt a ködös, hideg légkörből, közönyös vi­ták és nehézségekkel való bajlódás közül felmenni a napfényes, reményteljes kilátásokat nyújtó magaslatokra. Az új elnök. Mindnyájan olvastuk azt a nagyszerű beszédet, a melyet dr. Wilson, az Egyesült államok új elnöke mon­dott a washingtoni parlamenti épület oszlopcsarnokában, a kapitóliumon,, a hallgatók ezrei előtt. Minden szavából kiérzik a mély ker. meggyőződés és igazi szocziális ér­zés ereje és melege. Nem állhatjuk meg, hogy ne idéz­zük a nagyszerű programmnak egy passzusát: „A jobb éra megremegteti érző szívünk húrjait, himnuszt vált ki belőle Isten képe előtt, a hol az igazság és kegyelem találkoznak, a hol a biró egyúttal testvér is". Wilson, a volt princetoni egyetemi tanár, a presbiteri egyház buzgó tagja, mint ebből az egy kijelentésből is látszik, ismeri az ev. keresztyénség központi nagy igazságát. ígérte, hogy annak elvei szerint fog kormányozni. Régi nóta. Bangha Béla S. J. fújta a kath. nők hitbuzgalm.i és társadalmi szervezkedése alkalmával tartott előadásain, íme: „az ember bele mer kontárkodni Isten művébe, legszebb alkotásából az egyetlen Egyházból Százházat csinált ... Új egyházat csak azok kívánnak, a kik szigorúnak, kényelmetlennek találják az egyház magasz­tos, meg nem alkuvó felfogását . . . Mily boldogság az egyházban lenni és bírni a hitet, a melyet Jézus hozott a földre . . . Csakis az egyház adja meg híveinek a gyónás és áldozás végtelen kegyelmét." — Szegény apostolok ! Ti, a kik nem áldoztatok és a fíilbegyónás szentségét sem ismertétek, papi rendet, püspöksüveget, tömjént sem láttatok, hogyan is idvezíiltetek ? És ti is, szegény waldensiek, hugonották, gályarabok, a kiket az egyházban lévők zsoldosai üldöztek halálra, ti mind az egyház „szigorúsága" miatt mentetek oda, a hol nincs hit, erő és nem terem Istenbe vetett bizalom és a nagy áldozatból fakadó üdv és béke? A referens azt mondja, hogy az előadások leírhatlanul mély hatást gyakoroltak a jelenlevőkre. És nálunk még mindig az a nóta járja: „Hands oíf!", nekünk nincs szükségünk másra, mint „liberalizmusra", a hitbuzgalmi és társadalmi szervez­kedés munkáját hagyjuk meg a jezsuiták monopóliuma gyanánt! ISKOLAÜGY. Szülői értekezletek. Uszástanítás. A tanulók eltiltása a felnőttek sportklubjaitól. Iskolai szövetkezetek. Tanyai tanítók földpótléka. Iskolamulasztás meggátlása. Iskolakerülők. A budapesti ref. főgimnáziumban a tanári kar már több év óta rendez szülői értekezletet. Ez évben dr. Ravasz Árpád igazgató négy előadást tart a szülők részére, melyek­nek tárgya mind fontos gyakorlati és nevelésügyi kér­dés, ú. m.: az iskola és a család, a tanuló harmonikus fejlődése, a tanulás körülményei, a tanuló erkölcsi fejlő­dése. Örömmel kell itt regisztrálnunk azt a törekvést, a mely már nem új, hogy a szülők mintegy belekapcsol­tassanak az iskola tanítási és nevelési szellemébe, hogy a tanulóban így a tudás és ismereteken kívül az erkölcsi erők, a jó modor és a jellem kifejlesztése, szóval mindaz, a mi a lélekneveléshez tartozik, együttes megértéssel és igyekezettel történjék. Képtelen visszás helyzetek állnak elő, ha a szülők a tanároktól és az iskolától távol álla­nak, vagy megfordítva, ha a tanár a szülőkkel való érint­kezés hiánya folytán a tanulók egyéniségével nem törődik. Az álhumanizmus a gyermeknevelés .terén is lábra kapott, a mely nálunk még csak az oktalan kényeztetés­ben nyilvánul, pl. hogy az apa viszi az iskolába és onnan vissza a gyermek táskáját, de Amerikában már oda ju­tott, hogy egy kisebbfokú megfenyitésért is a tanító, de még a szülő is rendőrhatóság kezébe kerül és saját gyer­mekének vádjára nem egy anya vagy apa fizetett pénz­bírságot, esetleg le is ülte a kiszabott büntetést. A modern apa a kenyérkereset gondjai miatt, a modern anya a kifelé való élésre törekvés és a társa­dalmi életben való túlzott részvétel következtében azalatt a kis idő alatt, a míg a gyermekkel együtt van, nem akar dorgálólag fellépni s csecsebecseként tekintvén gyer­mekét, a csintalanságon felül elnézi az illetlenséget, hely­telenséget s az összes jellemhibákat. így támadnak a „hotel-child"ek, a londoni vendéglősök rémei, a kik miatt elég bosszúsága van a vendégeknek is ; így támadnak az „enfant terrible*-k, még a külvárosi hírhedt gyermek-

Next

/
Oldalképek
Tartalom