Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-02-16 / 7. szám

Monorról, Szinok Erzsébetfalvárói stb. A helybeliekről nem is szólva, a kik a legkülönbözőbb szellemi életet élő emberek közül kerülnek ki. Egyik részen bankárok és pénzemberek jönnek össze, mint pl. Zakar Ferencz, a Jegyzők bankjának derék igazgatója, persze megértik egymást. Itt van aztán a mi lelkes új barátunk, Lénárd Jenő, a buddhizmus kiváló ismerője minden nemes és szép eszme lelkes pártfogója. A „belmnnkatársak" teljes számban, gimnáziumi tanárok, ügyvédek (Szabó J , Kováts Ernő, Tóth), költők (Lampérth, Vezsényi, Maday), néha Petri, dr. Szabó és a többi papok, káplánok, vallástanárok a mi szép Budapestünk minden részéből. És maga a hely is érdekes. A legutóbbi csütörtökön ugyanis kiderült, hogy ugyanabban a vendéglőben, ugyanabban a teremben, ugyancsak csütörtökön tartja összejövetelét Teleszky János pénzügyminiszter is az ő társaságával. Egész harcz volt, hogy kié legyen a terem, míg végre a tulajdonos békés kompromisszummal elintézte a dolgot. Miután ugyanis a pénzügyminiszter minden csütörtökön este vacsorázik, mi pedig csak havonkint egyszer, kénytelenek voltunk neki engedni. Pedig jó lett volna, ha véletlenül egyszer ott találjuk ő excellencziáját is. Legalább meginterpellálnók, hogy „mi van a korpótlékkal?" Dr. Balogh Jenő pedig, az igazságügyminiszter, a ki meg a mi vacsoránkra jön el, majd igazságot tenne hirtelen közöltünk. A vacsora főszabálya különben az, hogy szabad, sőt kell is beszélni és felszólalni, de tósztozni, tömjénezni nem szabad. Ezt a szép kálvinista jellemvonást különben lapunkban is megtartjuk. A legutóbbi vacsorának szép „témái" voltak. A témák adják t. i. az alaphangot. Egyértélműleg elitéltük a protestáns államtitkárság mellőzését mert utópiákban nem ringatjuk magunkat s azt tartjuk, hogy jobb ma egy államtitkárság, mint 50 év múlva egy miniszterség. A Presbiteri Világszövetség aberdeeni gyűlésére is toborzunk önköltséges vállalkozókat. A „Kálvin-Szövetség" rendezi az utat és dr. Kováts István vezeti a sereget. Már kaptunk is 400 koronát ugyanezen az estén, egyik bőkezű meczenás barátunktól, valakinek az útiköltsége fejében. Reméljük, hogy mások is segítenek azok közül, a kiket Isten többel áldott meg. Sok apró témát is tárgyaltunk. Köztük fontosabb a pataki diákok kicsapásának az ügye, mely inquizitórius részleteivel egyetemes megbotránkozást keltett mindnyájunk között. A derűs és komoly hangulatok így váltogatták egymást, míg végre a „külvárosok" s a „vidék" képviselői oszladozni kezdtek. Óbuda s a „kapcsolt részek" már útra készen állanak . . . Isten veletek! A viszontlátásra m'árczius 5-én ! Sebestyén Jenő. Lapunk átvételi és fejlesztési költségeihez újabb 5 kor. adományt kaptunk névtelentől, a mellyel most már 140053 kor. összeg szolgál e czélra. A kik szívükön viselik lapunk- ügyét, kérjük, hogy szíveskedjenek a Kálvin-Szövetséget e czélra küldendő adományaikkal támogatni, hogy minél hamarabb teljesen fedezhessük a lap vételárát, A Bardócz-féle szemléltető-táblákból, a melyek az egészséget, a ragályos betegségek és az alkohol elleni védekezést ügyes képekben tárgyazzák. még néhány áll rendelkezésre. Egy korona szállítási és csomagolási költség beküldése ellenében bárkinek megküldi mind a három, 12 kor. értékű, táblát a Kálvin-Szövetség titkársága (IV., Molnár-u. 17. sz) Iskolákban, egyleti helyiségekben, parókhiális tanácstermekben való kifüggesztésre igen alkalmas! IRODALOM. Adatok Macarius Józsefről. — írta. P.ivány Jenő. Philadelphia, 1913. január. The American Históriai Beview (New-York) 1911. júliusi számában Burr L. Gr., a Comell-egyetem tanára, A Neiv Fragment on Luther's Death, with other Oleanings from the Age of'the Beformation czímen érdekesen számol be némely általa felfedezett és megvizsgált széljegyzetről és kéziratról. Kettő közülük Macarius József magyar reformátorra vonatkozik, miért is Burr czikkének ezt a részét itt fordításban közlöm. „A mikor a mult tavasszal Jackson Vilmos, párisi lelkész, reformácziókori gazdag gyűjteményét Lipcsében eladták, a Cornell-egyetem könyvtárának sikerült egy régóta keresett művet — Zwingli és Oecolampadius leveleinek ritka, eredeti kiadását (1536) — megszereznie. A Jackson-féle példány annál is becsesebbnek Ígérkezett. mert a katalógus szerint ugyanaz a kötet Bucernek az evangéliumról írt kommentárját (1530) és a két munka között levő lapokon Bucernek egy 2—3 lapnyi kéziratát is magában foglalja. A kötet megérkezésekor egy pillantás elegendő volt annak megállapítására, hogy e lapok csinos kézírása semmiben sem hasonlít Bucer nehezen olvasható írásához ; egy kis tanulmányozás után pedig kitűnt. hogy azok ,A Szent Eucharistiáról való hitvallás'nak, a mely Bucer Scripta A nglicana-}kb?iW már 1577-ben nyomtatásban megjelent, egykorú másolata. Egy különbség volt azonban: bár a szöveg azonosnak látszik és ug3^anazzal az ünnepélyes nyilatkozattal és kelettel (1544 június 5.) végződik, a kézirat czíme nem Dr. Bucer Márton Hitvallása a Szent Eucharistiáról nyilvánosan előadatott az iskolában Strassburgban', hanem: Resolutio fidei. M. Bucerus ad D. Josephum Macarium Ungarum." „Mielőtt azonban Macarius József személye iránt kezdtem volna kutatni, a csinos kézírásban észrevenni vélt hasonlatosság arra bírt, hogy ehelyett Pellican Konrádnak, ama kedves öreg tudósnak — Reuchlin, Erasmus, Oecolampadius és Zwingli barátjának — Chromeem-jába pillantsak, mert ismertem kezeirását zürichi tanulmányaimból. Felnyitván krónikáját, szinte meglepődten olvastam, hogy 1544-ben június 13-án vendégül láttam a magas születésű és tudós Józsefet, a magyart, Budáról, aki öt évig tanult volt Wittenbergában és szüleihez való visszatérése előtt látni és hallani óhajtotta a németországi egyházakat és tudósokat; Speyerből, a hol a császár az országgyűlést tartotta, Strasszburgba jővén, itt több napig társalgott a testvérekkel, de különösen Bucerrel a Szentségről s tőle kért és írásban kapott véleményt az urvacsoráról, a melyet én Bucernek a négy evangéliumról irt kommentárjait tartalmazó egy kötetébe lemásoltam'. Ez tehát tényleg Pellican kezeírása és ez a könyv volt az ő példánya Bucer hitvallásából és barátainak, a helvécziai reformátoroknak