Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

r EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-ti. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 IC, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Ne legyünk többé gyermekek . . . Hugenholtz F.—Z. — Vezérezikk: A reverzálisok nyilvántartása. Dr. K. T. —Krónika. —^Táreza : Az új protestáns egyházi művészet. V. 8. — Belföld A Ráday-könyvtárról. Bernáth Lajos. Közérdekű ítéletek. - - Külföld: Svájcz, Francziaország, Ausztria. Dr. T. I. Magyar istentisztelet az Atlanti Oczeánon. Iiuthy Zoltán. Régiség • Vallásügyi vonatkozások Nagy Sámuel bécsi ágens leveleiben. Molnár János. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Különfélék. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Ne legyünk többé gyermekek . . . „Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele . . . Efez. 4.]ja. Csodálatos, hogy némely embernek milyen különös fogalmai vannak a felnőtt emberről és annak lelki erőiről. „Nem vagyok többé gyermek, tudom, mit csinálok ..." igy beszél nagy hetykén az ifjú és azt gondolja, hogy férfihoz méltóan cselekszik, a mikor atyjának bölcs tanácsára fittyet hány. „Nekem pedig nincs szükségem templombajárásra és predikácziókra, asszonyoknak és gyermekeknek való az ilyen dolog!" mondja az elbizakodott gúnyolódó és „férfiúi öntudattal" fordít hátat minden vallásnak és minden templomnak. „Ugyan kérlek, talán csak nem vagyok gyerek!" ezt halljuk naponkint százszor, a mikor elfogult emberek nem akarván belátni hibáikat, végső érvül felnőtt voltukra szeretnek hivatkozni. És valóban, igazuk van abban, hogy nem akarnak többé gyermeknek látszani. Hisz az apostol is ugyanerre gondol, a mikor rámutat arra, hogy Isten a Krisztusban való neveltetésünk által is azt akarja, hogy lelkünk gyermekezipőit egyszer már levessük. Mert mi szabadságra és így önállóságra hivattattunk. Tehát férfiaknak kell lennünk a Krisztusban, olyanoknak, a kik magukat semmiféle külső hatalom, sem betű, sem törvény, sem pap, sem hatalmaskodó egyház, különösen pedig nem saját kedvünk és szeszélyünk, hanem csakis a Szentlélek és az általa megvilágosított értelem és lelkiismeret által engedjük vezettetni és kormányozni. De a keresztyénség eme nagy követelményével szemben itt áll a világ valósága a maga kétségbeejtő felületességével és az ellentét roppant éles. Mert, óh, mennyi gyermek van még az úgynevezett felnőtt emberek között is! Hányan vannak, a kik épen úgy, mint a kis gyermekek, csak játéknak nézik az életet, s azt követelik, hogy az minden szeszélyüket teljesítse és nem veszik észre, hogy ugyanaz az élet óriási kötelességek teljesítését is számon fogja tőlük kérni egyszer. Hányan vannak, a kik mindenben csak felületesen, a pillanat kellemességeit vagy épen gyönyörét keresik és igazi gyermek módjára a legnagyobb kétségbeesésbe merülnek, a mikor egyszer csak észreveszik, hogy az élet lehet néha nagyon szigorú és kegyetlen is ! És nincsenek százával olyanok, a kiknek szeme már csak akkor villan fel, akkor árul el valami életet, a mikor finom ebédekről és pompás italokról van szó ? Azután meg, nem ismerünk oly felnőtt embereket is, a kik, akár csak a kis gyerekek, mindenből a legtöbbet és legjobbat akarják ós mennyet és földet megmozgatnak, hogy valamely kívánságuk teljesítését kierőszaV^^k? Igen, mi ismerjük, naponkint látjuk az ilyeneket n néha nagyon is közelről. Oh, vájjon csodálkozhatunk-e azon, ha az ilyenek szellemi értelemben, s így a lelki élet terén is gyermekek maradnak folytonosan? Az egyik például makacsul megmarad egyik-másik elavult felfogás mellett s élete végéig azt hirdeti, habár tudja, hogy a világ már rég elhagyta őt, s felfogása már nem egyéb, mint szellemi szegénységének kopott takarója. A másik meg, megfordítva, szeszélyesen mint gyermek, "semmit meg nem gondolva, minden Önállóság nélkül veti magát bele mindenféle tanítás karjaiba s a tudományok szele" által ide-oda sodortatva, elfelejtkezik arról, hogy mindeneket megpróbáljon s csak a jót tartsa meg belőle. Mindenesetre bátorság kell hozzá, hogy az embereket ily merész szemmel vizsgáljuk és bonczóljuk. De szükség van rá, és ha magunkat a látszat által elcsábíttatni není engedjük, akkora „férfiasság" és nagynak feltűnni akarás, a tapasztalat és életbölcseség köpönyege