Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

Valeton halálával sokat veszített a holland ref. egyház, mert ő szívével s elméjének minden erejével egyházának ügyéért buzgólkodott. Nemcsak a tanári kathedrán állta meg elismerésre méltó kiválósággal helyét, hanem a hívők gyülekezetében is. Tanár korában is ugyanaz maradt, a mi ifjú korában volt: az evangélium fáradhatatlan hirdetője, igazi lelkipásztor. Bibliamagyarázatait mélységes meggyőződés és lelkesültség jellemezte. Ótestamentumi magyarázataiba életet öntött, a mire őt egyedül meggyőződésen alapuló szilárd hite képesítő ; s ugyanilyen hitet óhajtott látni azokban is, a kik vele érintkezésben állottak. Tanítványaitól nem vak hitet követelt, hanem arra kérte őket, hogy az általa hirdetett tanításhoz szerezzenek személyes meggyőződést, abból a forrásból, honnan ő is meríté azt, mert -— mint mondá — csak a meggyőződésen alapuló hitben rejlik igazi erő. Valeton halálával sokat veszített az egész ref. egyház is, mert nagy szelleme megnyilatkozott műveiben azok szániára is, a kik őt személyesen nem ismerhették. Számos, gyakorlati keresztyénségtől áthatott beszéde és röpirata gazdagítá a theol. irodalmat, melyek részint külön kiadásban, részint theol. folyóiratokban jelentek meg. De írt sok, az ótestamentumi kutatást nagymértékben megkönnyítő tanulmányt is. Művei közül több németre is lefordíttatott. Legnagyobb és legjelentékenyebb munkája: A zsoltárok (3 kötet), 1902-ben jelent meg. E mű úgy is, mint tudományos bibliai kommentár s úgy is, mint építő bibliamagyarázat, nagy értéket képvisel. Jelentékeny művei továbbá a XXII. zsoltárról írt bibliai tanulmány (1886), „Az ótestamentum prófétái" (1886), Amos és Hóseás (1894). A Chantepie de la Saussaye által szerkesztett vallástörténeti műben jelentékeny fejezetet képez a Valeton által írt, „Az izraelitákról" szóló rész. Ezenkívül nagyszámú szakdolgozata jelent meg a különböző theol. tudományos folyóiratokban. Neve nálunk is általánosan ismert volt, részben az Utrechtben tanult theológusok, de még inkább Rákosi Viktornak az „Elnémult harangok" czíniű regénye által. Az utóbbi években, különösen a genfi jubileum óta melegebben érdeklődött a magyarok iránt s az Utrechtben tanuló magyar theológusokat több, eddig nem élvezett kedvezményben részesítette. így pl. utolsó intézkedése halála előtt való napon épen az volt, hogy az utrechti három magyar diáknak az idén is újévi ajándékul 150 K-t külön segítséget szavazott meg a gondnokság. Magyar lapot is járatott a magyarok számára az utrechti városi olvasóterembe. Csak az a kár, hogy hosszú tanársága alatt Magyarországra el nem jött s így a magyarok iránt különösebb érdeklődést nem tanúsíthatott. Özvegyéhez a „Protestáns Irodalmi Társaság" és a budapesti ref. theol. akad. tanárok nevében dr. Szőts Farkas intézett részvétiratot. Ifj. Munkácsy Lajos. IRODALOM. Az Igehirdető folyó évi 2-(lik füzete, Révész János és Soltész Elemér szerkesztésében a következő tartalommal jelent meg: Csernák Béla furtai ref. lelkész: A keresztyén ember háztartása. (Vasárnapi).—Varga Antal bátkai ref. lelkész: Nem beszéd, hanem cselekedet. (Vasárnapi). — Kund Sámuel répczelaki ev. esperes-lelkész: A keresztyén örvendetes és szomorú napjai. (Vasárnapi) I II. — Jancsó Sándor nagyenyedi ref. lelkész : Ha hinni tudnál. -. (Vasárnapi). — Viski Gyula niezőbándi ref. lelkész: Erted-e Jézust? (Vasárnapi). — Korbély Géza eperjesi ev. lelkész: Jézus a szenvedés útján. (Böjti). — Melkó István vasmegyeri ref. lelkész : Küzdelmeink czélja. (Vasárnapi). A Franklin Kézi Lexikona 2-dik kötete is megjelent. A díszesen kiállított, számos színes ós nem színes melléklettel illusztrált, 956 hasábra terjedő kötet a Gaucho—Nicotera közé eső czímszavakat dolgozta fel a legújabb adatok szerint. Az első kötet ellen kifogásunk volt az, hogy a magyar protestáns dolgokat hiányosan és sokszor tévesen közölte. Ebben a második kötetben azonban, úgy látjuk, hogy a szerkesztőség segített a hiányon, a mennyiben a protestáns vonatkozású czikkek összeállítására és felülvizsgálására bevonta a munkatársak közé dr. Antal Géza pápai ref. theol. tanárt is. A kötet a Franklin-társulatnál rendelhető meg. Ára 18 korona. Egyházi XJjság. A Kolozsvárt Barabás Samu ref. lelkész által alapított és szerkesztett Egyházi TJjság harmadik évfolyamának első száma a következő tartalommal jelent meg: A mi igazi otthonunk, dr. Ravasz László theol. tanár; Újévi mérlegelés, Révész Imre; Mit köszönhet az emberiség az ó-testamentumi prófétáknak? dr. Varga Zsigmond theol. magántanár; Miben keressük Istent? dr. György János; Az Istennek új szövetsége, Székely János; Az áldások ós csapások többnyire közösen érik a jókat a rosszakkal, Szent Ágoston után dr. György János ; Jézus megkeresztelése. Egy iskolai leczke a bibliai történetekből. J. A.; Mese: A mit a szenes ember látott; Vallás és babona, Gönczei Lajos; Anyák iskolája Kolozsvárt, dr. J. K.; Munkáslakások Kolozsvárt, dr. P. T.; Nőnevelés, Barabás Samu; Közgazdaság, Különfélék, Hirdetések. — Az Egyházi Újság havonként egyszer jelenik meg 20—24 oldalon. Előfizetési ára egész évre 4 korona. Mutatványszámot készséggel küld a szerkesztőség. Gelléri Szabó János. A budapesti, debreczeni és pápai ref. főiskolák, nagy jóltevőjük emlékére a mult év november 26-án kegyeletes emlékünnepélyt rendeztek Budapesten. Az ezen az ünnepélyen elhangzott beszédeket, imákat és költeményt most egy szép füzetben összefoglalva adták ki, közölve benne a nagy jóltevő sikerült arczképót és végrendeletének a kulturális és humanitárius hagyományokat illető részeit is. Irodalomtörténet. Pintér Jenő szerkesztésében most jelent meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóiratának, az Irodalomtörténetnek legelső száma. Terjedelme 96 oldal. Tartalma: Lampérth Géza: Bessenyei és társasága a gárdában; Horváth János: Komjáthy Jenő; Prónai Antal: A Zrinyiász főgondolata; Kékí Lajos: Arany János Utolsó Magyarja: Vértesi Jenő: Gyulai Pál írói tervei; György Lajos: Verseghy Ferencz Természetes Emberének forrása; Tolnai Vilmos: Aranymagyarázatok ; Galamb Sándor: Két kurucz dal; Wéber Arthur: A Halotti Beszéd egy angol munkában. — Az