Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

legfölebb nem áll ott az akczió élén vörösposztóként báró Barkóczy személye. Nem akarunk rémképeket festeni, de ezer és egy okunk van figyelmeztetni a magyar liberális közvéleményt arra, hogy Barkóczy bukásával nem zárult le az iskolák szabadságáért vívott harcz, s hogy ha a Barkóczy bukásában megnyilatkozó pillanatnyi diadalt koczkáztatni nem akarjuk, nagyon is résen kell lennünk, nemcsak nekünk, tanároknak, hanem a liberális sajtónak és társadalomnak is. Public School Szabadkán. A dúsgazgag alföldi város, a melynek közönsége régi idő óta föntart egy főgimnáziumot, xíj középiskola megteremtését kérte az államtól. A kultuszminisztérium nem is zárkózott el a jogos kívánság elől, sőt oly megoldását ajánlja a kérdésnek, a mely az iskolázás szempontjából nevezetes várossá fogja tenni Szabadkát: angol rendszerű középiskola felállítását akarja a minisztérium. Az egész európai kontinensen nincs ilyenfajta iskola, csak Angliában. Az angol public school az angol arisztokráczia és a gazdag polgárság iskolája. Az iskola hatalmas park közepén áll. Benn az iskolában komoly, lelkiismeretes munka folyik. A mint véget értek az órák, a fiatalságot nagy játékterek várják, hol különféle sportokat űznek a növendékek. A kert tisztásain tíz-tizenkét ház, puritán egyszerűségű : itt laknak a növendékek. A tanítók bensőséges, családi együttlétben élnek a rájuk bízott fiatalokkal. A test és szellem harmonikus fejlesztése a fő czél. Szabadkán fogja tehát a kultuszminisztérium az első public school-1 felállítani. Az állam három holdnyi területei kér erre a czélra a várostól, a hol parkot és játszóteret fognak létesíteni. Ennek középpontjában épülne fel az új iskola, melynek építéséhez anyagi hozzájárulást kór az állam Szabadkától. A város alkalmasint már márcziusi közgyűlésén foglalkozik az állam ajánlatával. van, munkaköre és feladata a szegények segélyezése, árvagyermekek, elaggottak gondozása; legfőbb czélja pedig egy ref. árvaház felépítése. A megkezdett munka szépen halad előre. Jelenleg már 14 családot vagy magános munkaképtelen öreget segélyez a szövetség s ezenkívül egy egyszerű házacskában, melyet egy buzgó, öreg gyermektelen házaspár ajándékozott, be is rendezett egy kis egyszerű otthont, szóval árvaházat árva gyermekek számára. A megnyitás, azaz 1909 óta 17 gyermeket nevel a szövetség, a kiknek lelki gondozását Nagy István lelkész és neje teljesítik odaadó buzgósággal. A követésre méltó nemes munkát ajánljuk lelkészeink figyelmébe. ISKOLA. Kitüntetések. A király, mint a hivatalos lap egyik mult heti száma közli, Simon Ferencznek, a szászvárosi ref. Kuun-kollégium igazgatójának, sok évi érdemes szolgálataiért a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Nagy Lajos zilahi ref. kántor pedig, sok évi buzgó szolgálata elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztet kapta. A Barkóczy-ügy még mindig élénken foglalkoztatja az embereket s különösen a r. kath. sajtó fejt ki nagy buzgóságot, hogy az egészet országos jelentőségű kérdésnek tüntesse fel. A főrendiház február 1-én tartott gyűlésén maga Csernoch János kalocsai érsek tette szóvá az ügyet s vonta felelősségre gróf Zichy János minisztert, a kit a „harczos" r. kath. párt már hitehagyottnak és árulónak bélyegezett. Gróf Zichy János bátran és nyíltan felelt meg az érseknek. Beszédében kiemelte azt, hogy az adminisztrácziónak nem lehet érdeke, hogy a minisztérium egyik ügyosztályának vezetője annak a kőnek a szerepét játsza, melyet az egymással veszekedő felek egymásnak fejéhez vágnak; mivel Barkóczy működése szubjektív impressziókat keltett, fel kellett őt áldozni a szuverén objektivitásnak, melynek az egész adminisztráczióban érvényesülnie kell. A miniszter beszédén meglátszott, hogy nagyon rosszul esik neki a néppárt sajtójának támadása, de főként az, hogy hitehagyottnak tüntették fel. „Nem a népszerűséget keresem", igy fejezte be a beszédét, „hanem hazafias kötelességet teljesítek, akár babérokat fog ez nekem teremni, akár töviseket." A főrendek nagy tetszéssel fogadták ezt a beszédet és a r. katholikus főpapokat kivéve, zajosan éljeneztek is, a mi a főrendiházban igen ritka esemény. Másfelől azonban korántse higyjük azt, hogy Barkóczy bukása talán valami rendszerváltozást jelen a kultuszminisztériumban. Már mult heti vezérczikkünkben is hangsúlyoztuk ezt. Ugyanígy nyilatkozott a napokban egy kiváló tanár is, a mikor a következőket mondta: Barkóczy bukása még nem jelenti a rendszer bukását is egyszersmind. A világért sem akarom, illetve akarjuk Boncz tanácsos urat előre meggyanúsítani, de mi nagyon jól tudjuk, hogy az V. ügyosztályban még most Barkóczy szelleme az úr. A Német Artúrok, Dsida Ottók és a többiek még mindig ott vannak s báró Barkóczy hagyatéka nemcsak egy légió klerikális tanár és igazgató személyében, hanem az ügyosztály erősen exponált tisztviselőkarában is intézményes biztosítást nyert. Azt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy Barkóczy elejtését a túlzó r. katholikus közvélemény inzultusnak veszi s a duzzogó püspöki kart nagyon szeretnék kibékíteni. Ez a béke meg is lesz, de a béke árát újra a magyar középiskola fogja megfizetni: azzal, hogy a Barkóczy személyi bukásával befejeződik az V. ügyosztály purifikálása. Maradni fog minden a régiben, EGYESÜLET. A zsidók és a KáMneum. A P. H.-ban olvassuk a következő érdekes hírt. A mult esztendőben az ungvári ref. egyház és a megye nagysikerű Kálvineumestélyt rendezett. A megye és a város előkelőségei egy szálig megjelentek, de a közönség között egyetlen egy izraelita sem volt látható, a mi azért is feltűnést keltett, mert hasonló estélyek alkalmával a zsidók is fölvonulnak. Persze sok szó esett elmaradásukról és sok minden ráfogás is hallatszott, a mi a reformátusok és zsidók közötti jóbarátságot már-már megzavarni igyekezett. Ez a dolog, a mint látszik, a zsidókat érintette legjobban, a kik tavaly történt tüntetésszerű elmaradásukat szükségesnek tartották kireperálni. így történt, hogy az ungvári zsidóság arra határozta el magát, hogy nagyobb szabású ünnepélyt rendez és az abból befolyó tiszta jövedelem felét a Kálvineum javára fordítja. A nem mindennapi ünnepély a mult héten folyt le s a zsidók által rendezett estélyen a megyei urak épen úgy megjelentek, mint a városiak. De ott volt azonkívül a tisztikar is. Az estély prograinmjának egyik száma dr. Baltazár Dezső ref. püspök előadása volt, a ki arról I beszélt, hogy a szeretet olyan, mint a halál, mert mindent kiegyenlít. Megtörtént tehát az a nem mindennapi eset, hogy a zsidók által rendezett ünnepélyen a ref. püspök tartott előadást. Az estély tiszta jövedelmének fele ezer koronára rúgott. Aktuális kérdések. Gyurátz Ferencz ev. püspök az 1912-dik évre az egyházmegyei lelkészi egyesületek figyelmébe a következő pontok megtárgyalását ajánlja: