Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-11 / 6. szám
BELFÖLD. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. V. Beszámoló a budapesti konferencziáról. * írta: Dr. Mathews G. D.; a Presbiteri Szövetség főtitkára. A csehországi egyház meglátogatása után az volt a küldöttség hivatása, hogy felkeresse Magyarországot, egyrészt azért, hogy kifejezésre juttassa a brit egyház rokonszenvét távoli hitrokona iránt, kivel hosszú ideig nem volt alkalma érintkezni, másrészt azért, hogy megbeszélje vele a mult és a jelen közös tapasztalatait. A végből, hogy ezt a czélt elérjük, a magyar bizottság nemcsak Budapesten rendezett konferencziát, hanem módot nyújtott a delegátusoknak arra is, hogy meglátogassák a különböző iskolákat és theológiákat. Felhívta tehát a kiküldötteket és egyéb barátjait, hogy a prágai és a budapesti konferencziák között levő időt ezek meglátogatására szenteljék. Az útnak kellemessé tétele érdekében mindent megtettek. így a magyar kormány külön vasutikocsit bocsájtott rendelkezésünkre az egész hosszú út tartamára, a mely út körülbelül 1300 mórtföldet tett. Szeptember 9-én, szombaton, korán érkeztünk a bécsi pályaudvarhoz, hol gondjaiba fogadott bennünket ^komáromi püspök, Antal Gábor, ki szinte kifogyhatatlan volt az irántunk való gondoskodásban. A délelőtt folyamán meglátogattuk Pápát . . ., mely a magyar református egyház legrégibb theológiájának székhelye. Ez a theológia dicsekedhetik azzal, hogy ő küldte az első protestáns lelkészeket Csehországba a vallásszabadság napján, miután ez az ország 1620 óta ilyennel nem bírt. Sajnos, a theológián a tanítás nem kezdődött még meg, úgy, hogy nem találkoztunk a tanulókkal . . . Azonban a ref. egyház Pápán a theológián kívül, hol 50 ifjú nyer lelkészi képzést, fentart egy iskolát , . . Búk számára, azonkívül felső leányiskolát és nevelő-intézetet . . . ekképen jelentős központja az egyház nevelő munkájának. Itt kimerítő beszélgetést folytattunk a vezető egyénekkel, munkakörükre vonatkozólag, míg a leányintézet növendékei ízletes ebéddel szolgáltak, melyen az egyházi és a polgári élet vezetői is részt vettek. A tanítványok nagy része az intézet falai között lakik, úgy hogy megismerhettük a jövő Magyarország feleségeit és anyáit, kiket nemcsak keresztyén életre nevelnek, hanem a modern * Dr. Mathews G. D., a Presbiteri Szövetség tiszteletreméltó, ösz főtitkára, a prágai és a budapesti konferenczián elhangzott cseh és magyar előadásokat „Kelet Európa egyházai . . (The Churches of Eastern Europe . . .) czímü, negyedfélíves füzetbe foglalva, kissé megrövidítve kiadta. Ez a több ezer külföldi hitrokonunk kezében megforduló füzet az őszi emlékezetes gyűlések legszebb és legértékesebb gyömölcse. Az előadások a Presbiteri Szövetség hivatalos lapjának, a „Quarterly Register"-nek novemberi, februári és májusi számaiban is megjelennek. A magyar felolvasások elé írt meleghangú „Beszámoló"-t magyar fordításban itt közöljük. kultura minden ágába bevezetnek, beszámítva a háziasszonyi teendőket is. Ez meggyőzött arról, hogy az ilyen nevelés semmiképen sincs ártalmára annak a kedves modornak és kecsességnek, a mely a magyar nőnek szinte vele született tulajdona. Este tovább utaztunk Komáromba, jó barátunk, Antal püspök otthonába, ki, mellesleg mondva, mind munkaterére, mind tisztségeire nézve igen sokoldalú. A nagy komáromi egyház lelkésze, a dunántúli egyházkerület püspöke (Knox szuperintendensnek nevezné) az egész ref. egyház lelkészi vezetője (moderátora) ós mi több, a presbiteri szövetség lelkes híve. Ebben a városban töltöttük a vasárnapot. Délelőtt résztvettünk a ref. istentiszteleten, melyet a püspök tartott, majd . . . ugyanaz előtt a közönség előtt a küldöttség egyik tagja angol istentiszteletet tartott. Délután Darányi ő exczellencziája vendégei voltunk, kinek szívességét egyikünk sem fogja elfelejteni. Búcsúképen a széles dunaparti kertben rövid imaórát tartottunk. Este a komáromi egyházi épületben társas estély volt; az új-testamentum szeretetvendégségéhez volt hasonló. Ez alkalommal tagjaink közül kettő rövid beszédet mondott. Hétfőn reggel korán útra keltünk; délután érkeztünk Csorbára, a Magas-Tátra, vagyis az Északi-Kárpátok egyik legszebb helyére. Itt a magyar kormány kellemes téli és nyári üdülőhelyet létesített. Szállásunk hegy lejtőjén volt, honnan kilátás nyílt nagy kiterjedésű síkságra, mely emlékükbe juttatta azoknak, a kik Palesztinában jártak, az Esdráélont. A keddi nap azzal telt el, hogy meglátogattuk Tátralomniczot, mely gyönyörű környezetben fekszik. Sajnos azonban, a korán beköszöntő est miatt keveset láttunk belőle s a reá következő reggel már öt órakor indultunk Sárospatakra. Délben Sárospatakra érkezvén, igen meleg fogadtatásban részesültünk a kollégiumban a tanárok és 5—600 tanuló részéről, kiknek egy része theológiai hallgató, a többi egyéb tudományos szakok látogatója. A tágas iskolai termekkel bíró intézet, időrendben a második a magyar ref. intézetek közül s miként Pápa, szintén küldött Csehországba lelkészeket, mihelyt II. Lipót felszabadította őket. Este vallásos estélyt tartottunk, a mikor a tanulóknak és a nagyszámú közönségnek három kiküldöttünk előadást tartott. Miután másnap délelőtt a theológiai hallgatóságnak előadást tartottunk az ifjúság missziói mozgalmáról és megtekintettük a könyvtárat, tovább utaztunk Szatmár felé. Este odaérkezve, az állomásnál a város polgármestere fogadott és a nagyszámú közönség „éljen" riadalma szinte lehetetlenné tette a beszédtartást. Szatmárnak . . . nagy egyháza s a ref. egyházzal kapcsolatos kollégiuma és nőiskolája van. Este vallásos estélyt tartottunk, melyen résztvettek a város vezetői. Tagjaink több előadást tartottak. Másnap reggel . . . résztvettünk a templomban egy magyar és angol nyelvű istentiszteleten. Ügy hallottuk, hogy Magyarországon hétköznapokon is szokásos a protestáns templomokban istentisztelet. Ez