Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

még a Miatyánkot sem szabad hir nélkül kinyomatni". Külföldre menekülnek még a prédikácziók is, „ha véletlenül az egyház siralmas sorsáról megemlékeznek". A magyar író sok esetben inkább választotta a bizonytalan könyvcsempészést, mint a czenzurának gyötrelmeit. Akadálynak elég akadály ez egymagában véve is, de a pap jókedvét, lelkesedését ez a többivel egyesülve sem töri meg. Azok a fennmaradt könyvek a többi között ezt is tudomásunkra hozzák. Lehangoló viszonyok között láttak napvilágot azok a könyvek, de a mikor ezekről olvasunk, meg kell látnunk a segélyforrásokat is. Mert azok a könyvek beszélnek a „jó Pátronáról" is, a ki a jó igyekezetet istápolja, az egyháznak, a nemzeti irodalomnak ügyét érdeklődésével kíséri, anyagi áldozatokkal oltalmazza. Az emlékezet visszaszáll a múltba . . . nekünk, magyaroknak minden másnál szentebb kötelességünk felkeresnünk a multak néma ajakkal is beszédes eszményi alakjait. Dr. Pruzsinszky Pál. KÖNYVISMERTETÉS. Izsák Aladár "somogyjádi ref. lelkész: Békesség néktek! (Értekezések.) Budapest, Hornyánszky Viktor cs. és kir. udv. könyvnyomdája, 1912 (140 1.) k. 8°. Ára fűzve 3 K, bérmentes ajánlott küldéssel 3 45 K. Megrendelhető a szerzőnél. Korunk sokirányú szellemi élete és a keresztyénség ellen intézett gyakori támadások sokfélesége szükségképen maga után vonta a mai nagyarányú hitvédelmi irodalom kifejlődését. A tudományos hitvédelem után jött a művelt közönség s végül az alacsonyabb műveltségű néprétegek számára való hitvédelmi irodalom. A magyar radikálizmus népszerűsítő irodalmával szemben első sorban a római katholiczizmus teremtett művelt közönség számára való hit- és egybázvédelmi irodalmat. A protestántizmus aránylag kevesebb munkát végzett ezen a téren. Az újabban megjelenő ilyen munkák közé tartozik Izsák Aladár műve. Könyvét kísérő levelében azt írta, hogy munkáját művelt keresztyéneknek szánta. A „Békesség néktek" bibliai czímet adta művének s jelezte ezzel, minden előszó nélkül is, hogy az ellentétes szellemi és társadalmi irányzatok között a lelki összhangot és belső bókét akarja szolgálni. Keresztyénellenességgel sok tekintetben joggal vádolt sajtónk figyelmére méltatta és meleg elismerésével tüntette ki ezt a belső és külső békét szolgáló művet. Jól esik ezt a megértő becsülést, mint ritka vendéget, örömmel köszönteni. A keresztyéni békét a szerző a következő hat értekezéssel kívánja szolgálni: A mulandó élet az örökkévalóság szempontjából, Az ismeretlen Isten, Az isteni szeretet üdvmunkája, Istennek fiai — Istennek munkatársai, Nemi különbség — közös elhivatás, Keresztyén felekezetek. Az elsőben a halál kérdését, az életnek a halálhoz való viszonyát s az életnek az örökkévalóság távlatában való értékét fejtegeti. A másodikban az atheizmus kérdését tárgyalja s Isten létezését bizonyítja. A harmadikban a megváltás és az üdv tanát ismerteti. A negyedikben a keresztyén személyiség erkölcsi eszményét mutatja föl. Az ötödikben a nőkérdést s a férfiúi és női élet, a házasság és család keresztyén eszményét, rajzolja. A hatodikban a főbb keresztyén felekezeteket s azok egymáshoz való viszonyát jellemzi és a felekezetközi béke érdekében mond intő és buzdító beszédet. A kérdések, különösen az öt első, szerves egésszé tömörülnek, a mennyiben a keresztyénségnek középponti valláserkölcsi kérdéseit tárgyalják. Ezekhez, függelékképen járul a szerző külön meggyőződése és a korszerűség által hozzátoldott hitvallástani és társadalmi-erkölcstani kérdés. A könyv szellemi arczulata az egyházi beszéd, az építő füzetek és a műveltek számára való tudományos alapú hitvédelem vonásaiból szövődik össze. Meglátszik, hogy nincsen válfajok szerint kifejlődött hitvédel'mi stílusunk. Az egyes értekezések tárgya nincs eléggé újszerűen, érdekesen és figyelmetkeltően feltüntetve. Ez a hitvédelem kissé régies és papos. Az magyarázza s enyhíti ezt a tényt, hogy a szerző nem ellenségek, hanem keresztyének számára írta. De ez is szorítja aztán főleg csak erre a körre. Theologiai álláspontja úgynevezett mérsékelt pozitiv. Ez a történeti kérdéseknek történetkritikai alapon és módszerrel való tárgyalását hátrányosan befolyásolja, a bölcsészettel és a természettudományokkal szemben pedig kissé fölényeskedővó teszi. A régi hittani hagyományhoz és elavult módszerhez is sokszor visszaviszi. Pedig menynyivel erőteljesebben hatna meleg hite, szép tudása és tiszteletre méltó írói tehetsége mai fejlettségünknek megfelelő modern hitvédelemben! Az első értekezésben a feltámadás kérdése, a másodikban és harmadikban Jézus személye és élete, a negyedikben az első keresztyénség nem kritikai történelmi módszerrel, az ötödikben a nők és rabszolgák helyzetének a története, a hatodikban a keresztyén felekezetek újkori viszonya némely részében hiányos történelmi ismerettel van tárgyalva. A másodikban a rég eltemetett theologiai metafizika kísért, a harmadikban a helyettes elégtétel középkori tanát kapjuk némi alkalmi ékesítéssel. Előadásában a papos szónoklás tárgyilagos ismertetéssel és költői szépségű helyekkel vegyül, a modern nyelv régi fordítású, öreges bibliai idézetek túlságos nagy halmazával társul. Ezért minden becses volta mellett sincs a munkában teljes összhang és béke. E miatt a sok becses tulajdonsággal bíró munka nem gyakorol az emberre kielégítő, harmonikus hatást. Az utolsó értekezés helyi jelenségektől felkavart indulattal s nem történeti tárgyilagossággal és egyetemes tekintettel van írva. A kálvini keresztyénség negatív bírálata a róm. katholiczizmus egyoldalú nagyrabecsülésével kirívó ellentétben áll, a tényállást torzítja s az ellenfél malmára hajtja a vizet, mint az „Alkotmány" ismertetése is mutatja. A felekezetközi béke és szeretet kétségtelenül fontos ügyét egyenlő mértékű bírálattal és tárgyilagos értékeléssel kellene szolgálnunk.