Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

által adminisztrált népház képtelen a ferde irányba terelt lélek megnyerésére és viszont természetes, hogy egy fővárosi intézmény a felekezetközi béke kedvéért vallásos vezetés alá nem is kerülhet. Ezért kötelessége az egyházaknak az ilyen intézmények létesítése és fel­karolása. Kétségtelen ugyan, hogy egy központosított misszió­háznak óriási erkölcsi súlya van. Elképzelhetjük ennek jelentőségét, a mikor például Berlinben, a Johannis­tischen fekvő misszió-otthonban évenkint 300,000 lélek fordul meg és 150,000 kiadvány kerül ki évenkint a misszió nyomdájából. Kezdve a napközi otthonon, helye van itt a vasárnapi iskolásoknak, a leányok egyesületé­nek, a serdülő leányok varróiskolájának, a sokféle ágú női osztálynak, az anyák körének, a külön osztályokba tömörített ifjúsági és férfi egyesületeknek, az egyházi ének- és zenekarnak, a könyvkereskedésnek, a könyv­nyomdának, a fafaragó-, metsző-, fémöntő-, asztalos- és aranyozó-múhelyeknek. De sajnos, mi már a központi elhelyezkedést eltanácskoztuk! A konventi székház a Város­ligetbe került, a theológia szerencsés elhelyezést nyert ugyan a Ferenczvárosban, de micsoda súlya lett volna az egyháznak, ha a Kálvin-téri telektömbön tudott volna elhelyezkedni — a mi lehetséges is lett volna — s ott aztán minden egyesületi munka is konczentráló­dott volna. De másként lett 1 És ha egy ilyen hatalmas köz­ponti misszió-ház lenne is, még akkor is mey kellene erősítenünk a külvárosok távolesö pontjait. Mennyivel inkább kell ezt tennünk a központi misszió-ház híj­ián; csak ezzel is el ne késsünk! A székesfőváros reformátusainak száma meghaladja a 90 ezret. Miután az adófizetők száma 13,000 körül van, egy családra átlag 4 családtagot számítva, körül­belül csak 50,000 lélek áll szorosabb egyházi kötelék­ben, de jóformán azt sem tudjuk, hogy a többi 40,000 lélek részesülhet-e egyáltalában vallásos vezetésben azon kivül, hogy a gyermekek az iskolák révén megnyerik a vallásos oktatást. Negyvenezer lélek ? És ez mind a vi­dékről vándorolt fel a fővárosba, eloszolva a főváros külterületein. A Kálvin-Szövetség már évek előtt rámutatott erre a körülményre s a budapesti egyház vezetősége a mun­kásotthonok megalkotása tárgyában beadott memoran­dumot tárgyalta is, de megoldáshoz nem juthattunk; pedig „ardet Ukalegonhogy ehhez a szerte tévelygő 40,000 lélekhez közelebb vigyük az evangéliumot. A skót misszió Hold-utczai, majd Vörösmarty-utczai evangélizáló terme például szolgálhat arra, hogy minő hatásokat lehet elérni! A Lorántffy Zsuzsánna-Egylet is nemes áldozat­készséggel fogta fel ez eszmét a Család-utczai szükség­templom felépítésével. Böszörményi Jenő lelkész fárad­hatatlan munkássága a Ferencz Józsefváros külső ré­szén egy nagy, lelkes és élő hittel eltelt gyülekezetet teremtett pár esztendő alatt, a mely lesi és várja a vasárnapot, hogy újból hallja az igét, a mely neki éle­tet, az életküzdelemben nyugvópontot, örömöt és szilárd támaszt jelent. Nem nagy és díszes templomokra, hanem sok szük­ségtemplomra kell fektetnünk a súlyt, hogy a „szétszórtan heverő barna csontokat", a bolyongó lelkeket összeszed­hessük! Nemcsak kenyérre, világításra, vízvezetékre és kövezetre van szükségük ezeknek, de lelkűknek meg­nyerésére és az evangélium által való felemelésére is. És ez a nép szomjuhozón várja és óhajtja, hogy lelki szükségleteit kielégíthesse. Bizonyság rá a Család-utczai gyülekezet! Ha nem is építhetünk olyan otthont, mint a Szent László-Egylet, mert nincsenek dúsgazdag főpapjaink, de nem kételkedünk afelett, hogy van még elegendő áldozat­készség mindnyájunkban, hogy kisebb terjedelmű, nép­könyvtárralnapközi otthonnal, szórakozó helyiséggel és legföképen evangélizáló teremmel rendelkező otthonokat építhessünk. És kell minden külvárosban ilyent alkot­nunk! Első sorban az V—VI. kerület Váczi-út felé eső külső részen a legveszélyeztetettebb pont. Negyvenezer kálvinista lélek megmentéséről van szó Magyarország fővárosában. Ebben a munkában számítanunk kell az egész ország kálvinistáinak áldozatkészségére s nem szabad egy napot sem késlekednünk, ha azt nem akar­juk, hogy ezek a lelkek egészen bele ne vesszenek a szakszervezetek gyűlölködő szellemébe, hogy el ne szé­ledjenek és be ne olvadjanak a Szent László-Otthonokba s így egy vagy más úton számunkra örökre el ne vesz­szenek. Tartozunk ilyen otthonok építésével egyházunknak és hazánknak egyaránt! Felelősekké tesz érte az Isten mindenkit, a ki tehetne, de nem tesz. Lépjünk hát so­rompóba és állítsunk szükségtemplomokat! „Menjetek fel a hegyre és hozzatok onnét fákat, építsétek meg ezeket a házakat és kedves lészen nékem az és dicsőíttetem abban, ezt mondja az Úr!" (Haggeus I. 8.) Pálóczi Horváth Zoltán dr. A „Ne temere" részleges fölfüg'gesztése. II. Az új dekrétum nem állítja egészen vissza a régi állapotokat a reverzális nélküli vegyes házasságok terén, így azelőtt ki is hirdették az ilyen házasulandókat.1 Ezenkívül azelőtt a r. kath. paptól a másik fél lelkészé­hez is elmehettek áldásért. Most mindez tilos. Már a Providá-val kapcsolatban is rámutattunk ezekre a vissza­esést mutató körülményekre. Ezeken az új dekrétum sem változtat. Élénken rávilágít a különbségre s az új dekretuin kiadására vezető okokra a magyar püspöki karnak az új rendelkezések tárgyában a papsághoz intézett kör­levele, melyről a napilapok is megemlékeztek. Minthogy nem áll rendelkezésünkre hiteles szöveg, a hírlapokban 1 L. az 1858. évi esztergomi tartományi zsinat (tit. III. §. 8. cz. 2) 1. pontját. Idézi Sipos említett czikkében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom