Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-15 / 50. szám

által adminisztrált népház képtelen a ferde irányba terelt lélek megnyerésére és viszont természetes, hogy egy fővárosi intézmény a felekezetközi béke kedvéért vallásos vezetés alá nem is kerülhet. Ezért kötelessége az egyházaknak az ilyen intézmények létesítése és felkarolása. Kétségtelen ugyan, hogy egy központosított misszióháznak óriási erkölcsi súlya van. Elképzelhetjük ennek jelentőségét, a mikor például Berlinben, a Johannistischen fekvő misszió-otthonban évenkint 300,000 lélek fordul meg és 150,000 kiadvány kerül ki évenkint a misszió nyomdájából. Kezdve a napközi otthonon, helye van itt a vasárnapi iskolásoknak, a leányok egyesületének, a serdülő leányok varróiskolájának, a sokféle ágú női osztálynak, az anyák körének, a külön osztályokba tömörített ifjúsági és férfi egyesületeknek, az egyházi ének- és zenekarnak, a könyvkereskedésnek, a könyvnyomdának, a fafaragó-, metsző-, fémöntő-, asztalos- és aranyozó-múhelyeknek. De sajnos, mi már a központi elhelyezkedést eltanácskoztuk! A konventi székház a Városligetbe került, a theológia szerencsés elhelyezést nyert ugyan a Ferenczvárosban, de micsoda súlya lett volna az egyháznak, ha a Kálvin-téri telektömbön tudott volna elhelyezkedni — a mi lehetséges is lett volna — s ott aztán minden egyesületi munka is konczentrálódott volna. De másként lett 1 És ha egy ilyen hatalmas központi misszió-ház lenne is, még akkor is mey kellene erősítenünk a külvárosok távolesö pontjait. Mennyivel inkább kell ezt tennünk a központi misszió-ház híjián; csak ezzel is el ne késsünk! A székesfőváros reformátusainak száma meghaladja a 90 ezret. Miután az adófizetők száma 13,000 körül van, egy családra átlag 4 családtagot számítva, körülbelül csak 50,000 lélek áll szorosabb egyházi kötelékben, de jóformán azt sem tudjuk, hogy a többi 40,000 lélek részesülhet-e egyáltalában vallásos vezetésben azon kivül, hogy a gyermekek az iskolák révén megnyerik a vallásos oktatást. Negyvenezer lélek ? És ez mind a vidékről vándorolt fel a fővárosba, eloszolva a főváros külterületein. A Kálvin-Szövetség már évek előtt rámutatott erre a körülményre s a budapesti egyház vezetősége a munkásotthonok megalkotása tárgyában beadott memorandumot tárgyalta is, de megoldáshoz nem juthattunk; pedig „ardet Ukalegonhogy ehhez a szerte tévelygő 40,000 lélekhez közelebb vigyük az evangéliumot. A skót misszió Hold-utczai, majd Vörösmarty-utczai evangélizáló terme például szolgálhat arra, hogy minő hatásokat lehet elérni! A Lorántffy Zsuzsánna-Egylet is nemes áldozatkészséggel fogta fel ez eszmét a Család-utczai szükségtemplom felépítésével. Böszörményi Jenő lelkész fáradhatatlan munkássága a Ferencz Józsefváros külső részén egy nagy, lelkes és élő hittel eltelt gyülekezetet teremtett pár esztendő alatt, a mely lesi és várja a vasárnapot, hogy újból hallja az igét, a mely neki életet, az életküzdelemben nyugvópontot, örömöt és szilárd támaszt jelent. Nem nagy és díszes templomokra, hanem sok szükségtemplomra kell fektetnünk a súlyt, hogy a „szétszórtan heverő barna csontokat", a bolyongó lelkeket összeszedhessük! Nemcsak kenyérre, világításra, vízvezetékre és kövezetre van szükségük ezeknek, de lelkűknek megnyerésére és az evangélium által való felemelésére is. És ez a nép szomjuhozón várja és óhajtja, hogy lelki szükségleteit kielégíthesse. Bizonyság rá a Család-utczai gyülekezet! Ha nem is építhetünk olyan otthont, mint a Szent László-Egylet, mert nincsenek dúsgazdag főpapjaink, de nem kételkedünk afelett, hogy van még elegendő áldozatkészség mindnyájunkban, hogy kisebb terjedelmű, népkönyvtárralnapközi otthonnal, szórakozó helyiséggel és legföképen evangélizáló teremmel rendelkező otthonokat építhessünk. És kell minden külvárosban ilyent alkotnunk! Első sorban az V—VI. kerület Váczi-út felé eső külső részen a legveszélyeztetettebb pont. Negyvenezer kálvinista lélek megmentéséről van szó Magyarország fővárosában. Ebben a munkában számítanunk kell az egész ország kálvinistáinak áldozatkészségére s nem szabad egy napot sem késlekednünk, ha azt nem akarjuk, hogy ezek a lelkek egészen bele ne vesszenek a szakszervezetek gyűlölködő szellemébe, hogy el ne széledjenek és be ne olvadjanak a Szent László-Otthonokba s így egy vagy más úton számunkra örökre el ne veszszenek. Tartozunk ilyen otthonok építésével egyházunknak és hazánknak egyaránt! Felelősekké tesz érte az Isten mindenkit, a ki tehetne, de nem tesz. Lépjünk hát sorompóba és állítsunk szükségtemplomokat! „Menjetek fel a hegyre és hozzatok onnét fákat, építsétek meg ezeket a házakat és kedves lészen nékem az és dicsőíttetem abban, ezt mondja az Úr!" (Haggeus I. 8.) Pálóczi Horváth Zoltán dr. A „Ne temere" részleges fölfüg'gesztése. II. Az új dekrétum nem állítja egészen vissza a régi állapotokat a reverzális nélküli vegyes házasságok terén, így azelőtt ki is hirdették az ilyen házasulandókat.1 Ezenkívül azelőtt a r. kath. paptól a másik fél lelkészéhez is elmehettek áldásért. Most mindez tilos. Már a Providá-val kapcsolatban is rámutattunk ezekre a visszaesést mutató körülményekre. Ezeken az új dekrétum sem változtat. Élénken rávilágít a különbségre s az új dekretuin kiadására vezető okokra a magyar püspöki karnak az új rendelkezések tárgyában a papsághoz intézett körlevele, melyről a napilapok is megemlékeztek. Minthogy nem áll rendelkezésünkre hiteles szöveg, a hírlapokban 1 L. az 1858. évi esztergomi tartományi zsinat (tit. III. §. 8. cz. 2) 1. pontját. Idézi Sipos említett czikkében.