Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

PROTESTAN EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 23., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KÁLVIN-SZOVETSEG. Feleló's szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Kováls István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress JenÖ. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 IÍ, negyed oldal 1!) K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az utolsó fohász. P. — Vezérczikk: A „Ne teinere" részleges felfüggesztése. I. Dr. K. I. — A kálvinizmus hatása az egyénre. Nagy Ferencz. — Krónika: Az „élőkeresztyének" és az egyház. — Tárcza: Bod Péter és munkái. VIII. Dr. Pruzsinszky Pál. —- Nekrolog: Dr. Vámossy Károly. P. Horváth Zoltán dr. — Külföld: Egyházi élet Amerikában. Harsányi Sándor. —Irodalom. — Egyház. —Iskola. — Egyesület. —Vegyes közlemények. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Az utolsó fohász. „Jövel, Uram Jézus !" János Jel. 22.8

1

. Ha valamely képzeletünket felizgató, figyelmünket teljes mértékben lekötő könyvet olvasunk, sokszor sietünk megtudni, miként végződik ez — odafordítunk az utolsó lapra és megnyugvó lélekkel követjük az események és bonyodalmak fonalát, ha látjuk, hogy jó a végzet. Kezünkbe vesszük a szent könyvet, felnyitjuk és kezdjük olvasni az emberi élettörténetét — látjuk mindjárt az első lapokon az ember elestét és ennek folyományaként a rettenetes bűnöket, a vergődő, viaskodó, s testvére vérét ontó embert látjuk az a felett dicsekvő, bosszútól lihegő nemzetségeket ádáz tusakodásukban és sok mindent, a melynek olvasása közben elboruló és vágyó lélekkel kérdezhetjük mi lesz a vég ? Lesz-e szabadítás, vigyázó elmulik-e az éjszaka, jön-e világosság, napfény, virágzás és új életnek illata? Sietve forgatjuk a lapokat, odanyitunk az utolsóra és szívünkben áldást mondva, látjuk, hogy jó a vég; olvassuk az isteni szent dicsőséges Ígéretek összefoglaló summáját: Bizony hamar eljövök. Amen ! Ezt mondja a kezdet és a vég, az alfa és az ómega és mi szívünkbe zárva a szent nagy ígéretet, mondjuk reá esdő feleletül: Bizony jövel Uram Jézus! Az Elet Könyve utolsó részletének, a Jelenésekről írt könyvnek végén olvassuk ezt az Ígéretet és a vele kapcsolatos fohászt, annak a könyvnek végén, a melyben a szentíró a gyászos, kínzó jelen keserves, könnyet és vért fakasztó küzdelmei, hitet ingató nagy problémái között prófétai lélekkel tárja olvasói elé az akkori közkeletű apokaliptikus formákban a nagy vigasztaló prófécziát: A régiek és a jelen elmúlnak és mindenek újjá lesznek; lesz új ég és új föld és az embereket elválasztó tenger többé nem leszen; ú j Jeruzsálem száll alá a mennyből a földre és lesz életnek vize gyötrő szomjúság közben és életnek fája minden nemzetség számára, a mely a diadalmas Bárány nevét hordozza homlokán — éjszaka helyébe világosság és leverettetés után dicsőséges győzelem. És a szent, dicső látásokat látó lélek széme előtt megjelenik Az, a kiben minden elvégeztetett. a ki minden Istenre irányuló reménységnek Igenje és Ámenje, a ki szól feléje biztatólag: Bizony eljövök hamar ! És a próféta odaesvén a Bizonyságtevő lábaihoz, mondja a hívők reménykedő seregének nevében az utolsó fohászt: Bizony jövel. Uram Jézus! Ezt a fohászt vesszük mi is ajkunkra ezekben az adventi napokban. Nekünk is kell látásokat látnunk. Ha csak azokra néznénk és azokban reménykednénk, a melyek itt tárulnak szemeink elé, kétségbe kellene esnünk. A Jelenések Könyvének írója, rohanó lovakon tovaszáguldó alakokat látott, a kik elvették a békességet a földről, hogy az emberek egymást öljék és az éhség, halál, pusztulás fenevadai kísérték nyomdokaikat (VI. f.). Mi is látjuk ezeket! De látunk mást is. Látjuk Isten egyházának szorongattatását, látjuk;

mint támadnak acsarkodó ellenségek a Krisztus arája ellen; látunk belső hasonlásokat, tétovázást, csiiggedtséget, mozdulatlanságot és légióit azoknak, a kik hasonlítnak a laudiceabeli gyülekezet angyalához (III. f. 14. és kk.). És aztán itt vannak előttünk a nagy problémák: az élet nagy katasztrófái, tragédiái, a mélységtől felhangzó kiáltások, segítségül hívó szózatok, egeket ostromló jajszavak; olvasunk az élet könyvében és látjuk itt a siralmas kezdetet, vereséget és csalódást és aggódva, remegve sietünk megtudni, hogy végződik minden? ...Látásokat látunk! Hitünkkel látjuk Jézust, a minden vívódó kérdésre adott egy isteni, mindent öszszefoglaló végső nagy feleletet, a melynek tartalma az,