Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

Ulster győz. Abban a czikkben, melyet nemrég e lapok hasábjain arról a sajnos, szinte elfeledett témáról írtam, hogy a vallás ma is mily nagy szerepet játszik az emberiség sorsának, nemzetek jövőjének eldöntésénél, utaltam Ulsterre. Érintettem azt a harczot, a melyet Írország északi részének protestáns lakossága az u. n. Home Rule Bili ellen folytat, a mely bilinek feladata, hogy oly féle autonómiát adjon Írországnak, mint a mienk. Ulster skót származású népe abban a szent meggyőződésben, hogy vallásának legszentebb hagyományai forognak koczkán, kimondá, hogy e javaslatnak, esetleg ha azzá lenne a törvénynek is minden kezében levő eszközzel ellentáll, mert vallásos meggyőződését semminek és senkinek alá nem rendeli. Szervezkedett. Sokáig a siker reménye nélkül folyt a küzdelem. Hisz szilárdul összekovácsolt, ügyesen összetartott parlamenti többséggel kellett szembe szállani, melynek vezéreit radikális eszmények szolgálatában elért sikerek bátorították. Azonban Asquith tudása, Lloyd George radikálizmusa, az írek minden támogatása, a szocziálista párthívek minden fanatizmusa sem volt elég ahhoz, hogy Ulsternek, az orangemen-ck támogatásával szemben a kabinetet megmentse. Ezeknek a ködös novemberi éjszakáknak egyikén, melyek a Westminster-palota környékén még sötétebbek és ridegebbek, mint nálunk, pontosan a mult hét hétfőjén, nevezetes esemény történt az angol alsóházban. A Home Rule bili tárgyalásánál Banburynak azt az indítványát, mely az Írország rendelkezésére bocsátható összeget évi 2'5 millió fontban szabja meg, a többség a kormány ellentmondásával szemben elfogadta. Ezzel a beavatottak nézete szerint a kabinet sorsa meg van pecsételve s minden jel arra mutat, hogy nemsokára másnak fog helyet csinálni. Egyelőre, rég nem látott izgalmas jelenetek után s az alsóház féltékenyen őrzött hagyományainak megsértésével a kormány úgy a hogy kiköszörülte a csorbát. E pyrrhusi sikerhez azonban az ellenzék maga is hozzájárult, a mennyiben vezére kijelentette, hogy a külpolitikai bonyodalmak közt a kormánynak egyelőre helyén kell maradni. Mindamellett nekünk úgy tetszik, hogy TJlster úgy is győz, ha ma a kormány marad. A lehetetlen bekövetkezik. A fapuskákkal felszerelt ulsteri zászlóaljak, melyeknek valódi fegyvert használni békében tiltva volt, elérték azt, mit annak idején a lordok házának minden erőfeszítése sem volt képes az unionista táborra támaszkodva magának biztosítani, az ír, szocziálista és szabadelvű elemekből összekovácsolt többség, ha ma nem, holnap kisebbséggé olvad le. A kormány valószínűen távozni lesz kénytelen. A fizikai erő bámulóinak, a szocziálista mozgalomtól rettegőknek és azon bölcs és felvilágosult elméknek figyelmébe ajánljuk ez eseményeket, a kiknél a fizikai erőn túl csak a világot kormányzó pénz számít. Mi biztosítja a sikert, miért fog győzni Ulster, hisz a hadi erő, a hatalmas flotta, a szocziálisták rokonérzése, a birodalom milliói mind-mind Asquithék mellett állanak ?. Micsoda az az erő, mely előtt meg fog hajolni a hatalom ura, a parlamenti többség és teszi koczkára kormányát, melyhez annyi nagy és elszánt küzdelem emlékei csatolják? Azt hiszem, adósok maradnak a felelettel. Végzetes következményű lenne rájuk, ha be kellene vallaniok, hogy van annál hatásosabb valami, a mire eddig támaszkodtak. A flották és szuronyok ereje, a pénzbe zárt hatalom meghajlik az elszánt lelkek komoly meggyőződése előtt. E komoly meggyőződés segítségével hatalmasokká lesznek a gyengék, felemelkednek az alacsony sors osztályosai. Az angol birodalom egyes részeiben, melyek elszórva vannak az egész föld kerekségén, ezek a gondolatok, ezek az érzések hangzanak vissza a készülő események hatása alatt. Az a bámulat, tisztelet és elismerés, mely az angolul beszélőgépek között a kicsiny skót nemzet fiai iránt gazdasági téren és a politikában eddig is nyilvánult, az újabb események hatása alatt csak emelkedni, csak fokozódni fog. Valóban az Ulsterbe vándorolt skótok az ő ragaszkodásukkal, szókimondó bátorságukkal példát adtak az egész földteke nemzeteinek, hogy csak azok érdemlik meg igazán az elismerést, a kik az anyagi javak bőséges birtokában, erejüket fennköltebb ideálok szolgálatába állítják. Vajha a magyar népnek az a része, a mely az ilyen dolgok iránt még fogékony, levonná azokat a tanulságokat, a melyeket ez események magukban rajtenek és tanulna skót hitfeleitől buzgalmat, odaadást s ez úton előkészítené e sokat szenvedett nemzetnek emelkedését is. Bernát István. KRÓNIKA. A herezegprimás. Vaszary Kolosnak tehát el kell mennie. Rosszul gazdálkodott. Egyszerű, visszavonult életet élt és az óriási jövedelem még sem volt elég. Olvassuk : „A primási birtok elhanyagolt állapotba jutott s talány, hova lett a rengeteg jövedelem". Ez nem az első és előreláthatólag nem is az utolsó eset. A rendszerben van a hiba. Ne értessem félre. A róm. katholikusok, ha mi ilyen dolgokról szólunk, mindjárt azt vetik szemünkre, hogy irigységből beszélünk. Távol legyen ! De hát sokszor még falusi papok ajkairól is feltör a sóhaj : milyen nagy teher a gazdálkodás . , . 20—30 hold földön; halljuk az ítéletet: ez jó és buzgó pap, de — s talán épen ezért — nem tud gazdálkodni . . . hát még a holdak ezrei 1 Sehol a földkeregségén nincsenek úgy megterhelve püspökök, káptalanok, a gazdálkodás ezerféle gondjaival, mint a mi hazánkban. így áll elő azután nálunk az a ferde helyzet, hogy ilyen nagyjelentőségű állás betöltésénél azt is figyelembe kell venni, hogy ki a jó gazda . . . Vaszary Kolos a béke embere volt; az, a kit utódjául emlegetnek, egy harczos politikai párt