Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-17 / 46. szám

a tapasztalatlan embereket még könnyebben megtántorítják. 1725-től kezdve minden egyes külföldi iskolára készülő ref. kollégiumbeli diáknak folyamodnia kellett a Helytartótanácshoz, mely a kérvényeket a legmagasabb helyre tette át,, a hol néha sok folyamodvány gyűlt össze, A negyvenes években irányadó körökben azzal az eszmével is foglalkoztak, hogy az áramlásnak gátat kell emelni, a mire nézve a többi között javaslatba hozták, hogy a külföldre vágyakozó ifjak előbb mutassák fel az utazás, az ottani tartózkodás stb. költségeit. A számítás nem rossz, mert hiszen világos, hogy az a népség szegény vagy mint a megindokolás kifejezi: „Cum a potiori pauperiorum Parentum filii proficiscantur". A lehangoló jelenségeket pedig ellensúlyozta valami: a hívek meleg érdeklődése, szíves segítsége s főképen azok a külföldi iskolák, a melyek meleg szeretettel ölelték magukhoz hitrokonaikat. De erről a következő pont alatt. Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. A falusi pap egyháztársadalmi munkája.* I. Külföldi képek. Erdélynek hívják a falut, melynek egyháztársadalmi viszonyait és szükségeit szem előtt tartom. A bajok orvoslása és a gyűl. élet megelevenítése körül nem ,szólok emberi intézményekr.ől. Isten Lelkének folytonos áthatása híján, a legjobbak is olyanok csak, mint Elizeus pálczája Géházi kezében. Gyakorlati útmutatással; valami elmés methodus ismertetésével, melyektől a gyül. életre áldást remélnék, szintén nem foglalkozom. A mező liliomai nem aggodalmaskodnak a miatt? mint öltözzenek tiszta fehérbe. A tövisről pedig semmi genialis módszerrel se szedhetnek szőlőt, sem a bojtorjánról fügét. Nem kiváló intézményekkel és újabb módszerekkel jutunk előbbre, „sem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a seregek Ura." Zak. IV: 6. Munkaprogrammja szerint Kálvin-Szövetségünknek legelső sorban „papi önképzőkörnek kell lennie kölcsönös tanulás, eszmecsere és elvek tisztázására, hogy azok alapján papjaink egyöntetű munkásságba kezdhessenek." Teljességgel osztom e felfogást. De különösen annak örvendek mégis, ha oly természetű apostoli összegyülekezés ez, minőről Márk VI: 30. szól: a hol történjék beszámolás, vagy munkábakézdés, egymás hite által való épülés, vagy éppen pihenés, — a főfontosságú tény az, hogy a Jézus közvetlen színe előtt, meghitt társaságában foly minden. Az 0 jelenlétének és áldásának világos tudatában igyekszünk eljárni komoly küldetésünkben. Szálljunk át kissé gondolatban a La Manche-csatornán. Londoni utcza City Temple előtt, csütörtök d. u. * Az erdélyi Kálvin-Szövetség szilágysomlyói közgyűlésén tartott felolvasás. 7á 1 óra, lunch idő. A világváros láza kissé alább hagyott. Járó-kelő hivatalosok, munkások közül soknak a templomba vezet útja. Legjobb hely ez a félórai pihenésre. A bejárás két oldalán elhelyezett gyűjtőtálczák mellett két presbyter fogad. Köszöntésük sejteti, hogy a ki Isten házába jő, az az Ő munkájához anyagi támogatással is köteles járulni. Ezüst 30, 60 filléresek, shillinges darabok sűrűn vegyülnek a súlyos 10 filléres copperek közé. Azok nemesebb csengéssel hullanak alá, ezek nagyobb zajt csapnak. Mr. Campbell van a szószéken. Ima után megjegyzi, hogy keddi X-utczai beszéde ellen Z lap ezeket és ezeket hozta fel. Felelete azokra ez és ez. Majd felveszi a textust ós hirdeti az evangéliumot. Micsoda, hát Campbell úr kedden is prédikál, Óh igen, hétfő kivételével, mindennap, vasárnap kétszer. 0 és új-szövetségi szövegolvasás közt van a gyülekezeti rendes collecta. Kimenetkor ismét ott találjuk a két presbytert ugyanoly köszöntéssel. Mintha azt hangsúlyoznák : „a ti bőségtek pótolja amazok fogyatkozását". Adni kell harmadszor is. Hiszen itt ugyan meg kell fizetni a templombajárást. S mivel meg kell, mennek is az emberek szívesen, szép számmal, hiszen ők hivők közössége, kik még drágább személyes munkateljesítésre is kötelezve vannak. Tovább megyünk az utczán. Itt egy úr szól pár barátságos szót s osztogat vallásos iratokat, meghívókat. Túl egy másik valami kéregetővel tárgyal és czímet hagy nála. Az elhaladó villamosok egyike „Mission Car" feliratot visel. Belőle örömteli arczok tekintenek ki. Hozsánnájuk messze hallatszik. A sarkon harsogó, lelkes induló üdvözöl. De mily szelíd nézésű katonák. Igen. Az üdvhadsereg zenekara fújja teljes igyekezettel: „Föl barátim, drága Jézus zászlója alatt!" Középen a földön szolgálati sapka. Collectára vár. Soha se veszik fel üresen. Ha elég érdeklődést keltettek, vonulnak be a Mission Hallba és folytatják Istentisztelettel, evangelizással. Künn a járművek tömegében ott látjuk málha kocsijukat, az övéken kívül, más egyletekéit is, segítséget szállítva a szegénynek. Estére jár, mire a Hyde Park Cornerre érünk. Óriási sokadalom hullámzik itt a gáz és villanyfényben. Szem, fül valamennyi. Számtalan, mindenféle emelvény közt, egy papféle vitatkozik szabadgondolkozó ellenfelekkel. A hallgatóság részéről számos a kérdés, közbeszólás. Fűszerezi húmor, csípős élez, de nyilván nem játék a mi foly. Emberünk ma győztesként távozik. Haragpiritotta ellenei heves taglejtések közt állanak odább. Más helyen ker. hitvallók védik az evangéliumot mozlim misszionáriussal szemben. Nem oldták meg ma a kérdést. Tovább vitatják holnap. Nem messze diakoniszák énekelnek. A végén felállanak rendre bizonyságot tenni megváltatásukról, új életük tapasztalatairól, üdvösségük öröméről. Mindez, annyira komoly, igaz és természetes. A délelőtt folyamán néhány éjjeli menedékhelyet, napközi munkaházat tekintettünk meg. Egyházi vezetés alatt mind. Különösen egy szennypapirtisztítóra emlékszem. Hatszáz embert foglalkoztat. Kidobottabb, veszendőbb exisztencziákat tán a szemétbe ke-