Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-03 / 44. szám

A nagyterem mellett vannak : a püspöki és főgond­noki szobák és külön bizottsági terem minden szükséges felszereléssel. A nagyterem alatt az első emeleten van az inter­nátusi felügyelő tanárnak lakása. Nagy gond és fele­lősség nehezedik e helyiség lakóinak vállaira! Jórész­ben az ő munkájuktól függ az épületben elhelyezett és 95 tanulóra a pedagógiai és higiénikus követel­ményeknek minden tekintetben megfelelő internátusban lefolyó élet karaktere. A czél, hogy az ifjúság testi és lelki épsége, tisztasága a jövő nagy szolgálathoz mél­tóan megőriztessék. A felügyelő tanár családjával együtt az ifjak között él, velük együtt étkezik, velük minden reggel házi áhítatot tart és felettük atyai gondosko­dással és szeretettel gyakorolja a szükséges felügye­letet. Micsoda megnyugvás a szülőkre nézve tudni, hogy gyermekeik olyan helyen vannak, a hol min­den alkalmuk megvan arra, hogy „igazán, mértékletesen és tisztán éljenek" ! A szép és praktikusan berendezett lakószobák (4—4 tanulóra), a társalgó, olvasó-, könyv­tár- és zeneterem, a lakószobák előtt húzódó, udvarra néző széles folyosók, szépen parkírozott tágas udvar, mind igazi egészséges testi és lelki fejlődés biztosítékai gyanánt szolgálnak az ifjú emberek számára. Ott abban a nagy földszinti étteremben, a hol naponkint felhangzik az Istent dicsérő ének és imádság, van alkalma az ifjú­ságnak érintkezésbe lépni Azzal, a ki bennünket arra tanított, hogy lelkünknek igazi tápláléka nem lehet más, mint az, hogy cselekedjük a menyei Atya akaratát. Az akadémia szellemi életének „műhelyei" is czél­szerűek. Három tágasabb és egy kisebb tanteremben folynak az előadások. Az első emeleten van az igazgatói és két tanári szoba, az utóbbiak közül az egyik a tanár­könyvtár és dolgozó helyiségül szolgál. De nagyon is hiányos lenne e vázlatos leírásom, ha nem emlékezném meg arról, hogy az épületben a főis­kola drága, féltett kincse, a Ráday-könyvtár is immár méltó elhelyezést talált abban a hatalmas teremben, a mely az épület Köztelek-utczai része földszintjének nagy részét foglalja el. A nagy könyvtárterem mellett van a könyvtárnok dolgozószobája és az udvarra nyíló világos nagy olvasóterem. A régi „soroksári"-utcza immár méltán hordja azt a nagy történelmi nevet, a mely egyházunk évkönyveibe oly ragyogó betűkkel van beírva. íme, ha mi nem szólnánk is, a kövek beszélnének küzdelmes múltról és szebb jövőről; íme az atyák látásai és álmai valóra váltak: otthont készíthettünk egyház­kerületünk dolgait intéző legfontosabb orgánuma, theol. akadémiánk, szent szolgálatra készülő ifjaink és nagy­becsű kultúrintézményünk számára 1 A kövek beszélnek, mi meghallgatjuk őket és feleletül ezt mondjuk: legyen e második háznak dicsősége ne csak külsejénél, hanem a benne folyó, Istennek szentelt munkánál és jövő benső fejlődésénél fogva is nagyobb, mint volt az elsőé! B. P. I. Helyzetünk és teendőink. II. Helyzetünk hazánkban. Kétségtelen, hogy hazánkban is a kálvinistaság volt a legerősebb támasza a nemzetnek, hatalmas védője a szabadságnak, vára a felvilágosodásnak és műveltségnek, üdvös munkálója a lelkiismereti szabadságnak, őre és megmentője a keresztyénségnek s ezért szenvedett is eleget. Ha higgadt elmével és nyugodt szemmel bíráljuk a multat, úgy merem állítani, hogy a keresztyénségnek senki sem tett nagyobb szolgálatot, mint a magyar kálvinizmus és egy nemzet életében sem hatott oly jótékonyan a más felekezetek, különösen a r, kath. egyház helyes irányban való fejlődésére, mint Magyarországon. Már maga az a körülmény, hogy Pázmán előtt az egész országban a főnemes családok közül csak három maradt katholikus s a középnemes családok közül alig volt egy is, amelyik nem protestáns lett volna, kedvező hatással volt a későbbi fejleményekre, mert az ellenreformáczió és a különféle üldözések daczára is a kálvinizmus maradt az éltető erő, a só, a szabadság szimbóluma, a nemzet újjászületésében a leghatalmasabb mozgató erő, a fele­kezetközi helyzetben pedig a türelem és a békesség­szeretet védelmezője, sőt megtartója. Mindez azért, mert Kálvin nemcsak vallásujító volt, nemcsak prédikátor, hanem kiváló gyakorlati érzékű ember, a ki a társadalmi és állami szervezet legkisebb részletét kidolgozta és Genfben keresztül is tudta gya­korlatilag vinni, de a kit mindenben két nagy vezérelv vitt a küzdőtérre, az egyik az önmegtagadás, az altruiz­mus megtestesítése ós a másik a „soli Deo gloíia" min­dent Isten dicsőségére való munkálkodás. így volt lehetséges, hogy a magyar kálvinizmus is a XVI. században foglyul ejtette a lelkeket s lett nagy­szerű, eredményeiben is páratlan vívmányok egész lán­czolatának alapoka és létesítője. Ismeretes a Bethlen, Bocskay, Rákóczi alatti küzdelmek egész története s ha az 1711-iki szatmári béke egy gyászos nehéz korszak­nak volt is kezdőpontja, de a nikolsburgi és a két bécsi béke ott ragyog örökké mint a lelkiismereti szabadság­erős és nagystílű útmutatója, amelynek tüze fennlobog és bevilágít a mult század szabadságharczába és be kell hogy világítson a mai kor sivárságába is, mint a jövő ígérete. Ne feledjük el hát, hogy a magyar kálvinizmusnak Istentől adott hivatása volt a múltban, de véssük jól elménkbe és szívünkbe, hogy ezt a hivatást nem fejezte be, sőt a saját és a haza óriási kárára hosszú időn át elhanyagolta, végül hogy ezt a hivatást újra fel kell fog­nia és beteljesítenie az isteni akarat szerint. Szeretnék jobban belevilágítani a múltba, hogy on­nan merítsünk erőt és lássuk meg, hogy az üldöztetések, keservek és veszedelmes napokban miként állták meg prédikátoraink hű népükkel helyüket, hogy mint a pálma a súly alatt, annál inkább viruljon a hit és szabadságérzet lelkükben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom