Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

Köszöni a szánakozást, „de a mi őket illetje, ő arra nem mehet, hogy a mely büntetést semmi részben nem érdemlett, azt válassza magának, vagy hivatalát megtagadván, vagy számkivetésbe menvén0

. Ha ártatlanul megbüntetik, lelkük rajta, de ő nem ír alá semminek. De vájjon úgy gondolkozik-e mind? véli Forgács. „Felelnek mindnyájan: ők azt nem cselekedhetik, hogy semmi bűnöket nem tudván büntetést válasszanak maguknak." Mit felelt Forgács, nem fontos. Fontosabb lenne (ha tudnók), mit gondolt. Katonaviselt ember volt és magyar. A férfias határozottság nem lehetett előtte közönyös. A papok pedig összegyűlvén, imádkoztak: „ítéld meg, óh Isten a mi ügyünket, mely a te ügyed . . Dr. Pruzsinszky Pál. MISSZIÓÜGY. A belmissziói kurzus. (Folytatás és vége.) Délután 3 órakor folytatódott a tanfolyam. Ekkor Szabó Zoltán kérdést intézett arra nézve, hogy mit csináljon az a segédlelkész, a kinek a főnöke a belmissziói munkát nem engedi meg. Baltazár elnök azt felelte, hogy azonnal helyeztesse el magát máshová. Sörös Béla losonczi lelkész felhívja a figyelmet az egyháztagok névjegyzékére s az elköltözőkről az illető lelkésznek küldendő értesítésre. Ezután B. Pap István budapesti theol. tanár tartott felolvasást „A magyar ifjúság és a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek" czímen. Ismertette a keresztyén ifjúsági egyesületek szükséges és fontos voltát, röviden rámutatott a történetükre. Kikapcsolta tárgyköréből a konfirmált ifjaknak és a főiskolai diákoknak rokonegyesületeit. Csak érintette a tanonczotthon kérdését. Részletesebben szólt az ifjúsági egyesületi munkáról, mely evangéliumi alapon áll s mindent felhasznál, a mit az evangélium fénye és melege áthathat. Hangsúlyozza a vezetésében szükséges leleményességet, a minden jó munkát megrontó unalom kerülését, a neofiták türelmetlen túlbuzgalmának káros voltát. Ez a munka nevel a gyülekezetnek vezetőket. Különben az egyház és állam által is sürgetett ifj. egyesület nem czél, hanem csak eszköz a keresztyén élet fejlesztésére. Megyercsy Béla, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek országos utazó-titkára ajánlja a gyakorlati munkában való közreműködését, a melyet azonban csak komoly előkészület után lehet egyesületi szervezetbe foglalni. Nagy Béla ajánlja, hogy az elválasztó dogmatikus párisi alap helyére tegyék az alapszabályba azt, hogy: evangéliumi alapon. Benkö István, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség utazó-titkára a főiskolai ifjúság evangélizálására egyedül (?) munkáló Szövetségükre hívja fel a figyelmet. Kájel István őszödi lelkész a falusi ifjúság között végzett munkáról szólott. Szabó Balázs alsónémedii lelkész fontosnak tartja, hogy ne a felnőttekkel, hanem a konfirmált ifjúsággal kezdjük meg a munkát és az előkészítésre hívjuk az ifj. egyesületi titkárt. Szabó S. Zsigmond bajkai lelkész azt mondja, hogy mindent felhasználhatunk Krisztus szellemében. Urbán Endre munkácsi vallástanító lelkész Benkővel szemben megjegyzi, hogy a budapesti Bethlen Gábor-Kör már egy évtized óta munkálkodik a főiskolai ifjúságnak keresztyén szellemű irányításán és anyagi segítésén s ennek a támogatására buzdít. Szalay József a vasárnapi iskolából indult ki munkájában. A párisi alap a Világszövetségé s azért megváltoztathatatlannak tartja. Ezután Böszörményi Jenő budapesti vallástanár, a Lorántífy Zsuzsanna-Egyesület missziói lelkésze tartott felolvasást „Belmisszió a munkásosztály körében" czímen. Előbb ismertette röviden a szocziális mozgalom és munkásszervezés történetét 1891-től, aztán a r. kath. egyháznak a szocziális kérdés körül való munkáját s rámutatott a magyar protestantizmusnak ezen a téren való elmaradottságára. Aztán a főbb teendőket tüntette föl. Keresztyén iratokat kell nagy számban terjesztenünk. A munkások meglátogatása nagyon fontos. Fiatal embereknek magunkhoz hívása, a munkásgyermekek között való vasárnapi iskola és közös ünnepélyek által sokat tehetünk a munkásosztály evangélizálására. Keresztes Gyula kaposmérői lelkész azt mondja, hogy a szociálista és a klerikális munkásmozgalommal szemben meg kell alakítani a magyar nemzeti evangéliumi szocziáldemokrácziát. Andrássy Kálmán a ref. egyházat menti a tétlenség vádjával szemben. Rámutat a lázongó szocziálista nép között végzett eredményes szövetkezeti szocziális munkájukra. Okos Gyula őcsényi lelkész elmondja, hogy a kossuthfalvai szocziálisták hogyan szorítottak ki a képviselőtestületből minden más elemet, hogyan izgatnak az egyház ellen helyben és másutt is és felhívja a figyelmet az ilyen veszedelmek megakadályozására. Tóth József a városi munkásoknak magunkhoz kapcsolását igen fontosnak tartja. Pethö Sándor azt hangsúlyozza, hogy a kivándorló munkásokat a lelkészeknek kellene fogadniok, a fővárosba jövő munkásokat nieg kellene menteni és tartani az egyház és a keresztyénség számára. Baltazár elnök szükségesnek tartja megjegyezni, hogy ne féljünk a szocziálizmussal és a szocziálistákkal való foglalkozástól. Elmondja az ő májusi esetét, mikor az egyház ellen izgató szocziálisták vele, a Kálvineum ügyében fáradozóval szemben jóindulatúak voltak. Neki soha sem volt baja a szocziálistákkal, csak a szocziálisták miatt. Szeretettel kell foglalkozni velők. A harmadik felolvasást üray Sándor debreczeni lelkész tartotta a „Bibliaterjesztés és keresztyén iratterjesztés" ügyéről. Szól a bibliaterjesztés szomorú múltjáról, a biblia elhanyagolásáról, a bibliáról való rettenetes felfogásokról. Az iskolai tanításnál, a konfirmácziónál, az istentiszteleten és a theológiai képzésnél is elhanyagolják. Ma a r. katholiczizmus bibliásabb, mint mi. Sürgős kötelesség az intenzív bibliaterjesztés és vele