Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

Ötvenötödik évfolyam. 5-ik szám, Budapest, 1912. február 4. TANS EGYIIAZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., Kövér Lajos-u. 15/B., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. 'ildendők. Laptulajdonos, kiadó és felelős szerkesztő : HAMAR ISTVÁN. Főmunkatársak : Dr. Kováts István. Dr. Tari Imre. Sebestyén Jenő. Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Az örök fundamentum. Keresztesi Samu. — Vezérczikk: Barkóczy bukása. Sebestyén Jenő. Iskolaügy: Vázlatok a svájczi nevelés köréből. Somogyi Géza. — Tárcza: Rövid tanulmányi kalauz hittanhallgatók részére. Dr Tschackert Pál—Dr. Szlávik Mátyás. —' Könyvismertetés : Liez. Rácz Kálmán. Egyházi beszédek. V. J — alföld: Az ország 1909. évi egyházi és valláserkölcsi közállapotai. Homola István. — Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi átjárói. — Külföld: Svájcz, Francziaország. Dr. T. I.— Nekrolog : Dr. Valeton J. J. Píi. Ifj. Munkácsy Lajos. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. —Különfélék. — Hirde tések. Az Élet Könyvéből. Az örök fundamentum. „A mely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet­nek feje ; az Űrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt." Máté 21.1 S . Ködös, fénytelen körülöttem minden. A nap sugarai nem bírnak áttörni a sötét felhőkön. A jég megfagyasz­totta az életet s ez kihűlve, dermedten pihen, hogy aztán a tavaszi nap melege a sugártalan ködön és felhőkön áttörve, a jégburkot elolvassza s az alatta rejtőző élet feltámadjon, s a pezsdülő, nyüzsgő, mozgó élet lelkünket is felemelje a minden élet forrásához: Istenhez és az O szent Fiához: Krisztushoz, a ki ma is hallatja fenséges szavait: „Én vagyok az Elet, a ki bennem hiszen, ha meghal is, él az!" A lelkek világában is tél van ; nagy a köd, mélysé­ges a sötétség. Az eszére, tudására büszke ember mind­jobban és jobban távolodik az élet Napjától : Krisztus­tól ; nem érzi szükségét a Belőle kisugárzó fénynek és melegségnek. Halad eszének pislogó mécse mellett s fennen hirdeti, hogy: „a keresztyén valláserkölcsi tanítás csődbe jutott!" Tehát Krisztus evangéliuma, melyről maga mondja : „Ég és föld elmúlnak, de az én beszé­dim semmiképen el nem múlnak", a XX. század elején elveszítette volna erejét, üdvre vezérlő isteni hatalmát? Hát csakugyan más fundamentumot kellene keresnünk, hogy azon építsük meg a XX. század rohanó emberei­nek lelki világát s más alapon próbáljuk felépíteni, meg­valósítani bennök az igazság, szeretet és szabadság országát ? Távol legyen ! A bűnnel megrakott ember fél a Tisztától, a Bűn­telentől. Nehéz, elviselhetetlen igának tartja magára nézve azoknak a törvényeknek a betöltését, a melyeket Ő követel. 0, a ki érzületben, akaratban mindig egy volt a tiszta, tökéletes és szent Istennel. A bűnös mocsár­ban élő s ezt szerető ember szeretné magát feloldoztatni a tisztaságot követelő törvények alól, hogy annál szaba­dabban, minden fék nélkül rohanhasson a megsemmisítő örvénybe. Ki tartóztatja fel a rohanó árt, mely a Krisztus lelke és evangéliuma által alkotott lelki életet s ennek ezer és ezerféle intézményét elnyeléssel, megsemmisítés­sel fenyegeti? Ki kiáltja oda a vesztébe, halálába rohanó világnak : eddig — és ne tovább! Én hiszem, hogy ugyanazok, a kik ma Krisztus, a világ világossága uélkül akarnak megélni s mááokat is a Krisztustól való elszakadásra buzdítanak, ha majd lát üt és belátják azt a rettenetes rombolást, melyet a pol 1 kölcsönzött tanításukkal testvéreik életében elő­idea. K; ha tudatára ébrednek annak, hogy az emberiség egy * A gy család, melynek hűséges gondozója, atyja az Isten, Krisztus pedig az Élet és Igazság: ők magtik fogják, mellüket verve bűneiket megvallva, kiáltani: Uram, tarts meg, mert elveszünk! Kihez mennénk más­hoz, örök életnek beszéde vagyon tenálad! Mi pedig, a kik hisszük és valljuk: liogy más fundamentumot senki nem vethet, mint a mely egyszer vettetett és ez a Jézus Krisztus, s a kik eddig^reá, mint kősziklára építettünk : haladjunk az ő vezérlete alatt, a ki hirdeti és meg is adja a tökéletes szabadságot: a bűntől való szabadságot; a ki hirdeti és el is vezérel az igazságra: bűneink megismerésére; a ki hirdeti a szeretetet, melyet meg is bizonyított, mert lehet-e nagyobb szeretet, mint volt a Jézusé, a ki szeretetből feláldozta magát miérettünk ? A Krisztus és evangéliuma ellenségének a szeretet által való leveretése legyen a Benne bízóknak győze­delme ! Keresztesi Samu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom