Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: Jézus és a sokaság. P. — Vezórczikk: Református nőnevelés. Sebestyén Jenő. — Krónika. — Tárcza: Bod Péter és munkái. II. Pruzsinszky Pál. — Relf'öld: Az erdélyi magyarság anyagi romlásának okai és az egyház szerepe ennek megelőzésében. Boér Elek. — Misszióügy: A belmisszió kurzus. V. J. — Külföld: Németország, Portugália. Dr. T. 1. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Jézus és a sokaság. „Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadnapja, hogy velem vannak és nincs mit enniök." Márk 8.2

. Jézus szánakozott a sokaságon. Messzünen jöttek és nem volt mit enniök. Készültek hazamenni, de hosszú út állott előttük és a könyörülő Szeretet, a mely végig tekintett soraiban, aggódva, velük együtt érezve, gondolt a hosszú út fáradalmaira, megpróbáltatására. Nem bocsáthatja el őket éhesen, elgyötörve és szükségeiket meglátó résztvevő szeretettel kutat, kérdezősködik a segítő eszközök felől. Kevéske az, a mi épen kéznél van, de az isteni szolgáló Szeretet megsokasítja azt: Jézus maga köré, pihenőre gyűjti, megelégíti, új erővel felszerelve, megáldva bocsátja el az éhező sereget. Íme a Megváltó Szeretete az emberi nagy szükséggel szemben! Nem ketten-hárman voltak ott együtt, nagy volt a tömeg és a szükség, az éhezés azért fenyegetett, mert olyan sokan voltak. Nem volt más, csak hét kenyér és ugyanannyi hal és valának négyezeren! Csoda-e, ha a tanítványok mentséget kerestek, reámutattak az emberi eszközök elégtelenségére, hiszen általuk legfeljebb csak morzsák juthattak volna az egyesek éhező szájába. Honnan lehetne ezeket megelégíteni, mi ez a kevés annyinak ?! Vannak ma is éhező sokaságok, tömegek; előttük a hosszú út és nincs semmijük; felélték, a mijök volt, a mit magukkal hoztak és még sok erőre volna szükségük, hogy az úton el ne aléljanak, hogy legyen erejük porban, viharban, izzadva és ázva vonulni az otthon felé vezető úton. Azért cselekedte és adta ezt a „jelet" Jézus, hogy örök időkre szóló beszédes példázatban tüntesse fel a hívők és ezek közössége az egyház előtt mindenekre elégséges, minden éhséget lecsillapítani kész és képes isteni szeretetét. Itt van a sokasság és az elégedetlenség, türelmetlenség szülte hangok hallatszanak fel köréből. Meg kell látnunk szükségeit, meg kell hallanunk sóhajait; kenyeret : segítséget, szeretetmunkát, intézményeket vár az egyháztól, a melynek Péterben és az apostolok által a nagy megbízást és a jeleket cselekvő hatalmat adta. Hiszen mondotta: „A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekszem és nagyobbakat is cselekszik azoknál!" íme itt az egyház és vele szemben a sokaság; mélyen át kell éreznie a nagy felelősséget, mely reá, mint krisztusi javak letéteményesére hárul. Nem szabad hallgatnia a kicsiny hitűek beszédére, ellenvetésére: hogyan segítsek ezeken, mit adhatok én nekik ? Az eszközök igényteleneknek látszanak; emberi ítélet szerint nincs csak hót kenyér: egy régi könyv, régi intézmények, mi ez annyi modern szükséglettel, éhséggel, követelménnyel szemben, hogyan lehetne ez elégséges annyi ostrom és az ellenmondások zúgó moraja között? De meg kell látnunk ezekben Azt, a ki e javakat kezünkbe adja, a kinek szeretete solia el nem fogy, a ki ad kenyeret az éhezőnek, a kinek evangéliumában ma is megvan az az erő, a mely nemcsak az egyesek, hanem a népek és a tömegek életét széppé, derültté, nemessé és erőssé teszi. Van érző és megértő lelke nemcsak az egyesnek, hanem a „sokaságnak" ; a tömegnek is. Megfigyeli az egyház életét és tőle nemcsak beszédet, hanem cselekedetet, a szeretet „jeleit" várja. Ha ott a pusztában csak a tanítványok lettek volna kétségeikkel, ember ítéletükkel, mit csinált volna a sokaság? Felkerekedett, elment és keresett volna az éhség lázában más helyet és eszközöket éhsége csillapítására. Számot kell vetnünk és meglátnunk az idők jeleit. Hogyan is állunk? Sokan már elmentek, nem néznek