Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-13 / 41. szám

eszközei ott is mások, mint ott, a hol megindultak. De tisztában is kell lennünk azzal, hogy a belmissziói munkát felfújni vagy épen rendszabályokkal, §-okkaI, puszta lemásolással előhívni nem lehet. Sehol se lehetett és nálunk sem történik másként. Hiszen azért is belmisszió, mert a bensőből, a lelkekbŐl indul ki és ezek a hordozói. Hiszen a belmisszió minden részletében az evangéliumi hit szabadságában születő és fejlődő, sablonokat nem tűrő szeretetmunka; kell mögötte lenni valami lelki mozgalomnakolyannak, a melynek tápláló ereje nem „innen alulról való". Nincs ok ós jogosultság bizalmatlanságra, türelmetlenségre, invektivákra. Sokakra el lehet mondani: „miként higyjenek, ha nem hallottak". A belmisszióról nem vitatkozni, hanem tenni kell; ennek kell lennie a nagy összekötő kapocsnak annyi széthúzás és tagoltság közepette. Leköti minden figyelmünket, energiánkat, nincs időnk sem kritizálni, kicsinyelni, sem sarlónkat más búzájába vágni. Cselekszünk valamit és halljuk, hogy mások is cselekesznek: lelkünk örömre és hálára buzdul; nem kutatjuk, hogy „szívből-e vagy színből", csakhogy a Krisztus prédikáltatik. Hogy melyik a jobb, az előbbre való munka? A fődolog, hogy mindenki, a ki igazán átérzi a nagy misszió valamelyik részletének elodázhatlan szükségességét, ne riadjon vissza a kezdeményezés, a szántás nehéz munkájától. Hogy nincsenek munkatársaink ? Súlyos helyzet, de nem vigasztalan. Hjsz tudjuk, hogy van Egy, a ki mellénk áll. Csak vonjuk meg az 0 nevében és szellemében gyülekezeti életünk mezején az új barázdát azon a helyen, a hol legtöbb a gyom és a legégetőbb a szükség; fogjunk hozzá valamely oly munkához, a mely szinte önmagát kínálja fel. Azután vessük el a jó magot abból a Szeretetből kifolyólag, a melyet befogadva, ellenállhatlan kényszert, szorongattatást fogunk érezni a „jó munkára". A jelek biztatóak. Mi történt? Feltártuk bajainkat nemcsak egymás, hanem Isten előtt is és 0 Igéjében reámutatott Arra, a ki által lesz erőnk mindenre 1 (Fii. IV. 13.) P. Ulster. Jelentékeny eseményekre mutathatok reá annak a tételemnek bizonyítása végett, hogy a vallás nagyon erős tényező a modern állami élet alakulásában. Ez események híre Európa két ellentétes részéről, Írország északkeleti megyéjéből s a Balkánról száll felénk, de egyet bizonyít mind a kettő. Az apró keleti királyságok a keresztyén balkáni szövetség lobogója alatt egyesülve óhajtják megtörni az izlám csökkenő hatalmát, Írország Ulster tartományában hitfeleink, a presbitériumok szállanak sikra Asquith és társának terveivel, melyek Írországnak önállóságot akarnak adni belső ügyeiben. E mellett hatalmat, sőt esetleg döntő befolyást a brit birodalom sorsának intézése körül. Egy millió ember, szemben 31

/2

millióval, a mely mögött támaszul Asquithék radikális erélye áll! Micsoda aránytalan küzdelem ez és mégsem reménytelen. Ulster fiaiban fajuknak egész erélye, puritán apáik összes szívóssága birokra kél azzal a lehetőséggel, hogy őket a római katholikus kelták ivadékai leigázzák. A hagyományok ereje, oráni Vilmos emléke, ki Ulstert a pápaság alól felszabaditá, náluk még mindig nem szűnő lánggal ég s ha a londoni törvényhozás ellenük határoz, készek fegyverre is kelni hitük és meggyőződésükért. A kik őket ismerik, nem kétkednek azon, hogy Ígéretüket be is váltják. A mi a dologban a legérdekesebb, az, hogy itt nem korlátolt, a világ sodrától nem érintett parasztság mozgalmáról van szó. Ulster fiai a gyáriparban, a városok építésében, a tudományok és művészetek kultuszában előljárnak és kiválóan értik a vagyongyarapítás mesterségét is. Ulster a leggyorsabban emelkedő része Írországnak, mely telve van ipartelepekkel, hajó- és fonógyárakkal és íme, fiái készek koczkára tenni mindezt — a mint apáiktól tanulták — vallásukért és szabadságukért. A gyáripart, az általa táplált, szaporított és elkeserített proletár népet a vallás ellenségeként ismerik széles e világon, íme Ulster egy darab modern világ, mely a régi alapokon megőrzi vallását, ideálizmusát s ezek által hajtva, okkal, vagy ok nélkül, nem számolja sem a veszteségeket, sem a veszedelmeket és kész szembe szállani igazáért az egész birodalommal. A belfasti Ulster Hallban zsoltárokat énekelve, mint valaha Cromwell katonái írják alá a Govenant-ot és megfogadják, hogy bízva Istenben, a kiten őseik a veszélyek és megpróbálások napjaiban és mindenkor oltalmat és erősséget találtak, vállt vállhoz téve szállanak síkra a fenyegető csapás ellen . . . Fognak-e győzni, majd meglátjuk, hisz a másik oldalon az írek erős róm. katholiczizmusa áll. Annyi azonban minden körülmények közt bizonyos, hogy Ulster hitével, lángoló buzgalmával és vallásos lelkesedésével nagy csapás, mert élő czáfolat azokkal szemben, a kik minden áron ki akarják küszöbölni a bibliát azon tényezők sorából, melyek nemzetek sorsára befolynak. Pár évvel ezelőtt a walesi revival az ő csodáival, ma Ulster mozgalma . . . mennyi, de mennyi tanúság a gondolkodóknak, mennyi anyag a napi sajtónak, ha nem foglalnák le a tért és figyelmet a sport és kriminális események idegmegrázó részletei! Dr. Bernát István. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV, ker,, Molnárutcza 17* szám). \ \