Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

telést. Ki kell elégíteni azt az igényt, a mit az állami tanitók rápiálnak s egyúttal el kell enyésztem azt a különbözetet, a mi az állami és felekezeti tanitók fizetése között van. Az idei költségvetésben egy nagy összeg, gondolom tizenkét millió, van felvéve a tanitók fizetésrendezésére. Ebben részesülni fognak az állami és felekezeti tanítók, tehát lényegesen fog javulni a felekezeti tanitók sorsa is. Elismerem, nem helyes, hogy megmaradt közöttük a különbség, de hisz az életben soha semmiféle társadalmi osztály sem érheti el minden vágyát egyszerre. Ezért még egyszer nagyon kérem a mi tanítói karunkat, tanúsítsa ebben a kérdésben azt a nemes mérsékletet, a melyet apáink ós nagyapáink tanúsítottak, a kik az övékénél annyival súlyosabb helyzetben, annyival nehezebb körülmények között oly magasztosan teljesítették hivatásukat. Ezen a réven van még egy másik kérésem is a tanítói karhoz : ne hallgasson azokra a hamis prófétákra, a kik kötelességeik megszegésére akarják rábírni. Én a kötelességet nem abban a rossz gyerekéhez vagy rossz cselédéhez méltó felfogásban értem, nem azt tekintem csak a tanítói kar kötelességének, a mit jól-rosszul el kell végeznie, hogy fegyelmi alá ne kerüljön, de kötelesség alatt én a becsületes emberi, az egész ember emberi hivatásának teljes betöltését értem. A tanítói karnak is nem csupán az iskolai munka robotszerű elvégzésében kell kötelességét látnia, hanem abban is, hogy minden szép és nemes küzdelemből a nép anyagi, szellemi emelésének nemes munkájából mindenütt kivegye a maga részét. Higyje meg nekem a tanítói kar, hogy az ő legveszedelmesebb ellenségei azok, a kik erről az útról eltántorítani törekednek, mert le fogják rombolni bennük azt a nemes, ideális felfogást és a jól elvégzett munka felemelő tudatát, a mely utóvégre is a benső megelégedés és lelki beke egyedül biztos forrása, és mert annak a harcznak, a mely ebben az esetben a tanítói kar és a magyar társadalom között kitörne, utóvégre mégis csak a tanítói kar látná hátrányos következményeit. Itt a múltban is össze volt forrva a református tanítói kar a református egyház és a magyar nemzet minden törekvéseivel, és vájjon kárát vallotta-e ennek a szövetségnek, ennek a munkatársi viszonynak, és vájjon a régi időkben, ahoz képest, hogy a népnevelóssel más társadalmi rétegek és más felekezetek is foglalkoztak, nem volt-e anyagilag és emberileg tekintélyesebb helyzetben a mi egyházunk kebelében, mint valamely más egyházban ? Erkölcsi tőke ez, de anyagi tőke is rájuk nézve, és higyjék meg nekem, hogy azok az igazi jóakaróik, azok a becsületes tanácsadóik, a kik arra kérik őket, hogy hivatásuknál fogva, de jól fölfogott önérdeküknél fogva is. egész erejüket szenteljék a jövőben is a maguk magasztos hivatásának betöltésére. Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés! A másik nagy fontosságú hasonló kérdés a lelkészi javadalmazás rendezésének kérdése, a mire nézve soha nem csináltam titkot abból a meggyőződést mből, hogy a tanítói fizetésrendezésnél is sürgősebbnek tartom, mert hiszen, ha helyénvalónak látom a tanítói fizetések javítását, mindenesetre a lelkészi lizetések azok, a melyeknél az utolsó 16 — 20 esztendő alatt legkevesebb történt. Ezért a magam részéről teljesen értem azt a türelmetlenséget, a melyik e téren mutatkozott, részben most is mutatkozik, és teljesen értem azt, hogy a mi lelkészi karunk sürgeti a kilátásba helyezett javítás minél előbbi keresztülvitelét. Ebben a tekintetben rnár volt alkalmam más helyen, de talán épen a mi egyházkerületünk tavaszi közgyűlésén is, nyilatkozni, s ezt a nyilatkozatomat most is ismételhetem : a lelkészi korpótlék elhatározott dolog és pedig olyan módozat mellett, a melynél fogva, a mi lelkészi karunknak minden tagja, tekintet nélkül arra, hogy jelenleg milyen javadalmazása van, meg fogja kapni a korpótlékot és pedig olyanformán, hogy a folyó évre egy 400 koronás korpótlék illeti meg az öt esztendőnél tovább szolgált lelkészeket; a jövő évtől kezdve pedig a tíz esztendőnél tovább szolgált lelkészek 800 korona korpótlékot kapnak. Ne méltóztassanak ebben a tekintetben nyugtalankodni, én azt hiszem, hogyha egy ilyen kijelentésre feljogosítva érzem magamat, annak talán megvan a kellő alapja és valóban fölösleges nervózuskodás akkor, ha némelyek még jobbra-balra informácziók után futkosnak. Ezekhez most csak egy kérést fűzök. Méltóztassanak abban megnyugodni, hogy a segítés korpótlék alakjában történik és ne támasszunk fel újabb mozgalmat a lelkészi javadalmaknak 2400 koronára való emelésére. Nem akarok, t. uraim, ennek a részletezésébe belemenni, csak akkor mennék bele, ha az ügy érdekében belekényszeríttetném. De nekem, a ki az adócsökkentési alapot kezelem és a ki talán sok s talán jogosult panaszt is ébresztettem azzal az eljárással, hogy a lelkészi fizetéseket nem értékeltük magasabbra, mint értékeltük, nekem az a meggyőződésem, hogy nagyon jól lesz megmaradni a status quonál, mert hiszen annyira más árak mellett állapították meg a kongrua rendezése idején a lelkészi fizetéseket. hogy ennek a kérdésnek napirendre hozatala határozottan káros volna lelkészi karunkra nézve. Épen azért kérem, méltóztassanak attól a hangulatkeltő kijelentéstől tartózkodni, hogy a mi lelkészi karunknak 800 forint fizetése van. A vértesaljai ref. egyházházmegye értekezlete és közgyűlése. Vértesalján ezidei gyűlésünkre a gyász szomorú árnya borult. Lelkészi karunk fele, szeretett és tisztelt esperesünk kedves, ifjú asszony-leányának temetéséről jött, a kit boldogsága teljességéből ragadott el a halál. Nem mulasztottuk el gyűlésünkön sem együtt sírni a sírókkal, a mélyen sújtott férfiúval, a kinek megtört testét csak a hitben buzgó lélek ereje tartotta, hogy össze ne roskadjon, sőt tudja végezni nagy munkáját régi pontosságával, figyelmével, kitartásával. Erre a további munkára, a mely az ő életeleme, adjon neki továbbra