Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-29 / 39. szám

TÁRCZA. A íinn protestáns egyház. Ha elmondhatjuk a lengyel protestáns egyházról, hogy alig tudunk róla valamit, még inkább elmondhatjuk ezt a íinn protestánsokról. Magukról a finnekről is csak azóta tudunk többet, a mióta az összehasonlító nyelvészet csalhatatlan bizonysággal kiderítette, hogy a két nép ugyanannak a nagy nyelvcsaládnak a sarja. Azóta többen megfordultak közülük körünkben, viszont mi tőlünk is többen ellátogattak az „ezer tó országába". Vallási életükről azonban édes keveset hallottunk; mindössze azt tudtuk, hogy úgyszólván az egész finn nép a protestáns egyház híve.*' Nyári északeurópai körútam jórészét Finnországban töltöttem és módját ejtettem, hogy a íinn protestáns egyház múltjára és jelenére vonatkozólag egyet-mást megtudjak. Hjelt Arthur, a helsinki-i (helsingf'orsi) egyetem theológiai fakultásának tanára készséggel szolgált fölvilágosítással hozzá intézett kérdéseimre. Bátyja, dr. Hjelt Ágoston, volt szenátor, az országos finn statisztikai hivatal főnöke pedig rendelkezésemre bocsájtotta a legutóbbi (1911. évi) statisztikai évkönyvet. Fölvilágosításaik és az évkönyv nyomán mondom el az alábbiakat a íinn protestántizmusról. A finnek még a XIII. században a svédek fönhatósága alá kerülnek s közel hat évszázadig: egész a XIX. század elejéig ott is maradnak. Alig hogy a németországi reformáczió megkezdődik, mind a germán eredetű svédek, mind a veliik szorosan egybekapcsolt finnek — Váza Gusztáv uralkodása idején — a reformáczió pártjára állanak. Nyugodtan terjed a lutheri vallásjavítás, mi sem gátolja diadalmas előnyomulásában. Egyik. Viborg közelében, Finnország keleti részében a XV. század vége felé született parasztfiú, Agricola Mihály Luther tanítványa lesz, majd hazatérve hazájába, 1557-ben bekövetkezett haláláig az evangéliumi hit apostolává válik. Lefordítja finn nyelvre az Újszövetséget. Ezzel az 1548-ban megjelent első finn Újszövetséggel megteremti a finn irodalmi nyelvet, ép úgy mint Luther az Ő bibliafordításával a németet, Kálvin pedig Institutio-ja franczia nyelvű kiadásával a francziát. A helsinki-i egyetemi könyvtárban kegyelettel mutatták meg az első kiadás egyik példányát, úgyszintén az 1685-ik évből való teljes Bibliát. A XVI. század vége felé mutatkoznak ugyan törekvések a r. kath. vallás visszaállítására, de sikertelenül. Úgyszólván az egész nemzet a lutheri egyház híve marad. Ezen az a körülmény sem változtat, hogy a finnek 1809-ben orosz uralom alá kerülnek. A lutheránusok oly óriási zömét képezték, sőt képezik ma is a nemzetnek, hogy * A Warga-féle nagy egyháztörténelem is igen-igen keveset mond róluk. — A finn prot. egyház keletkezéséről, megizmosodásáról a II. köt. 214. lapja beszél jó féllapon, mai helyzetéről pedig a 111. köt. 461. lapjának két-két sora és a 464. lapon egy jegyzet 5 sora szól. az orosz uralom is kénytelen az evangélikus egyház szabadságát, önkormányzatát tiszteletben tartani, bármennyire látja is, hogy oroszosító törekvéseinek ez a legnagyobb akadálya. A legutóbbi, 1905- évi népszámlálás tanúsága szerint is az egész ország — néhány orosz határszéli gyülekezettől eltekintve — lutheránus. A 2.892,088 főnyi lakosságból 2.837,757, vagyis 98-12% lutheránus, ezzel szemben mindössze 49,526, vagyis 1'71% görög-keleti. Római katholikusok is vannak néhányan : 813-an (a lakosság 0'030

/<ra

)- A kilenczvenes évek óta egyes szekták : a baptizmus és a methodizmus is terjednek a finnek soraiban, újabban az „Üdv hadserege" is. De ezek a szekták még mindig igen csekély lélekszámmal vannak képviselve. 1895 ben 225, 1905 ben is csak 464 methodista (a lakosság 0'02%-a

) volt,. A baptisták már nagyobb számmal vannak: 1895-ben 1224-en, tíz év múlva, 1905-ben 3528-an (a lakosság 0'12%-a) vannak. A görög-keletiek számában 1860-tól kezdve mutatkozik ugyan némi szaporodás : 40,037-ről 1905-ben 49.526-ra emelkedik a számuk, mégis sokkal kisebb az arányszámuk. Félszázaddal előbb még 2"29% át, 1905 ben már csak 1'71%-át képezik a lakosságnak. A finn lutheránusok örvendetes gyarapodásával áll ez összefüggésben, kiknek száma 1 706,674-ről 45 év alatt 2.837,757-re: 97'71%-ról 98'127,-ra növekedett. Ezek a számok biztató reménységgel tölthetnek el minket is az iránt, hogy a finn testvéreink eloroszitására irányuló törekvés — a nagy kivándorlás mellett is — megtörik a finn nép örvendetes szaporodási viszonyain. A finn lutheránus egyházban a gyülekezetek ügyét a lelkésszel együtt a „gyülekezet fölhatalmazottai" intézik, kik megfelelnek a mi presbitereinknek. Számuk változik a gyülekezetek nagysága szerint. A gyülekezetek négy püspökségbe tömörülnek. A négy püspök közül az egyik, ki Oboban, Finnország régi fővárosában működik, érsek. Mindegyik püspök mellett konzisztórium van, mely négy tagból áll: a püspök lakóhelyén lévő templom lelkészéből, két ülnökből (assessorból), kiket a lelkészek három évenként választanak érdekeik képviseletére, végül a titkárból, ki jogász. Mind a négy püspökségben lelkészi szinódus van. Ez a nagygyűléseket megelőző évben szokott összeülni az az elé kerülő ügyek megbeszélésére. A legfőbb egyházkormányzó és törvényhozó testület az egyházi nagygyűlés, az egyházi zsinat. Hatvan tagú; fele lelkész, fele világi. Elnöke az érsek. Helyettes elnökét a püspökök közül a finn kormány nevezi ki. Rendesen ötévenként ülésezik, de ha szükséges, gyakrabban is. Ülései rendesen egy hónapig tartanak. Az üléseken jelen van a íinn szenátus képviseletében a kultuszminiszter, a három legfőbb bíróságnak egy-egy képviselője, az egyetem theológiai és jogi fakultásának egy-egy kiküldöttje. A czárnak nincs képviselője. A törvények alkotásának igen érdekes a módja. Az alkotandó töyvények tervezete a nagygyűlésről a négy